Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Dr. Szlávik Mátyás. Köstlin a Luthertudós jubileuma

peres lépett a helybeli lelkészszel együtt az oltár elé, velők szemben állott a megerősítendő inspector. Az iktató esperes szép foliászszal kezdé a szertartást, azután visszapillantott azon időkre, melyekben a felügyelői intézmény létesült, midőn a szenvedő, zaklatott, a tiszta' evangyéliomlioz hűségesen ragaszkodó, küzdő egyház, világi férfiak oltalma alá menekült. Midőn kiválasztá a hűket, a jobbakat, kik példás életökkel, egyháziasságukkal, bátorságukkal kitűntek. Ezekre bizta a drága örökséget, hogy a lelki vezetők támaszaivá, segítőivé legyenek s kormányozzák együtt a sok zátony között előre haladó hajót, az Úr Jézus egyházát. Kondoros választása olyan férfiura esett, ki az apai házban, egy feledhetetlen egy háznagyunk családi tűzhelyén nyerte drága örökségül a vallásosságot, egyházunk iránt való odaadó szeretetet, hithűséget. Ő a harmadik ezen áldott emlékű apának fiai közül, kire egyházunk, mint amazokra, szeretettel bizza egyik gyülekezetének ügyeit s a küzdők sorába szólítja s a ki szintén készséggel fogadja a megtisztelő bizalmat. A beszéd után következett az ünnepélyes eskületétel, melyet a hivek állva hallgattak meg. Azután a, beigtatott felügyelő fordult a gyülekezethez. Megköszönte a megtisztelő bizalmat, mely másodízben is egyértelmüleg felé irányult. Kötelességének tartja a megbízást elfogadni. Érzi, hogy a feladat magasztos, nem veszi azt csupán czimnek, de munkálkodni akar annak az egyháznak felvirágzásáért, melyhez őt a legbecsesebb emlékek kötik, s melynek hű szolgálatában végzé életét édes atyja, kinek hervadhatlan érdemei lelkesítik. Jól tudja, hogy nem saját érdemeiért áll itt, ezen hivatásának küszöbén, de mint annak a névnek viselője, melyet egyházunkban rokonszenvessé és tiszteltté tett a boldog emlékezetű apa. Bizik Isten kegyelmében, hogy tehetségéhez képest akként munkálkodhatik, hogy a belé helyezett bizodalomnak minden időben megfelel. Erre kéri az egek urának segedelmét.—További szavaiban a kondorosi egyházat érdeklő s annak felvirágoztatását, erősítését czélzó munkálkodási programmját adta ; ezen ünnep emlékére 100 frt adománynyal egy alapítványt létesít, melynek évi kamataiból négy olyan jeles növendék nyerjen jutalmat évenkint ösztönzésül. a ki a magyar nyelvben legjobb előmenetelt mutat fel. — A gyülekezet lelkesen megéljenezte szeretett felügyelőjét, kinek lendületes szavai mélyen meghatották a híveket és fokozták az iránta eddig nyilvánult őszinte bizalmat. Az istenitisztelet ezután befejeztetett, s a hivek kedves emlékekkel szivökben otthonukba távoztak. Nyilatkozatok. A „M—g" az utóbbi időben több izben hozta kapcsolatba személyemet oly mozgalmakkal, a melyek báró Prónay Dezső úr, mint az ágostai hitvallású evangelikus egyház egyetemes felügyelője ellen, pártpolitikai szempontokból irányoztatnak. Én a pártpolitikát az egyházi téren való működésemtől mindig távol tartani kívánom és miután azon nézetet vallom, hogy az egyházi tisztviselők eljárásának és magatartásának bírálata csakis az illetékes egyházi forumok hatáskörébe tartozhatik, ezennel kijelentem, hogy álláspontomhoz híven, sein a hírlapokban jelzett értekezleten, sem bárminemű egyéb összejövetelen szándékosan részt nem vettem, és báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő ur ellen irányuló semmiféle mozgalomra befolyást nem gyakoroltam. Ezen soraim szives közlését kérve, tisztelettel maradok Budapest, 1896. évi julius 8-án. Fabinyi Teofil, s. k. „Mióta egyliázfelügyelő vagyok, mindig azon igyekeztem, hogy az egyház gyűlése ne tétessék politikai párttusák szinterévé s kijelentettem több izben, hogy helytelennek, sőt károsnak tartanám azt, lia az egyház, mint ilyen, bármely politikai párt szolgálatába szegődnék. Az evangelikus egyház önkormányzatában helye van minden politikai pártárnyalatú egyháztagnak, a hol testvéri egyetértéssel kell intéznünk egyhazunk ügyeit. Épp azért én báró Prónay Dezső pártállását soha meg nem támadtam ; nem helyeseltem azonban azt, hogy az államsegély kérdésében nem fogadta el személyére az egyetemes gyűlés határozatát s ezt neki az egyetemes bizottság ülésében nyíltan meg is mondottam, kérve őt, hozza összhangzásba egyéni nézetét, egyházunkban viselt állásával, melynek egyik legfőbb hivatása az egyházat a kormány előtt képviselni s annak érdekét, annak jogos kívánságait befolyásával ott támogatni. Romhány, 1896. jul. 6-án. Tisztelettel Laszkáry Gyula." A „Magyarország" czímű hírlap tudósítója meglátogatta Prónay Dezső bárót, beszélgetése eredményeként a következőket jelenti: Néhány lapnak azon közleménye, hogy Prónay Dezső báró, az ág. h. ev. egyház egyetemes felügyelője és az egyház néhány kiváló vezérfórfia között nem politikai okokból, hanem egyházi ügyekre vonatkozó ellentét, nevezetesen az államsegély kérdésében követett magatartása miatt keletkezett volna a nézeteltérés : határozottan téves. Szükség esetén kétségtelen bizonyítékait lehet szolgáltatni annak, hogy a Prónay ellen, mint egyházi felügyelő ellen irányuló mozgalom politikai okokból indíttatott meg a kormányhoz közel álló körökből. A mult évi egyetemes gyűlés óta már több izben voltak bizottsági gyűlések, a melyekben az ág. h. ev. egyház kiváló tagjai nagyobb számmal vettek részt. Ha az államsegély kérdésében a mult évi egyetemes gyűlésen fölmerült inczidens mélyebb nyomokat hagyott volna hátra, az egyházi ügyekre vonatkozó lényegesebb ellentét, vagy nézeteltérés bizonyára megnyilatkozott volna már az azóta tartott bizottsági üléseken.