Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Temető - Dobsinszky Pál

járás foganatosítása iránt jogszerüleg rendelkezhessék, De nein bír tartható alappal a főügyészi fölebbezés abból a szempontból sem, mintha meg nem nevezett tanköteleseknek meg nem nevezett szülei m arasztaltattak volna — mert hiszen az egyes kimutatások, melyek a kir. tanfelügyelőnek pótlólag bekivánt jelentése szerint az iratokhoz csatolva vannak és a marasztaló határozat alapjául szolgáltak, ebben a tekintetben egészen kétségtelen adatokat tartalmaznak. EMETŐ. Dobsinszkr Pál. Dobsinszky Pál nyug. ev. lelkész született 1798. szeptember 11-én, Turcsok községben, Gömörmegyében. Szülei jó módban levő földmivelők voltak, kik felismervén fiókban a nagy szorgalommal párosult tehetséget, őt a sajó-göuiöri gymnasiumba adták. Innen Dobsinára, majd Lőcsére ment s tanulmányait mindenütt, mint első eminens szülei nagy örömére elvégezte. Ez utóbbi helyen nevelője volt F u c h s nevű lembergi superintendens két gyermekének s a később egyházunk oszlopává vált Zsedényi Edének. A theologiát Pozsonyban végezte szintén kitűnő eredménnyel. 1823-ban lépett ev. egyházunk szolgálatába, a mikor a Gömörmegyében papír-gyáráról nevezetes nagy-szlabosi ev. egyház meghivta tanítójának. Nyolcz évi buzgó működés után a tanitói lakból a parochiába költözködött, mert a lelkész elhalván, az egyházhivek egyhangú választással őt méltatták a megüresedett helyre. De csak 4 hónapig működött itt, mint rendes lelkész. Szónoki talentumának s lelkipásztori jellemének hire ment, úgy, hogy meghivót kapott a jövedelmezőbb hosszuszói egyházba. Hosszúszón másfél évig lelkészkedett s végül elfogadta szülőfaluja meghívását, 1833. tavaszán a szirk-turcsoki egyházban elfoglalta állását, melyet 1892. szeptember 30-áig el nem hagyott, ekkor vonult a jól megérdemelt nyugalomba. Ö maga egy élő történelem volt, melynek lapjait csodálatraméltó emlékező tehetséggel forgatta élete alkonyáig. Mi, kik szerencsések voltunk hallgathatni rendkívül érdekes elbeszéléseit, személyes tapasztalatait, nem tudtuk, hogy mit csodáljunk inkább : az Ur megpróbáltatásait-e, vagy vezérlő gondviselését, vagy a romlandó edényben levő lélek erejét, melyet egy hosszú élet minden szenvedése sem volt képes hitében megingatni ? Mindenkivel szemben nyájas, közlékeny volt, különösen ifjú kora volt az, a melyről legszívesebben beszólt. De lia átélt szenvedéseit sorolta föl, akkor könnyet facsart hallgatói szivéből. Ám hadd jelenjen meg még egyszer lelki szemeink előtt roskatag alakja, hadd mondja el még egyszer élettörténetét, a mint azt nekünk sokszor elbeszélte csendes nyári estéken, méhdongás mellett, rozzant méhesében : Szeretett egyházunk szolgálatában — kezdte ő — Isten kegyelméből 70 évet töltöttem s ebből a 70-ből 59 esik a közlekedési utaktól távol eső szirki egyházra, hol ujabb időben is 500 frtía alig tehető évi jövedelem mellett 9 gyermeket neveltem fel. Az Ur — ki ennyi gyermekkel megáldott — midőn nélkülözés és gond között kiiskoláztattam, 3 fiamat és 2 leányomat legszebb korukban, • kitudakolhatlan végzése szerint elvette ; hasonnevű fiam pedig, mint a Krisztus nyájának lelkiismeretes pásztora halt el Derencsényben. A családapai keserűségeken kivül lelkileg-testileg sokat szenvedtem. Átéltem e küzdelmes század minden viszontagságait ; kétszer lett összes vagyonom a tűzvész martalékává s hamuvá vált az, a mit agg napjaimra véltem eltehetni. Kétszer voltam kolera-beteg, O 7 először 1831-ben, másodszor 1873-ban s mindkétszer a Mindenható csodálatos gondviselése megtartott. 25 év óta gyógyithatlan testi bajban szenvedek, az Ur angyala testembe ragadott, hogy engem csapdosna s 5 év előtt látásomat és hallásomat is nagy mértékben elvesztettem. Bizony ma már elmondhatom Pál apostollal, hogy csak erőtlenségemmel dicsekedhetem ! Fáradságban és nyomorúságban, vigyázásokban gyakorta, éhségben és szomjúságban; hidegségben és mezítelenségben." (II. kor. 11, 27.) sokat szenvedtem. Ennyi elemi és lelki-testi csapás alatt megtörve állok pályafutásom végén ; hátam megett van szenvedés és küzdelemteljes életemnek képe. előttem a bizonytalan, rövid jövő, — bizonytalan, mert még ma is a kenyérgonddal kell küzdenem ! Én — ki 70 évet szenteltem életemből az Úr nyájának gondozására, ebből 20-at mint körlelkész, 8-at mint tanitó a Krisztus veteményes kertjének ápolására — megérhetem, hogy hajlékomba a szükség beköszönt. Távol legyen tőlem a dicsekvés, mert hiszen az Ur gazdag kegyelme munkált általam és bennem s ón csupán kötelességemet teljesítettem, valamint távol vagyok a kétségbeeséstől, mert ki immár 97 éven keresztül gondot viselt rólam, abban erős, rendithetlen hitem, bizodalmam, 0 : a Mindenható nem hagy el éltem alkonyán sem ! " Oh ! lia láttátok volna e tisztes aggastyánt imára kulcsolt kezekkel, az Istenbe vetett szilárd hit kifejezésével arczán ; lia hallottátok volna az Igét, a mint az a szent meggyőződés forrásából, a szívből tisztán, meghatón fakadt, — bizonyára megtanultatok volna „tűrni és remélni."