Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Adományok, alapítványok - Theologusok otthona

KÜLFÖLD. Hefyes intézkedés, A német birodalmi törvényszék büntetendőnek mondotta ki a templomi isteni tiszteletnek minden megzavarását még akkor is, ha ez által a lelkész szolgálata nem is zavartatott meg. Hasonló elbánásban részesül az, aki akár hangos beszéd, akár pedig nevetés által közreműködik a zavar előidézésében. A büntetés 3 évi fogház. Eitkán akad ugyan olyan elvetemült ember, a ki józan észszel a hivek közös ájtatoskodását ros'zakaratból megzavarná, de ha akad, méltó, hogy el is vegye megérdemlett büntetését. Az erkölcs érdekében, A hessen-daimstadti képviselőház szakbizottsága legújabban nagy többséggel fogadta el azt a javaslatot, mely szerint a 16 éven aluli gyermekek csakis szüleik felügyelete mellett látogathatják meg a vendéglőket és a nyilvános tánczmulatságokat. A kormány még ezzel sines megelégedve, hanem azt követeli, hogy az ilyen tiatal gyermekek még szüleik felügyelete mellett sem látogathassák a nyilvános helyiségeket. IRODALOM. Magyar néplap, Lepsényi lapja kézzel-lábbal dolgozik a néppart érdekében; de hogyan? arra bizonyiték az a czikke, melyet „A stóla" czim alatt adott ki: ez igy szól: „A tiszántúli ev. ref. egyházkerület támogatja az ő lelkészei ama kérelmét, hogy a stóla kárpótlása egy-egy lelkésznél legalább is 800 frt, azaz nyolczszáz forint legyen ! Ugy-e szép kis összeg ! 800 forint azért, ami legfölebb 80—100 forintra rúgott föl ! Ez aztán a seft ! Ugyancsak értik, mitől döglik a légy. Jó ár az egyházpolitika támogatásáért. De tudjátok-e kedves olvasók, mit jelent ez? Ujabb adóemelést. Az állam csak az adóból, tehát polgárai zsebéből tud fizetni, mert az állam kincstárában egy megveszett fillér sincs soha. Gondoljátok már mostan meg: ha a református lelkészek kérelme meghallgattatik s mindenikük éven át 800 forintot kap stóla megváltás czimén az államtól, sót a nagyobb községek lelkészei még többet, hány millió meg millió forintot tesz ez ki, hány millió meg millió új teher nehezedik megint a szegény népre ! Mert lia egyik lelkészi karnak megadja az állani e kárpótlást, meg kell ám adnia a többi lelkészeknek is. Íme, ez is az egyházpolitika áldása. Csodáljuk a református lelkészeket, hogy ily kérelemmel elő tudnak állni. Hát nincs szemük s nem látják, mily nyomorban van a nép. Alig tud megélni. Sokszor éhezik. Alig tud ruházkodni. Sokszor rongyban jár. Kénytelen apái, anyái sirhaljnaifc itt hagyni, ösmerőseitől, kedves falujától elszakadni s kivándorolni Amerikába, mert itt már nem élhet, — és ennek a szegény, nagyon szegény népnek vállára új terheket akarnak rakni, hogy ők uraskodhassanak ! Hát van sziv azokban, kik ezt meg tudnák tenni?! Ne a stóla állami kárpótlását kívánjátok atyafiak, mert ez a népnek újabb nyúzása, hanem a régi rend visszaállítását. Ne gyűlöljetek bennünket annyira, hogy a nép teljes eltiprását, kirablását is készek vagytok véghez vinni, semhogy a népnek pártjához szegődnétek. Hát ti nem szeretitek a népet? Hát nektek nincs érzéstek nyomorúsága iránt? Oh. mondjátok ki a revíziót ti is. Oh jöjjetek hozzánk, álljatok a néppártba. Ne idegenkedjetek tőlünk. Nem adtunk rá okot s fogadjuk, hogy soha nem is adunk. Jöjjetek. Hozzátok híveiteket is. Kebleink tárva vannak. Szívesen szivünkre ölelünk." — Érdekes gyűjteménye a hazugságoknak ! A kerület nem a stóla megváltására kért 800—800 frtot, hanem a lelkészi fizetést kivánja kiegészíttetni 800 frtra. A mi nagy különbség ! Azt a nagy nyomort bizony látja a protestáns papság, sőt maga is osztozik benne, de a kérdést a r. kath. plébánosokhoz, püspökökhöz volna oka intézni ; a nép nyomorog, minek egy-egy püspöknek százezrekre menő jövedelem, minek ebből is nagy részt külföldre küldözgetni vagy eltékozolni ? ! Van sziv bennetek ? ! A hivó szónak pedig nem hiszünk, mert nagy okunk van reá, a keserű emlék a múltból megtanít arra, hogy idegenkedjünk kikaparni a gesztenyét annak a pártnak, mely egyenesen vesztünkre, kiirtásunkra tör. Nemcsak a mult tanit bennünket, a melynek szégyenét sokszor az akkori szellemmel akarja mentegetni egyik-másik r. kath., hanem tanit a magunk kora is ; mi ismerjük a Syllabust, IX. Pius hires Syllabusát, melyet megtagadnak sokszor a nyilvánosság előtt r. katholikusok is, de a szerint cselekeszik a papság ; hiszen a csalhatatlan pápa kivánja azt ; annak a Syllabusnak XXIV-dik pontja pedig azt hirdeti : tévedés azt állítani, hogy ,.az egyháznak nincs hatalma erőszak alkalmazására, nincs neki bármely akár közvetetlen, akár közvetett világi hatalma", a LXVTÜ. pedig tévedésnek jelenti ki azt vallani, hogy ..törvény útján dicséretesen van az megállapítva, hogy az oda beköltözködő embereknek szabad legyen saját vallásukat nyilvánosan gyakorolni," a LXXX. pedig nagy nyíltsággal tévedésnek ítéli azt vallani, hogy a római pápa „kibékülhet, összeférhet, tartozik kibékülni s összeférni a haladással, a szabadelvüséggel s az új polgárosodással." Azért hát csak ne tessék bennünket buzdítani — öngyilkosságra ! Szabad sajtó, „Minden egylet, minden társulat, minden érdekközösség, még a dijnokok érdekközössége is tart kongressust teendőinek, állapotának, tűrhetetlen helyzetének megbeszélése végett; csak mi protestánsok maradjunk némák s áldozzuk fel utódaink lételét saját kényelmünkért? Ki az a kit