Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Ünnepélyek - Rozsnyó

kir. tanfelügyelőjének, St ein bac h Antalnak, a tanügy terén töltött működése 40 évi jubileuma alkalmából, az esperesség részéről való üdvözlé­sét. A vármegye tanitósága s a tanügy iránt ér­deklődő közönség által a jubileumi ünnepélyre vo­natkozólag széles körben meginditott mozgalom, a mint erről az esperesség már hónapokkal előbb tudomást nyert, méltán hozatta meg az esperes­séggel az emiitett határozatot, mely szerint az ün­nepélyből a maga részét szinte igaz örömmel ki­venni kivánta. A f. óv október hó 22-én Nagy-Becskereken a vármegyeház nagytermében megtartott ünnepé­lyen jelen volt számos üdvözlő testület s nagy­számú ünneplő közönség soraiban a bánsági es­perességet ntiszt. Kernúch Adolf alesperes ve­zetése alatt a nagybecskereki, antalfalvi, torontál­erzsébetlaki, lajosfalvi, hertelendyfalvi, török-be­csei ós tót-aradáczi lelkészek képviselték, szivhez szóló, fenkölt szárnyalású remek üdvözlő beszédet intézvén az esperesség nevében a jubilánshoz Ker­núch Adolf alesperes. A jeles szónok, valamint a jubilánst fényesen megtisztelő, úgy magának az esperességnek a nagyközönség előtt ezúttal is dí­szére szolgáló, mély hatást keltett üdvözlő beszéde valóban hű kifejezője volt ^z esperesség a jubi­láns iránt táplált közérzületének, oly tanfelügyelőt tisztelvén egyházaink a jubilánsban, a ki a tan­ügyet szolgálva, ott, a hol ez egyházunkat is érinti, •őszinte szeretettel igyekszik mindenkor egyházunk­nak is jó szolgálatot tenni — a mint erre vonat­kozólag a jubiláns, az üdvözlő beszédre adott válaszában, rokonszenvet keltő igen szivélyes szavakkal készségesen nyilvánitotta a maga ré­széről is, hogy ezt tanfelügyelői működésében Sí legkedvesebb kötelességéül tekinti, a mely min­dig szemei előtt lebeg ; — a ki, bár nem tartozik egyházunk hiveihez, de általánosan ismert mély vallásosságánál fogva, a mely nála minden exclu­siv iránytól menten szokott érvényesülni, nagy súlyt fektet rá, hogy az iskolák a gyermekekből buzgó hiveket neveljenek, hogy a tanitóság, őt követve, a vallásosságban jó példával járjon elől s a valláserkölcsi nevelést tegye működése köz­pontjává. A három nagy vármegyére terjedő bánsági ág. hitv. ev. esperesség Torontálmegye kerületén fekvő tizenkét egyházközsége, a melyek a volt ha­tárőrvidéki rendszerből kifolyóan, három kivételé­vel, mind községi jellegű iskolákkal birnak s a melyek ennélfogva a kir. tanfelügyelő közvetlenebb hatáskörébe tartoznak, tanúságot tehet mindig ar­ról, hogy a községi jellegű iskoláival ép úgy egybe van forrva, mint ha hitfelekezetiek volnának ; azok nem hitfelekezeti voltát alig venni észre s a mi azt észre is véteti, az sincs azért az egyház semmi legkisebb hátrányára sem. Egyébként pedig azon ritka tanügyi férfiú iránt rótta le az esperesség köztisztelete és nagyra­becsülése adóját, a ki falusi néptanitóságon kezdte pályáját s innen küzdötte fel magát 17 évi taní­tóskodása után a tanfelügyelői állásra, a melyen 23 év óta fényes sikerrel működik, a tanügy te­rén szerzett bokros érdemeiért 14 év óta a királyi tanácsosi czimet is viselve. Mindenki, a ki a lélekemelő ünnepélyen részt vett, a hol a jubiláns nem csupán a vármegye, de az egész hazai tanügy számos notabilitása je­lenvén meg üdvözletére, maga a közoktatásügyi kormány pedig meleghangú üdvözlő levéllel tisz­telvén őt meg — oly férfiú ünneplésén vett részt, a kiben egyformán nagy ugyan a tanitó s tanfel­ügyelő, de — a mi ritka a tanfelügyelőknél — benne kiválóan nagynak mindenki a tanitót látja első sorban. K. K. Protestáns gymnasíumaink államsegélye, Az 1897. évi költségvetésben meglehetős szaporodást mutat a prot. iskolák segélye. Majdnem 300.000 frtra rug az összes segély, melyből a legnagyobb rész ref. iskolák számára esik, mivel ezek többségben vannak. Az egyes iskolák segély összege 5 —16 ezer forint között váltakozik, de legtöbb meghaladja a 10,000 foritot. Hitoktató választás, Az ó-budai ág. hitv. ev. le­ányegyház megüresedett segéd-lelkész hitoktatói állását, meghivás útján Ritter István hidegkúti segéddelkészszel töltötte be. A reformáczió emlékének megünneplése Rozsnyón. Egyháztörtén elmünk e nagyszerű s áldásos moz­galmának emlékét Rozsnyón is kegyelettel ülték meg. A főgymnasium megkonfirmált ev. ifjúsága okt. 31-én előkészitő ájtatosság után, melyen Krausz Lajos tanár és s. lelkész tartotta a depre­kacionális beszédet, — reggel 9 órakor a tanári karral együtt az Úr asztalához járult, hol ft. Ter­ray Gyula főesperes és Frenyo Lajos s. lelkész osztották ki az urvacsorát a koinmunikánsoknak. A kerületi polgári leánynevelő intézet szintén meg­emlékezett a nagy napról s d. e. 10 órakor házi istentisztelettel ünnepelte meg, melyen a növen­dékek ós a tantestület tagjai is részt vettek. Be­kezdőül Luther diadalénekének első három versét énekelték zongora kiséret melleit, majd Bartholomaeidesz Adél intézeti igazgató beszéde következett, ki a növendékeket figyelmez­tette az ünnep fontosságára, kiemelte a reformáczió és Luthe r érdemeit, és azokét, kik talaját elő­készítették. Végűi Luk. 10, 38—42 alapján Mártha és Mária alakján bemutatta a kath. és protestáns egyházak közti különbséget s Máriát ajánlotta a növendékeknek követendő példányképül. Befejező ima után a fenti ének utolsó versének eléneklésé­vel ért véget az egyszerű, de lélekemelő ünnep­lés. A rozsnyói ev. egyház nov. 1-én emlékezett meg a reformáczióról. Reggel 8 órakor az urva­csorát Frenyo Lajos s, lelkész szolgáltatta ki

Next

/
Oldalképek
Tartalom