Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Gyűlések - Tolna-baranya-somogyi egyhm.

méjének, a mely sem a vallás, sem a haza szempontéból nem állja meg a helyét, Berzeviczy < s hivei az „egységes tanítás"' alatt nem értenek egyebet a mindent nivelláló vallástalan materialisztikus iránynál, a mely legújabban különösen a katholikus vallást támadja. A tegnapi kongresszus zúgó éljenzése kisérte Komlóssyt. midőn a leghatározottabban tiltakozott ezen törekvés ellen." ' Magyar hírlap. „Távol áll tőlünk, hogy valami erőszakos magyarosító hadjárattal a nemzetiségeink nemzeti kultúrájának és külön egyéniségének élete ellen törjünk. A magyarságnak sohsem volt érdeke. a magyar államnak soha sem volt czélja, hogy prozelita-esinálással vagy erős. akós térítéssel gyarapítsa a hivei számát. Hogy mennyire nem is tette soha, annak élő példája azok az elégedetlen nemzetiségek, melyek a maguk nyelvén szidnak bennünket, s ami alkotmányunk fegyvereivel támadják ezt az alkotmányt. Az ő műveltségük az egész ország kulturáját növeli, s a hagyományaikon való csüggés nagyon megfér a közös haza iránt való hűséggel. Nincs arra ok, s nincs is benne raison, hogy a nevelés autonom jogait kivegyük a kezükből. Csak éppen bizonyos határokat kell végre-valahára megvonnunk. Nem zárkózhatunk el ama lesújtó tény elől, hogy a nemzetiségi agitáczió már a népiskolában kezdődik s a tanítóképzők meg sokszor éppen valóságos egyetemei a hazaárulásnak. Azokat a határokat kell hát megtalálnunk, amelyeknél megszűnik a kulturális munka és megkezdődik a hazaárulás, ahol viszont megszűnik az autonómia, s megkezdődik az államnak az az ellenőrző joga, amely alól semmi autonómia sem bújhat ki. Nyelvi tekintetben se kívánja senki a nemzetiségek jogait csorbítani. He tény, hogy ez országban törvény állapítja meg az állam hivatalos nyelvét, s akik ez államnak polgárokat nevelnek, kell, hogy annak a nyelvét is tanítani tudják. Az autonómiák hazája az északamerikai Egyesült-Államok, amelyekhez képest mi egy szigorúan czentralizált ország vagyunk. De egyszerűen a bolondok házába csuknák, aki a hivatalos angol állami nyelv jogai felől még vitatkozni merne. Mitőlünk tudhat, tanulhat és taníthat mindenki a maga anyanyelvén, énekelheti a maga népdalait és járhat a maga ruhájában ; mi csak azt kívánjuk, hogy legyen módja az állani nyelvét is megtanulni s hogy a tanitói erre képesek legyenek megtanítani." Magyar állam. „Lépésről-lépésre vesztettük el lábaink alól a földet, lépésről-lépésre szorították el az egyházat eszméinek a közhatalom által való érvényesítésétől s ugyancsak lépésről-lépésre lehet tehát azt vissza vívnunk. (A közhatalom nem is arra való, hogy az egyik egyházat a többiek rovására segítse eszméinek érvényesítésére : tette eddig, de helytelenül ; felhasználta a r. kath. egyház a közhatalmat erre s most azért jajgat, üldözést emlegetve, mert az állam nem akarja a közhatalmat ilyen czélra ezután is rendelkezésére bocsátani. A vallomás tehát egy kicsit nagyon — őszinte!) „Arról a gondolatról, hogy a hazának s a legitim királyságnak nyújtott sok százados támogatásáért hála fejében oltalmat vagy segítséget kapjunk, le kell mondanunk." (Hiszen nem volt még elég a sok adomány, a közhatalom egyoldalú pártolása!) „Elhagyva, megtiporva állunk s lia felemelkedünk még valaha, azt csakis a saját erőinknek fogjuk köszönhetni. Nagyon szép frázisok azok az egyház és haza kölcsönös támogatásáról. De csakis frázisok. Sok száz esztendőre kell visszamennünk, amíg a kath. hűség viszonzására szolgáló cselekedeteket találunk. S ahol némi vonatkozásban állottunk is egymással, mindig a katholicizmus hozta a nagyobb áldozatot." (Ugyan a török háborúkat nem katholikus érdekből ós szellemben folytatta a pápák ösztönzésére a magyar állani? Ugyan az állam pártolása nélkül sikerült volna a XVII. XVIII. században a r. kath. egyház visszaállítása? Ugyan nem a r. kath. egyház érdekében irtotta az állani a lakosságot, azon elvből : inkább legyen az ország farkasok, mint eretnekek hazája?! Ugyan nem volt a r. kath. vallás uralkodó vallás Magyarországon egész 1848-ig? még pedig ugyancsak uralkodott ám ! Az állam, a fejedelmek, honvédelmi, közigazgatási, jótékonysági, közművelődési czélokra adta a r. kath. egyházi javakat ; a czél költségesebb részét visszavette magára az állani, de a javakat, miknek jövedelme időközben még megsokszorozódott, az egyház kezén hagyta. Mégis a „r. kath. egyház hozta a nagyobb áldozatokat?) „Megyünk előre a kath. egyesületekben. Vállat vállhoz vetve, kezet a kézhez szorítva hatalmas lánczot képezünk az egy czélra való törekvésre. S ez a czél a kath o lie z isin u s 11 a k érvényesítése a közélet minden ágazatában." —(Ezt a czélt jó lenne a néppárthoz csatlakozó protestánsoknak is eszükben tartani ! Hát csak elhihetik a r. katholikusoknak, mikor maguk, és annyiszor hangoztatják ezt !) A katholikus egyesületek országos gyűlésén az elnök, Eszterházy M. M. gróf igy nyilatkozott: ,.a midőn köszönetet mondunk (a herczegprimásnak és püspököknek,) fogadjuk, hogy a magas püspöki kar tanácsának kikérése nélkül soha semmi akcziót nem indítunk." (Ez eddig is igy volt, csakhogy sokszor tagadták taktikából, mikor a hiszékeny, felületes közönség előtt kedvező színben akarták hagyni a főpapokat. Jó, hogy illetékes egyén, a néppárt vezére, illetékes helyen : elnöki széken kimondotta őszintén.) A kath egyesületek feladatáról emlékezvén meg, úgy szólt: „Ellenfeleink folytonosan a jogegyenlőséget hangoztatják. Mi a jogegyenlőséget elfogadjuk, sőt ép azért küzdünk, de hát hol van a jogegyenlőség?" (Bizony ezt kérdhetjük méltán a r. katholikusoktól, hogy csaku-