Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Endreffy János. Ezredéves ünnepi beszéd

Ily szeretettel csügg minden nép hazáján. Annyira, hogy e szeretetet még akkor sem lehet belőlük kiirtani, ha szabadságukat elvesztették, sőt képesiti őket a honszeretet, hogy ezt újra visszaszerezzék. Mert a haza iránti szeretetet az Isten oltotta a népek lelkébe cs így annak ereje örök és ellenállhatatlan. Honszeretet szüli a hazafiúi gondot. Hogy mi szolgál a haza javára, mi nem : milyen eszközökkel lehet czélt érni, az akadályokat és fenyegető veszélyt elhárítani, e fölött töpreng, ezt kutatja ezer féltés, remény, vágy és kétség között a hazafiúi gond. És ezt teszi a gunyhókban és palotákban, otthon és a tanácskozási termekben, nappal és sokszor a hosszú átvirrasztott éjszakákon át Óva és buzdítva, sóhajtva és imádkozva. Sőt még álmában is csak a haza sorsát szövi tovább, ő róla álmodik édes álmokat. Honszeretet szüli a hazafias könnyeket. A melyek ha öröm-, ha fájdalom-könnyek, csak arra valók, hogy még szentebbé tegyék a hazát mindenki előtt. Egyesek boldogsága is megindít, hát még egy nemzeté ! De a nemzet örömkönynyei nemcsak a nemzet boldogsága, hanem ösztön a további küzdelemre, mint a hogy az elért siker fokozottabb buzgalomra serkent. A nemzet örömkönnyein az önérzet fénye ragyog fel. — És lia egyesek szenvedése is szivrenditő, úgy, hogy sírunk a síróval, az igaz bukásán, a füstölgő romok fölött, a koporsónál: mennyivel szivrenditőbb, mikor „egy egész ország gyászban ül!" De ne feledjük, hogy a Krisztus szavai : a kik könnyhullatással vetnek, nagy örömmel aratnak, e gyászra illenek legjobban. Mert e könnyek hullása közt kelnek új életre, harczra, győzelemre a nemzet legjobb erői. Honszeretet szüli a hazafias szót. Ez az, mely visszhangzik minden szívben és a haza fiait egy közös czélra egyesiti. Minden más szó süket fülekre talál s nem hogy egyesítene, hanem inkább szétválaszt. A nemzetnek lelkesednie kell, hogy nagy tettekre képes legyen, de csak a hazafias szó hat a szivek ós vesék oszlásáig, csak ez a nyelv az, mely lelkesít, gyújt, elragad és még a hideg köveket is megindítja. Ezen a nyelven szólt Debora. Izráel papnője és birája, örömtől ittasan a nemzeti győzelem fölött: ..Uram, a kik téged szeretnek, tündököljenek, mint a kelő nap az ő erejében!" E nyelv erejét festi Ezsiaiás szent leczkénkben: „A te őrállóidnak szávok hallatik, felemelik szavokat, egyetembe kiáltanak." Ezen a nyelven hirdette Rákóczy: Istenért, szabadságért, hazáért! Ezen a nyelven zengett Kossuth Lajos bűvös szava. Honszeretet szüli a hazafias tetteket. De nem csak azok a hazafias tettek, melyeknek hatása, fénye, ország-világra szóló s a melyek, miután mindnyájunk szeme előtt vannak, közbámulat tárgyai, hanem azok a kisebb, csendes, zajtalan és a világtól sokszor észre sem vett ezernyi nemes munkák is, melyeket a haza bármely igénytelen fia, de hazafias szellemben, önfeláldozó hűséggel végez. A hazának szüksége van nagy és maradandó alkotásokra, intézményekre, a hálaadás ezernyi feltételeire. De mindezeket előteremteni csak az önzetlen és áldozatra kész honszeretet tüze-lángja képes. És azért tisztelettel hajoljatok meg azok előtt, kik a hazának szentelik egész tehetségüket és életüket; akik, ha kell, boldog örömmel teszik le oltárára kincseiket, vagy a mijök van, sokszor mindenöket, a nélkül, hogy ezért más jutalmat várnának az édes öntudatnál, hogy a hazának szolgáltak. — A hazának az ellenséggel szemben szüksége van fiainak védő karjaira, sokszor vérére is. És a hazaszeretet ösztöne, mely mindennél nagyobb, ezt az áldozatot is meghozza. A baráti, hitvestársi, szülői, gyermeki szeretet mind elhallgat, mikor a hazaszeretet kíván áldozatot. Még az örök anyai szeretet is, mely életét adná gyermekéért, azt mondja neki : menj ! és ha nem engedelmeskedik, azt mondja neki : nem vagy a fiam ! És a magyar ezerszer vérzett ezer csatában és ezerszer bizonyította be, hogy tudja hazáját élete feláldozásával is szeretni. Hős tettével örök dicsőséget szerzett nevének. „Mert vannak áldozatok. melyek alatt a sziv vérzik és mégis édesek, melyek nem nyomnak, de lelket emelnek, veszélyesek. melyekbe a lélek vígan rohan" (Eötvös). A honszeretet e búja-gondja, könyje, szava, áldozata tartotta fenn egy ezredéven át hazánkat. A haza- és szabadságszeretet minden nép éltető lelke, de a magyar kiváltkép szabadságszerető nép. Nagy államalkotó és államfenntartó erővel mindenha. Óseink az itt talált népeket nem irtották ki, és nem tették őket rabszolgáikká sem, mert szabadságszeretetük tiszteletben tartotta a meghódolt idegen fajok szabadságát is. Őseinket a hazaszeretet okosságra és türelemre tanította. Az idegen fajoknak jogokat és szabadságokat adtak, igazságos és szelíd bánásmód által megnyer-