Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Ünnepélyek - Szombathely

Sókűttal le egészen Debreczen, Nagy-Várad, majd­nem Kolozsvárig terjedő egyházmegyét, hát a va­lóságban l Mikép látogassa az ily óriási kiterjedésű egyházmegye esperese az egyes gyülekezeteket, mennyi hiábavaló idő és pénz pazarlással járna az. Hogyan kívánhatnék az egyes oly távol fekvő gyü­lekezetektől, hogy a tartandó esp. gyűléseken rend­szerint képviseltessék magokat, mikor az a jelenleg egy legfeljebb másfélnapi időveszteséggel szemben, 3—4 napi utazással, távolléttel és megfelelő költ­séggel járna. Nehéz viszonyokat élünk, sem a gyü­lekezeteknek. sem a gyülekezetek világi képvise­lőinek nincs módjuk és kedvök gyűlésekre 3—4 napot r 30- (>() frtnyi uti költséggel áldozni. Nem ismerjük, nem értjük azon magasabb szempontokat, melyek a beosztásnak esetleg azt a tervezetét aján­lanák, de szerény nézetünk szerint ha a megálla­podott régi viszonyokon mindenképpen változtatni akarunk, ügy az alakit a ndó viszonyoknak az eddigieknél csak jobbaknak szabad lenni, mit nem érhetünk el másként, mint lia a beosztásnál, a többi erre közreműködő okok mellett, főleg az egyes gyülekezeteknek földrajzi fekvése s a közlekedési viszonyokra vagyunk tekintettel. S ezen szempontból, ha a VI. szab. kir. vár. egy­házmegye tényleg felosztatnék, úgy az egyes gyü­lekezeteknek nézetünk szerint más beosztása alig lehet, mint ha Késmárk a tátraaljai esperességbe osztatik, a XIII. szep. vár. és a XII. bányavárosi egyházmegyékből Lőcsével arányos két egyházme­gye alakjttatik ; Bártfa, Eperjes, Kis-Szeben a sá­rosi egyházmegyébe kebeleztetnek be, Kassa és a közvetlen vidékén, alig 1—4 órányi távolságra fekvő gyülekezetből egy új, Kassa-vidéki esperes­ség alakíttatnék, mely a következő egyházakat a hozzájok tartozó községekkel foglalná magában : Kassa, Stoósz, Albos, Budamér, Rank. T.-Kemencze, Ó-Falu. Pazdics, Fancsal, Szántó, Hernád-Vécse 12 egyház, 11.718 lélekkel. A mit a sárosmegyei es­peresség ez által veszitene, az bőven lenne kárpó­tolva Bártfa, Eperjes, kis-szebeni egyházakkal, a hegyaljai esperesség pedig Fancsal, Szántó és H.­Vécse nélkül is r ha Klaczány, Mernyik, Sókút a sárosi esperességben maradnának, hova inkább vonzódnak is y s Új-Klenócz az ungi missióval csa­toltatnék a hegyaljaiba, maradna egy vonalban Mis­kolcz, Nyíregyháza, Debreezen hatalmas közpon­tokkal — 15 egyház, körülbelül á5.000 lélekkel. A hegyaljai egyházmegye lélekszám arány szem­pontjából, e szerint még mindig az első lenne a kerületben, melyből idővel ha alföldi gyülekezeteink úgy fognak továbbra is fejlődni, mint idáig -— alakulhat a miskolcz-tokaj-s.-ujhelyi, — a tulaj­donképení hegyaljai és debreczen-nyiregyháza­n.-várad-tiszavidéki vagy alföldi hét külön egy­házmegye. — Röviden itt jelzett javaslatomból ki­tetszik, hogy én az alakítandó új esperességeket; illetőleg a régieknek új beosztását, mint egy köny­nyen kormányozható kis torpedó hajókat, különö­sen az egyes fontosabb városok, mint központok köré óhajtanám csoportosítani. Nem ok nélkül. Kassa, Eperjes, szepesi, rozsnyói, beszterczebányai róm. kath. püspökségeknek, káptalanoknak egykori alakítása, a protestantizmus várainak közepébe, mondhatni a szivébe való behelyezése, hosszabb indokolás nélkül megadja annak magyarázatát. Egy ilyen várossal, vidéki metropolissal, mint központ­tal áll vagy bukik is a vidék minden tekintetben. Nem fejtegetem ezt tovább, jol ismerjük, s akara­tom ellenére máris hosszabbra nvúlt czikkem, mely­nek megírására egyedül egyházam iránti tiszta ér­deklődés ösztönzött s azzal zárom szerény soraimat, vajha az újabb rendezkedés, a tervbe vett beosz­tás is, egyházunk ezen ősi, ma már sok tekintet­ben megroncsolt várainak, melyeknek, majdnem valamennyinek kebelébe egy minden áldozatra kész s minden eszközökkel működő — mivel nem rég is olvashattuk — fekete hadsereg viszi a maga akna munkáját a protestantizmus ellen — erősíté­sére és szilárdítására szolgálna. Honiola István kassai ev. magyar-tót lelkész. A szombathelyi prot, templom felszentelési ünnepélye, Megható, a szombathelyi gyülekezet előtt feledhe­tetlen ünnepély folyt le aug. 25-én Szombathelyen. Úgy az ág. hitv., mint az ev. ref. hitfelekezetek nemes áldozatkészsége folytán testet ölthetett a szombathelyi egyesült gyülekezetnek régi óhaja, hogy mindenhatóját a kor Ízlésének megfelelő fényes csarnokban imádhassa. A vendégeknek nagy része már aug. 24-én érkezett, A vármegye alis­pánja, Dr. Károlyi Antal Kis-Czellben fogadta az érkező püspököket, Szombathelyen pedig a vá­ros polgármestere Ehen Gryula. Aug. 25-én reg­gel V 210 órakor kezdetét vette az ünnepély. Kiss János ev. lelkész rövid néhány szó kíséretében kérte G y u r á c z Ferencz püspököt, hogy a templo­mot felnyitva adja azt át magasztos rendeltetésé­nek. Gyurácz válaszolt s aztán felnyitá a templo­mot. ,.Ha Krisztus maga oltalma" cz. egyházi ének eléneklése után Kund Samu esperes az oltár előtt szent igéket olvas. Mialatt a gyülekezet „Keresztények hát bízzatok" éneket énekli, Gryu­rácz lép az oltár elé, hol beszédet s imát mond. Gryurácz kifejti beszédében, hogy e templomhoz, mely két testvér felekezet közös buzgósággal épült otthona, — a köveket testvér kezek hordták; ez — úgymond — az egyetértés megható bizonysága. E templom hangosan hirdeti: „íme mily szép és gyönyörűséges dolog az atyafiaknak együtt való lakozása." Utal a hely szentségére — azért „vesd le sarúidat, mert a hely, melyen állasz, szent." Az isten imádás nemcsak kötelessége az embernek, hanem valóságos dicsőség, hisz ez emeli ki őt legjobban az állatok sorából, ez szenteli meg ér­zelmeit, akaratát, — fentartja a hitet. Ide, az istenimádás e hajlékába hozza bánatát a csalódott

Next

/
Oldalképek
Tartalom