Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Zsilinszky Mihály. Vallásügyi tárgyalások az 1712-i országgyűlésen

lekezetek vezérein s a hivek seregén. 0 tartsa meg egyházunkban, szivünkben a hitet, szeretetet, reményt, mind a mi Urunk Jézus Krisztus napjáig. Üdvözletem megujitásával az igen tisztelt Egy­házközségnek Pápa. 1895. deczember 18. hive GYURÁTZ FERENCZ, püspök. Vallásügyi tárgyalások az 1712-ki országgyűlésen. OOt/ ZSILINSZKY MIHÁLYTÚL (Folytatás.) 1712. márczius 8-án Okolicsányi Pál és Klesch János eperjesi tekintélyes polgár üdvözölték a Spa­nyolországból Bécsbe érkezett új királyt ..az egész evang. Status nevében. Okolicsányi szükségét érezte annak, hogy ma­gát személyesen is bemutassa, mint olyat, a ki ő felsége elődeinek bizalmából a béketárgyalások folytatásánál is működött, és aki az uralkodóház iránti hűségért sokat volt kénytelen szenvedni a lefolyt háborús időszak alatt. Most hitsorsosainak megbízásából sietett ide társaival együtt, hogy az ágostai és helvét hitvallásuaknak külön üdvözletét és hódolatát előterjeszthesse. Reményét fejezte ki arra nézve, hogy ő felsége a legközelebb tartandó országgyűlésen a vallás ügyét is el fogja intézni. Az evangélikusok, úgymond, imádkoztak ő felségé­nek szerencsés megérkezéseért ; most is imádkoz­nak a Megváltó nevében, hogy őt a bölcsesség és kegyelmesség lelkével erősítse nehéz hivatalának viselésére s ellenségei felett győzelemre vezesse. Az evangélikusoknak különösen két kérésük van hozzá : először az, hogy őket, mint hű alattvalóit királyi kegyelmébe fogadni, vallásuk szabadságá­ban megtartani, s az erről szóló törvényeket, béke­kötéseket és kir. diplomákat másokkal is megtar­tani kegyeskedjék, hogy így az ország békéje megszilárdulhasson; másodszor az,„hogy mivel tud­ják, miszerint némely kath. urak, jelesül pedig a plébánosok, mint eddig, ezután is_ üldözni és ő fel­sége előtt vádolni fogják, mielőtt határozatot hozna, kegyeskedjék őket is kegyelmesen kihallgatni. A többi kéréseket a már összehívott országgyűlésen fogják előterjeszteni. Most még csak arra kéri, hogy a felvidéki városok ügyében jelenlevő társa által benyújtandó kérelmet elfogadni kegyeskedjék. E szavak után ő felsége Klesch felé fordult, aki a trónhoz közeledvén, jobb térdére leereszke­dett s német beszéd kíséretében átadta a felvidéki városok kérelmét. Erre ő felsége csendes, nyugodt hangon vá­liszolA: Kegyelmesen hallottam azokat, melyeket úgy általában az Evangélikus rendek nevében, és különösen a városok nevében mondottatok. Kec'­vesen veszem üdvözlő szavaitokat ; folyamodástokat meg fogoih olvasni, és ami jogos, azt tenni is fo­gom. A többi lehetőleg az országgyűlésen fog el­intéztetni. Egyébiránt maradok nektek és küldőitek­nek, hű alattvalóinknak, kegyelmes királyotok. Két nappal későbben, vagyis márcz. 10-én az anya királynénál tisztelgett Okolicsányi néhány tár­sával. Felemlítvén az uralkodóházat ért gyászos eseményeket, örömét fejezte ki a felett, hogy fia Károly fogja átvenni a trónt. Idézi a zsoltár azon szavait, hogy este gyász és szomorúság, reggel öröm következik. Üdvözli őt, mint üdvözölte fiát, s kiván neki sok örömöt; egyúttal köszönetét fe­jezi ki a nehéz napokban iránta tanúsított kegyel­méért. Remélh. ő felsége emlékezni fog még szol­gálataira, melyeket mint Leopold és József kül­döttje a béketanácskozmányoknál tett; emlékezni fog szenvedéseire és fiának sorsára, — és nem fogja tőle pártolását megvonni. Végül kijelenti, hogy reá nézve semmi sem lenne nagyobb kegyelem, mint az, ha fia, mint király a bevett három val­lásra nézve a leendő országgyűlésen oly intézke­déseket tenne, melyeknek alapján, a kir. diplomák és országos törvények szerint a mindkét vallású evangélikusok is szabadon gyakorolhatnák vallásu­kat, s megvédehiieztetnének azon nyomorgatások­tól, melyeknek még mindig kitéve vannak. Méltóz­tassék — úgymond — elhinni, hogy a közbéké­nek nem utolsó eszköze, sőt alapja az. lia a be­vett vallások szabadsága mindeneknek és egyeseknek sértetlenül fentartatik. Ezen beszéd után az anyakirályné Okolicsá­nyihoz közelebb lépvén, azt kérdezé : tud-e néme­tül? Ez azonban hallgatott, mintha nem tudná, hogy mit kérdez tőle, mert azt szerette volna, hogy latin választ kapjon. A királyné zavarodottan nézett társaira, s újra kérdezte tőlük: tudtok-e németül? Ekkor Okolicsányi restelve mondá, hogy egy kicsit tud; pedig tökéletesen beszélt és irt németül. Ezután a királyné németül mondá. hogy meg­értette a latinul mondottakat. Kedvesen veszi a részvétet és a köszönetet. Jól mondtátok, úgymond, hogy az isten ezen mi házunkat, és különösen engem, sok csapással és szomorúsággal látogatott meg. Még élénken él lelkemben férjem és fiam feletti gyászom emlékezete ; de megnyugszom isten akaratában, mert bizonyos, hogy mindnyájan ha­landók vagyunk. Az isten kegyelmes is volt házunk iránt és irántam, midőn Károly fiamat ő császári és királyi felségét vigasztaló segítőmmé tette. Eb­ből mindnyájan vigaszt remélhetünk ; úgyszintén ön is, akinek hű szolgálatai jól ismeretesek előt­tem. Jól tettétek, hogy császári és királyi fiamnál

Next

/
Oldalképek
Tartalom