Evangélikus Egyház és Iskola 1896.
Tematikus tartalom - Könyvek ismertetése - Koren Pál. Pál ap. levele a zsidókhoz Mayer E.
mint tartalmuk tekintetében nagyon különbözők s inig az egyik magyarázat 1 oldalra (304 ol., 346, 353, 372) vagy lV 2 oldalra (73, 75, 85, 107, stb.) terjed, addig vannak olyanok is, melyek 7 oldalt is elfoglalnak (212—220; 224—230,) s mig az egyikkel alig érdemes szószékre felmenni, addig a másik túlságos hosszúsága miatt alig olvasható el az arra rendelt idő alatt. Ilyen például a 4 magyarázat 1, 4 alapján, melynek szövege : „annyival előbbvaló lévén az angyaloknál, mennyivel különb nevet örökölt." Igy kiszakitva ezen vers a maga összefüggéséből érthetetlen, de a következő 5 és 6 verssel együtt, teljes értelmet ad s egy homiliában könnyen feldolgozható. Egy homiliában lett volna feldolgozandó 1, 7—9 (szerző 2-ben;) 2, 1—4 (szerző 3-ban), 2, 16—18 3, 1, 2 ; 3, 3—6 (szerző 3 magyarázatban közli); 5., 4—4; 5, 7—10; 5, 11—14 sat. sat. Érthetetlenné teszi a szöveget, ezen túlságos felaprózás miatt pl. az 54. magyarázatban (6, 1—3) a melyet az eredetivel kell egybevetnünk, hogy érthessük. Arról van a szövegben szó, hogy elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanitást a tökéletes tudományra kell igyekezni „nehogy ismét a holt tettekből való megtérésnek, az Istenbe való hitnek, a tanitásnak, a keresztségének alapját kelljen megvetnünk" (Lásd Dächsei 870 oldal). A 88 magyarázatnak szövege (10, 25) még csak egy teljes mondat szerkezetet sem képez; a 44 s 27 magyarázat szövege pedig nagyon nehézkes. Szerzőnknek azt kellett volna tennie, ha egy verset magyaráz is, hogy legalább az összefüggés s könnyebb megérthetés kedveért az előző, vagy utána következő verset vette volna fel. Magyarázatát általában szerencsésnek mondhatom, mert a szöveg által jelzett tartalmat megérti s hűségesen adja vissza, ámde sokszor olyan hittani nézeteket is magyaráz be, vagy magyarázatába belevon, a melyeknek nem volna szabad lenniök, ha jobban vigyáz vala az exegesis követelményeire. Ilyen erőszakos belevonás a szövegbe az 54. magyarázatban (6, 1—3) a káté 5 részének párhuzamba állitása. mire a káté első része oktat, azonos a holt cselekedetekből való megtéréssel. Az Istenben való hit azonos a káté 2-ik részében magyarázott hiszekegygyei ; „a tanitás a keresztségről" azonos a szentségekről szóló szakaszszal. — Legerőltetettebb az utolsó a „kezek feltevése," a melyről már a szerző is azt mondja : „ez tehát némileg összevág káténknak az imáról szóló részével." Maga a szöveg elég tartalmas, semmi rokonságban nem áll Luther kátéjának felosztásával s szerző mégis belevonja. Az Istenben való hitet alkalmasnak találja arra, hogy a szent háromságot is belevonja, holott a levél Írójától ez távol állott. Ilyen előrántása egy hittani tételnek a 48. magyarázatban (61. oldal). Krisztus emberi és isteni természete s e kettőnek egymáshoz való viszonya. A levél irója Krisztus 2 természetéről nem tud, az későbbi szerencsétlen dogmatikai okoskodásoknak megfejthetetlen tárgya volt, a mit egy szöveg magyarázat keretében megoldani képtelenség és szükségtelen, mert építésre nem alkalmatos. A 22. magyarázatban (71. oldal 3, 3. 4 ;) ezen tétel pedig: „a szent háromság tanácsában ő (t. i Jézus) vállalta magára e feladatot" (t. i. a megváltást), oly állítás, melyet a dogmatika sem igazolhat. Sajátságos dogmatikai felfogás az is, melyet a levélíró azon • eljárásának igazolására felhoz, hogy a sz. lélek által mondott szavakat idéz az ó szöv.-ből s mégis szabadon használja őket : „Megjegyzem," úgymond, „hogy bár a szentlélek szavaira hivatkozik, mégis igen szabadon idézi ; — de ez a szabadság is a szentlélektől ered" (85. magy. 273. oldal). — Hát ez a szabadság egyrészt onnan ered, hogy a szerző emlékezetből idéz, más részt az akkor nagyon divatos allegorikus Írásmagyarázatnak tulajdonítandó ós semmi összefüggésben nincsen a szentlélektől eredő szabadsággal. A szöveg teljes félreértésén alapül 10, 25nek magyarázata, midőn ezen szavakat: „el nem hagyván a mi gyülekezetünket, miképen szokása némelyeknek" ezen értelmet tulajdonítja: „a fenti szöveg az egyetlen hely (? ! !) az új testamentomban, mely által leghatározottabban az Istentisztelet látogatására utasíttatnak." Eltekintve attól, hogy hányszor s mikép utasíttatnak az új testamentomban Istennek tiszteletére, csak azt jegyzem meg, hogy r a gyülekezetnek elhagyása sokkal többet mond, mint Istentiszteletének elhanyagolását, mert ez a ker.-ségtől való elpártolást jelenti. Ezen hibás magyarázatából kifolyólag nem egészen helyén való a hozzácsatolt intés ós buzdítás sem. Túlzott Jézusnak ezen jellemzése : „Isten fia a niindenségnek fenntartója. Ha ő fenn és össze nem tartaná a mindenséget, megsemmisülne, halomra dőlne a világ. Ha ő nem kormányozna mindent, irányt nem adna anyagnak és erőnek, testeknek és lelkeknek, egy pillanat alatt felbomlana az egész." (13. oldal.)
