Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - A mire nagy szükségünk volna

403 lelkész s ihletett kebellel mondá el ünnepi szónoklatát Mózes I. könyve 8. részének 1—11. versei alapján ezen tárgyról: Miről emlékezzünk meg templomunk százados ünnepén? Megemlékezett a nagy-szőllősi evang. gyülekezetnek 1. letűnt múltjáról, 2. jelen állapotáról, 3. megvalósítatandó cé Íj ár ól. Gyönyörűen alkalmazva az alapul vett szent igéket, a nagyszó'lősi evang. gyülekezet múltjából kiemeli azon nevezetes mozzanatokat, midőn az akkori lelkész Vigil János az 1674-iki pozsonyi rendkivüli törvényszék elé idéztetve a többi protestáns lelkészekkel együtt elitéitett, s gálya rabságra hurczoltatott ; az 1724. évben pedig az a másik nagy vesztesség érte a gyülekezetet, hogy mint akkor oly sok helyen — úgy itt is, a földes úr segítségével elvették a róm. eatholikusok erőszakkal az ősi templomot! íme „megostorozá" tehát itt is az Ur az ő népét, mert az előbb lelkipásztor, utóbb templom nélkül maradt nyáj széledni kezdett. Azonban a hithűség végül is diadalmaskodott : mert a Gróf Zichy János és Imre földes urak által adományozott posványos helyen, nemes erőfeszítéssel uj templomot építettek a buzgó hivek, s bár egyszerű, zsúppal fedett volt ez: örömmel dicsérték benne az Istent, ki megszánta az ő népét. II. József csácsár és II. Leopold fenkölt gondolkozású királyunk uralkodása idejében építették az ősök az előbbinél díszesebb jelenlegi templomot, mely az 1795-ik év November havában lett felavatva, s igy száz év óta szolgál Isten dicsőségére. A legmeghatóbb volt azon mozzanata a beszéd ezen első részének, midőn a jeles szónok, lelkipásztor elődeinek legméltóbb utóda, a hála oszlopát állitá fel azoknak emlékére, kik a templomot építették, fentartották s benne az Isten igéjét hirdették ! De nem kevésbé volt érdekes s a figyelmet mindvégig lekötő a jubileumi beszéd Il-ik része is, melyben a gyülekezet iskoláiban — a hit és erkölcsi élet kedvező nyilvánulásaiban oly jelenségekre utalt, melyek folytán örömmel vallotta nyáját magáénak, „mert íme e nép tudja az Urban való örömet s az Ur az ő erejének ékessége." Mindazáltal még nincsenek a célnál ennek a megvalósítását ecsetelte — a lelkes szónok — az áhítatos hallgatók épülése és gyönyörködésére — beszének III-ik részében. Az alapul vett szent igékben, boldog ország képét mutatja Mózes az ő népének egy boldog országot elérni a földön és mennyben, ez a mi czélünk is s ezt a megvalósítandó czélt olyan ragyogóan festette be, mikor így szólt : „Ha majd minden szívben szeretet lesz, — ha minden ajk az igazság szavát szólja, ha mindnyájan igazán testvérek leszünk a Jézus Krisztusban, — akkor fogunk azon ország határán állani, — melybe eljutni a mi czélunk s rendeltetésünk". — Vezérelhesse az ő népét a megpróbáltatás nehéz napjai után a boldogság virányaira itten már, a jó szónoki orgánummal s Illyés lelkének kettŐ3 mértékével megáldatott ifjú lelkipásztor! Közel fél órát vett ezután igénybe az oltár előtti felolvasása azon kegyes lelkű adakozók neveinek kik a megújított 100 éves templom oltárára, egy részt készpénzben, más részt kötelező ajánlatkép vagy oltári gyertya tartók és szent edényekben, Istennek tetsző áldozatot hoztak. Itt is a lángbuzgalmu helybeli lslkész és ároni családja, valamint testvérje tek. Dr. Szalay Sándor, budapesti közigazg. biró úr, tavábbá tekintetes Barcza Béla gyülekezeti felügyelő úr buzgó neje született Szalay Gizella úrnő ő nagyságával mentek a legjobb példával elő. Vajha a „jókedvű adakozók neveit midőn beírják a nagy-szőllősi evang. gyüleket „ A r a ny k ö n y v"-ébe : egy mennyei kéz oda fenn is megörökítené, mint olyanokét, kik a súlyos csapás által látogatott gyülekezettel — Isten nevében — jót cselekedtek ! Az adomány és ajánlatok összege megközelíti a 3 ezer forintot, minek folytán kivetni nem kellett a nagy-szőllősi gyülekezet tagjaira egy fillért sem, — fedezve lettek a renoválási kiadások kivetési kényszer nélkül is. Ezután keresztelés következett, — Tamaska Lajos ajkai lelkésztársam keresztelt két kisdedet, — kettős volt az öröm itt is, valamint az egyházkelők kibocsátásánál, mely functiót Szily Lénárd gergelyi lelkész társam végezett, két édes anyának hála áldozatát mutatván be a kegyelem Istene előtt, ép egészséges kisdedeikért, betegségből való felgyógyulásukért! Egy uj házaspárt esketett ezután Kiss Lajos nagyalásonyi lelkész társam, kik a polgári kötés után közfigyelmet keltőcn erősítették meg szent frigyüket az Ur oltára előtt. A gyónási egyházi beszédet Borbély Sándor dabronyi lelkésztársam tartotta, — az uri szent vacsorát ugyan ő szolgáltetta ki Szalay Ferencz vár-palotai lelkész társsal együtt; legelsőben borult lelki áldozatra a megújított oltár előtt Szalay László lelkésztárs, — vele együtt Rónui Pál tanitó és a presbyterium ! A jelzett functiókat, nevezett lelkész társaim a szentírásból választott alapigék nyomán rendszeres egyházi beszédek tartásával végezték szépen, lelkesen a mit leginkább bizonyít az : hogy a közel 3 órát igénybe vevő templomi ünnepély folyamán az érdeklődés folyton a legéberebb volt. A 601. ének utolsó versének zengedezése közben példás renddel vonultak ki az ünneplők a templomból ; hasonlóan történt a bevonulás is, — a miért méltán illeti a rendező presbyteriumot az elismerés, — valamint a dicséret a nagy-szőllősi híveket, kiknek egyike sem követelte a beléphetést a templomba, mig a vidékről egybesereglettek be nem mentek, — ennélfogva tolongás nem fordult elő. A templom ajtóknál a jubilaeumi ünnepélyre gyűjtő leánykák állottak, kiknek ^tányérjába szivesen adták a mellettük elmenők ajándékaikat! A szives meghívás folytán a lelkészi lakba mentünk végűi ebédre, melyet lelkes felköszöntők sora fűszerezett, — azután pedig zene és tánczközben kedélyes társalgás következett, melyek együtt tárták a vendégkoszorut virradatig ! A ritka szép ünnepélyre visszagondolva csak ez lehet óhajtásom; a kegyelem Istennének áldása nyugodjék a 100 évet túlélt, megujitott nagy-szőllősi evang. templomon, parochián és gyülekezeten ! Kalmár Pál, kertai evang. lelkész.