Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Gyűlések - Tanítók országos értekezlete

századaiban a vallásos érzület emelte fel az emberi jóság magaslatára. Az a szegény iskolás fiú, a kinek senkije sincs, vagy az a másik, a kinek durva szeretetlen szülői vannak, sőt sokan a többek közül is, a kiknek erkölcsi nevelésével nem törődik senki, hol találják meg másutt azt a jó és igazságos erkölcsi birót, ki akaratukat helyesen fegyelmezni tudja, lia csak legfőbb erkölcsi ideáljukban nem, az Istenben. Épen mai materialisztikus századunkban nem szabad a vallásos érzést, a leghatalmasabb nevelő eszközök egyikét, kiengednünk kezünkből akár a vallástanítás botrányos rosszasága, akár a vallástan kiküszöbölése által. Egy azonban bizonyos, hogy a mai állapotot tovább tűrni épen magának a vallásnak az érdekében nem szabad." Egyetértés. „Van a tanügyi kongresszusnak oly határozott kifejezést nyert követelése, mely előre is megszabni látszik a közel jövőben követendő tanügyi politika irányát. E politika tételei közül az első az. hogy a nemzeti eszmét meg kell valósítani az egész vonalon. . . . Volt azonban a nemzeti eszme kiemelkedése mellett még egy másik nagyon kiemelkedő kívánsága is e hét gyűléseinek. Ez a kívánság abban a kompromisszumban nyilvánult, mely az iskolafenntartó felekezetek és az állam közös érdekeinek respektálását követeli. . . . De van még egy más fontos eredménye is ennek a kongresszusnak. A kongresszus érdemes elnöke úgy emiitette ezt az eredményt, hogy az országvalamennyi tanítója, legyen elemi, közép vagy egyetemi tanitó, igazában valamennyi a .,nép tanítója." Valamennyien egy nagy czél szolgálatában állanak, az összetartozandóság közöttük megvan, ennek az összejartozandóságnak meg kell lenni közöttük. . . Az lesz csak a kézzel fogható eredménye annak, a kongresszusi szép nyilatkozatokon felduzzadt tanitói, tanári önérzet kielégítésének, ha a törvényhozással segíthetünk a helyzeten s az ország valamennyi tanítóját fölmentjük a mendannapi kenyér aggodalma alól." MAGYARORSZÁG, A tanügyi kongresszus eredményei. „Az első tanulság örvendetes. Arról győz meg. hogy tanítóságunk nagyobbat haladt a fejlődés útján, sem mint gondolhattuk s mint az után a nyomorúságos existentia után, melyet neki biztosítottunk, jogosan várhattuk. Tanítóságunk ma már nemcsak akár, de tud is foglalkozni a kor eszméivel. De másodikul fűződik hozzá egy kevésbé lelkesítő tapasztalat is. Az, hogy tanítóságunk még mindig nem elég önálló ; talán kelleténél még mindig könnyebben hajlik az intézők kedvére s ez a tulajdonság azután rendesen elvezeti a megalkuvás hullámtalan révjébe. A nemzeti eszmének s a magyars ág eszméjének megadott tisztelet a kongreszszusnak második fölemelő eredménye." Pesti Napló, A tanügyi kongresszusról írván, erősen követeli,' hogy „a magyar nemzeti érdek szolgálatába álljon minden iskola, a mint azt más államok is mindenütt megkövetelik. A mi a tanitóképesités államosítását illeti, ezt is keveseljük. Magát a tanítóképzést kell minél hamarább államosítani. . . . Mi nyíltan hirdetjük, hogy közoktatásügyünk fejlődésének végczélja nem lehet más, mint az egész tanításnak az államosítása." Pesti hirlap. „Ha már hirtelenében nem államosítjuk a népoktatást, föltétlenül államivá kell tenni a tanítóképzést. Nem a képesítő vizsga a lényeges, hanem a tanítójelölt oktatása és nevelése. Arra van szükség, hogy tanítóképző intézetet csak az állam állithasson." Magyarország, A vallásoktatás reformjáról mond helyes észrevételeket. „Méltán elégedetlen a mai állapottal egyház és iskola egyaránt. S legkivált a középiskolában, mint az értelmiség nevelő helyén. Az egyház azért, mert látnia kell, hogy- az értelmiség újabb nemzedékeiben nem olyan általános és mély gyökerű a vallásos érzés, mint kellene s mint volt hajdanta ; az iskola azért, mert sajnosan érzi, hogy nevelő hatásában nem élvezheti kívánatos teljében a vallásoktatás nagy paedagogiai segédeszközét. Pap és tanár egyaránt tudják, hogy a vallásoktatás ma nem olvad bele a középiskolai oktatás egész rendszerébe. Nem maradhat mindenben a régi csapáson a vallásoktatás sem, hogyha komolyan harmóniára törekszik s ezzel súlyt akar szerezni magának. Alkalmazkodnia kell az iskolához. Nem a vallásnak, csak a tanítónak. Hitoktatónak a legjobb papokat kellene tenni. A vallásoktatás ügyének legjobb védelme az okos reform lehet. Okos pedig a reform csak úgy lehet, lia a bibliai mondás szellemében megadja az egyháznak, a mi az egyházé, s az iskolának, a mi az iskoláé. Együtt kell megállapitaniok a tantervet s inegbirálniok a tankönyvet. Az egyház a vallás, az iskola a paedagogia szempontjából hivatott reá. A tanítás menetében pedig föltétlenül megilleti az iskolát az ellenőrzés. A hitoktatónak paedagogiai végzettségűnek kell lenni, s legyen az iskola állandó tanára." Prot, egyh, és isk, lap, Itt volna az alkalom, b. Eötvös régi tervét megvalósítani, s az egyetemes prot. theologiai facultást megalakítani. „Wlassics Gy. kultuszminiszterben ma olyan férfi áll hazai közoktatásügyünk élén, kinek nagy conceptiok megvalósítására van képessége, hivatottsága, akarata és ereje, bizonyára nem volna méltatlan hozzá a b. Eötvös örökségét diadalra juttatni. Bizonyos vagyok benne, hogy ismeri a kérdés állami és nemzeti fontosságát, horderejét. Es a mi vezérfórfiainkhoz nem volna méltó e czélok megvalósításán munkálni?! Ki tudná előre megmondani, minő hordereje lenne ennek a testvér protestáns egyházak egymáshoz való közelebb hozására; a magyar egyetem theologiai oktatásnak a felekezetközi béke, türelem ápolására ; a magyar nemzeti állam tovább építésére '? Mekkora