Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Gyűlések - Aradbékési egyházmegye

nom iánkat is a haza törvénye biztosítja és hogy mig az a liarcz, melyet autonómiánkért, az absolut kormánynyal küzdöttünk erény volt. addig az in­dokolatlan ily irányú küzdelem valóságos bűn. Ez idő szerint legsürgősebb kötelességünk oda hatni, hogy az összetartozandóság érzetét ápoljuk híveink között, hogy saját törvényeinket minden körülmé­nyek között becsüljük és lia valakinek van pana­sza. vélt, vagy valódi sérelme, annak orvoslását ne másutt, hanem saját törvényes hatóságánál ke­resse. Kötelességünk felvilágosítani híveinket és azoknak vezetőit, hogy a ki nem képes az együtt­működés kötelességeit teljesíteni, a ki saját egyéni nézeteit és politikai elveit nem tudja összhangba hozni közegyházunk életkérdéseivel, az akaratlanul is bűnt követ el egyháza ellen, mert lehetetlenné teszi az egyház felvirágozását. —- Ma már fájda­lom odáig jutottunk, hogy legfőbb egyházi ható­ságaink között is felbomlik az egyetértés, hogy némely felsőbb gyűléseinkre nem elvek, nem ar­gumentumok, hanem egyéni és politikai érdekek tolulnak előtérbe. Ez, uraim, nagy veszedelem, na­gyobb, mint aminőnek sokan képzelik. Azért ismé­telve és erélyesen azt hangoztatom ma is. midőn jelen gyűlésünket megnyitom, hogy igyekezzünk minden egyházi ügyeinkben fenntartani a régi fraternitást és charitást. Mert örökké igaz marad a költőnek azon hasonlata, hogy a porszemet, mely magában áll, elfújja egy kis szellő, egy lehelet, de hogyha összeolvad, összenő, ha a por­szemekből szikla alakul, a fergeteg sem ingathatja meg. —• Tartsunk össze mi is és akkor miénk a jövő!" — Korén Pál esperesi jelentéséből ér­dekesnek tartjuk ezeket közölni: , Hogy felekezeti segélyző intézményeinknél csak úgy mutatható fel némi eredmény, lia folyton új czimeket, Le op öl­el i á n u m i, Luther, Gusztáv Adolf és egyéb 400, majd 350 éves ünnepeket rendezünk, hogy ezek kapcsán keserves néhány forintot kifacsarjuk híveink, illetve többnyire csak egyházaink zsebé­ből, az nagyon elszomorító állapot. De hogy a midőn már másként nem tudunk létezni, még azoktól is, a kik e dicstelen szegénységünkről tudnak, csak keservesen, sok utánjárással lehet kierőszakolni még az ilyen, a központból ajánlott czélra is, néhány fillért, az még inkább elszomo­rító helyzet. A midőn az ily ünnepek felekezetünk szellemével alig összeegyeztethetők, az azok kap­csán eszközölt gyűjtés pedig oly nagy ellenszenv­vel fogadtatik és oly csekély összegeket eredmé­nyez, valóban ideje volna ezen divattal felhagyni. •— Néhány hónappal azután reánk virradtak a magyar állam ezeréves fennállásának ünnepnap­jai. Nagy lelkesedéssel ünnepelték összes iskoláink május 9-én a nemzeti ünnepet. A következő napon pedig kegyelet és áhítattal adtunk őszinte hálát a kegyelem Istenének összes templomainkban hazánk ezeréves, áldás, szenvedés és dicsőségben gazdag múltjáért és jelenéért. E magasztos ünnepek alkal­mából elhatározták hazai egyházunk vezérférflai, hogy a protestantisniusnak a magyar állami életre való befolyását és jelentőségét tárgyazó művet iratnak meg. E mű költségeinek fedezésére gyűj­tés rendeztetett országszerte. Esperességünk tud­tommal szegényes 35 frttal járult e vállalathoz. —- A millennium alkalmából Csabán mozgalom indult meg a gymnasiuinnak főgymnasiummá" fej­lesztése ügyében. Egyesek 28.825 frtot alapítottak e czélra. A város elhatározta, hogy a főgymna­sium létesülése esetén az évi 2500 frtnyi városi segélyt 5000 frtra emeli." — - Az esperesi jelen­tésben a millenniumi ünnepélyekre vonatkozólag említettek kapcsán Osepregi György indítvá­nyozza : esperességünk adjon jegyzőkönyvében is kifejezést Isten iránt érzett mély hálájának, s a magyar haza és nemzet iránt való tántorithatlan szeretetének és hűségének azon alkalomból, hogy Isten kegyelme nemzetünk fennállásának ezredik évét megérnünk engedte. — Ezen indítvány espe­rességünk összes tagjainak szivében lakozó érzel­meket juttatván kifejezésre, — a közgyűlés ezen érzelmeket jegyzőkönyvében is megörökíteni ki­vánja s azért, midőn egyfelől, a hála érzete által késztetve, vallásos áhítattal borul le Isten szent szine előtt azon végtelen kegyelemért, hogy édes magyar hazánkat és nemzetünket ezer évnek vi­szontagságai között megtartotta s a borús mult után, a jelennek szebb jövendővel kecsegtető ha­tárához kegyelmesen elvezérlé, —- másfelől a ma­gyar földön lakó összes népeknek boldogságát édes anyaként szivén hordozó magyar haza iránt való törhetetlen hűségéről és szeretetéről e-speres­ségünknek, nemcsak jelen, de minden következő nemzedékeit is kötelezőleg ezennel vallást tesz és ebbeli szent érzelmeit és elhatározását — örök emlékezetül jegyzőkönyvbe igtattatni határozza." — Az egyházmegyei gyámintézet gyűlését dr. Fábry Sándor elnök, Békésmegye alispánja következő be­széddel nyitotta meg : „Mélyen tisztelt esperességi gyámintézeti közgyűlés ! Midőn az egybegyűltek szív­ből jövő üdvözlése mellett megnyitom az újonnan alakult arad-békési esperesség gyámintézetének első közgyűlését, legelső sorban is a köszönet sza­vai tolulnak ajkamra az esperesség azon kitüntető kegyéért, mely szerint engem az esperességi gyám­intézet világi elnökévé megválasztani kegyeskedett. — Felette megtisztelő rám nézve az irányomban nyilvánult azon bizalom, mely e diszes állásra fel­emel, annál inkább is, mert teljesen előlegezett az, hisz egyáltalán nem lehettem még eddigelé szeren­csés egyházi téren szolgálatokat tehetni, annál ke­vésbé érdemeket szerezni s másrészt, mert ezen újonnan alakult esperességben működésünk alap­vető munkára leend hivatott s a kezdet nehézsé­geivel küzdvén meg, kötelmeink nehézségei emelik megbízatásunk fontosságát is. — Érzem is, mélyen

Next

/
Oldalképek
Tartalom