Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - Kereszttüzben (Scholcz Ö.)

382 helyezte, vagy hogy a dunániuneni kerület kimondotta: „hogy a trencséni és nyitrai egyházmegyékkel szemben a mult év deczember 19-én tartott kerületi közgyűlés jegyzőkönyvének 16 ik pont alatt hozott határozatát immár foganatositja s ellenök a törvényes eljárást megindítja," sőt meg is bizta a kerületi elnökséget, hogy a fegyelmi vizsgálatot inditsa meg. A tiszai kerület pedig várakozó állásba helyezkedett. Hát eltekintve attól, hogy mostanság csend honol minden téren, nagyon felötlő mind a három keriile tünket érdeklő ügyben ily különböző eljárás, illetőleg el nem járás. Meg is termi gyümölcseit; példa reá a dunáninneni kerület felsőbb leányiskola ügyében tanúsított magaviselete a modori tót-egyháznak. Vagy a Krisztus evangyéliomával lelkünkben és tetteinkben, vagy a törvény szigorával, de mielőbb dűlőre kell vinni a dolgot. A kik jönni és velünk maradni akarnak, jöjjenek és maradjanak; akik nem akarnak, szakítsuk meg velők a közösséget, de ily kétes helyzetben egyházunk ne maradjon. Bent, lefélé és fölfelé vigyük keresztül a tisztázást. Horvát-szlavonországi ev. egyházaink válási törekvése valószinü czélt íog érni. Egy időre megakaszthatjuk ugyan, de hogy sikert arassunk, alig képzelhető. Annyit azonban mégsem szabad volna elfelejtenünk, hogy körül-belöl 25000 ev. lélekről van szó, melyeknek egyházi életét függőben tartani sem a mi, sem az ő érdekükben nem áll. És lenne még több ide karczolni valóm ; de elég a legfőbbeknek felemlítése, hogy belássuk helyzetünk nehéz voltát s viszhangul — mit ugyan a tapasztaltakon okulva remélni alig merünk — egy közös, erőteljes actiónak megínditását nyerjük. Adja Isten, úgy legyen ! Dm. (Vége.) Végezetül még több rendbéli kisebb kérdésre akarok röviden megfelelni. Jausz tanár úr nyilt kérdésemben leplezett szándékot vélt feltalálni, mert úgymond : Miért nem tetszik Önnek épen most, a püspökválasztás előtt sem a soproni theologia, sem a pénzügyi bizottság?" S ugyanily „leplezettszándékot" sejtettek, állítólag nálánál nagyobbak is czikkem olvasása közben. Az „Őrálló" magyarok Istenére esküdöző evangelikus keresztényje pedig azt állítja, hogy én czikkemben theologiánk kiváló igazgatóját, egyházunk diszét akartam „lerántani:" Uraim ! Honnan veszik önök maguknak a jogot, engem ilyen gyanúsítással illetni? Jausz tanár úrral czikkem megjelenése után Sopronban találkozva, elcsodálkoztam, midőn annak ilyetén értelmezését halottam tőle s rögtön kijelentettem előtte, hogy cikkem írásakor a ptispökválasztás kérdése távol állott gondolatkörömtől. Hiszen már július elején, mikor a püspökválasztásról még szó sem volt, az újonnan létesített theol. tanszék mikénti betöltését illetőleg, küldtem egy hasonló irányú czikket az „E. E. íázemle" szerkesztőségéhez, mely azonban a jul. 20. számban térszüke miatt meg nem jelenhetvén, egy hó múlva sokat vesztett actuálitásából s igy közlésétől akkor elállottam. Ekkor jött aztán a magántanulói ügy s ez ösztönzött, hogy a már régebben tárgyalni akart kérdést most csakugyan felveszem, — de minden utógondolat nélkül. Jausz tanár úr és mindenki, aki nyilt kérdésemben leplezett szándékot látott — rosszúl ismer engem. Én az ilyen taktikát nem ismerem, hanem ha valamiről meggyőződtem, aziránt nyíltan szoktam nyilatkozni. Igy, lia a püspökválasztást illetőleg hírlapi izgatást akartam volna kifejteni, azt is nyiltan tettem volna. De én épen a püspökválasztást olyan fontos és szent dolognak tartom, hogy annak gyakorlásánál ilyen és hasonló kortes eszközöket szivből megvetek. Azt tudja mindenki, aki esperességünk viszonyait ismeri, hogy úgy én, mint a lelkészi kar csaknem kivétel nélkül Föt. Gyurátz Ferencz úr jelöltsége mellett foglaltunk állást — elvi okokból. De mig az ő jelöltsége érdekében, tiszta fegyverrel, vállvetve küzdöttünk, addig a másik kitűnő jelölt érdemeit egy jottával sem kisebbitettük, sőt speciálisan én mindég és mindenütt a legnagyobb tisztelettel nyilatkoztam róla. Mi épen mindkét félt egyaránt elismertük és kiemeltük : hanem jónak bizonyúlt, százados szokás alapján a lelkészt, az esperest, a kerületi főjegyzőt igyekeztünk a püspöki méltósághoz juttatni. Azért most is, itt is ismételten kijelentem, hogy én úgy a soproni theologiai intézet érdemdús igazgatója, mint minden egyes tanára iránt feltétlen tisztelettel viseltetem, egyéni és tudományos érdemöket egyenként és összesen elismerem : aminthogy egész föllépésem sem akart személyek ellen intézett támadás, hanem inkább egy ifjúi sziv lelkesedés szülte megnyilatkozása lenni, avégből, hogy az intézet jövőre még az eddiginél is nagyobb hasznára és diszére legyen lutheri egyházunknak s különösen dunántúli kerületünknek. Fejtegetéseim folyamán a kerületi gyűlés tárgyalási módjáról is tettem egy rövid nyilatkozatot s ez sem tetszett Jausz tanár úrnak. Azt mondom, hogy a ker. gyűlésen egyes fontos tárgyak „meglepetésszerűleg" tárgy altatnak s hogy a határozattá emelés épen azért néha a „keresztiilerőszakolás" színezetét viseli magán. Nos, ez sem akart személyek ellen intézett támadás, hanem igen is egy régi, rossz szokás bírálata lenni. S ezen rossz szokás nézetem szerint az, hogy az egyes bizottságok s különösen a legfontosabb, a pénzügyi bizottság határozatai, a ker. gyűlés tagjaival előre nem közöltetnek, hanem azok csak az előértekezleten, vagy ha azon részt nem vehetnek, csak magán a ker. gyűlésen értesülnek futólag, felületesen a legfontosabb dolgokról. Igy aztán a dolog lényegét nem ismerve, alaposan hozzá sem szólhatnak s gyakran megszavaznak olyasmit, amin később, a jegyzőkönyv olvasásakor csak boszankodnak.