Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - Kereszttüzben (Scholcz Ö.)

367 kivánni nem lehet. Ez ellen az egész közegyház véleménye tiltakozni fog annál inkább, minthogy még tanítóink képzéséről sincsen kellőkép gondoskodva. Farkas Géza. (2. Folytatás.) Azonban még a mult számban részletesebben körülirt óhajomnál is nagyobb megütközést keltett azon panaszom, hogy a soproni theologián a theologusok aránylag keveset tanulnak, mivel egyes tanár urak túlságosan elnézők (legalább voltak !) a collóquiumok és vizsgák alkalmával. Ez ellen már nemcsak Jausz tanár úr, hanem más 25 papi egyén is felemelte tiltakozó szavát, kik részben hallgató társaim voltak, s kik között néhány jó barátom is van, — nem egy olyan is, ki bizalmas baráti körben többször épen úgy nyilatkozott, mint nyilatkoztam én most nyilvánosan. Ezeken kiviil az „Őrálló" 81. számában „Egy m a g y a r evangélikus" aláirással még egy neveletlen, azaz (bocsánat a jóleső nyelvbicsaklásért) névtelen individuum is foglalkozik ezen panaszommal. Ennek garombaságait azonban teljesen figyelmen kivül hagyom, mivel nem tudhatom, nem rejlik-e a hangzatos álnév megett olyan állat, melyhez a példabeszéd szerint nem jó dörgölődni.*) Először Jausz tanár úr válaszára felelek. O azt mondja : „Nem tudom, túlságos elnézésnek tulajdonithatni-e, ha 14 hallgató collóquiumai közül 5 nem fogadtatik el s ha 4 alapvizsgát tevő közül kettő megbukik ?" Hát elismerem, hogy a mi időnk*) Ha én nyílt sisakkal küzdök, megkívánhatom, hogy felfogásom ellenzői se bújjanak álarc megé, — ne különösen akkor, mikor engem álarc viselésével vádolnak. Már ezen gyávaság miatt sem hihetem el Barth a úr azon megjegyzését hogy ama cikket az ág. hitv. evang. egyház (ág. ev. egyház nincs, mivel ágostai evangélium sem létezik) egyik kitűnő (?) világi tagja irta. Ha csakugyan az volna, úgy nem állithatna olyan badarságot, hogy nekem a dunántúli kerület jövedelmező lelkészi állást adott. Akkor tudhatná, hogy nálunk a kerület a lelkészválasztásra befolyást alig gyakorol, s hogy engem is, 2 évi lelkiösmeretes káplánkodás után Isten segítségén kivül, 3500 hiven egyhangú bizalma juttatott állásomhoz. Bartha úrnak vonal alatti heves kifakadását pedig egyáltalán nem értem. Ha ő engem egy legjobb meggyőződésem szerint, egyházam magasabb érdekéből irt cikkemért, türelmetlenség, szeretetlenség és esztelenséggel vádolt, el lehetett reá készülve, hogy én azt nem hagyom magamom száradni. Elolvastam még egyszer Bartha úrnak irt válaszomat de nem találtam benne reá vonatkozólag semmi sértőt, ha csak a befejező passzust nem tekintjük annak, t. i. azt, hogy türelem, szeretet s eszélyességre legkevésbé egy kálvinista professzor tanítson engem. De ez is csak úgy sértő, ha az igazság kimondását sértésnek tekintjük. Kérdezzük csak meg azon luth, lelkésztársaimat, kik vagy ref. községekben, mint misszióponton működnek, vagy nem prot. vidéken a reformátusokkal szövetkezve alkotnak egyházat, mennyi szeretetet s türelmet, tapasztalnak részükről ? Még csak nem rég nyilatkozott előttem egy ilyen kollegám, hogy még a pápistákkal is könnyebb megférni, mint a kálvinista „testvérekkel !" ben ezt a szigort nem ismertük, bár akkor több hallgató lévén, néha talán szintén lehetett volna alkalmazni ? De kérdem, hát a szakvizsgán, hogy többet ne mondjak, az utolsó 4 év alatt (pedig mondhatnék. tizenötöt is) hányan buktak meg ? Abból különben, hogy a collóquiumokon s az alapvizsgán a legújabb időben sokan buknak, még egyáltalán nem következhetik az, hogy a soproni theologusok sokat is tanulnak. — Hiszen Jausz tanár úr maga mondja, hogy egyesek „néhány héttel" a collóquiumok s tegyük hozzá az alap és szakvizsga előtt éjjel nappal tanulnak, minek folytán „feleleteik kifogástalanok." Hogyan lehetséges az, könyörgöm, hogy n éh á n y heti tanulás után egyesek kifogástalanul felelhetnek oly tengernyi, óriási irodalommal biró, nehéz tárgyból ? Hát úgy, hogy a collóquiumokon és vizsgákon megelégednek vele, ha a theológusok „a kezökbe nyomott füzeteket jól rosszúl megtanulják" ; de megismétlem : „ez még nem theológiai készültség !" Ennyi elég lehet az elemi iskolában, de például a gymnáziumban már nem, mivel ott egyes tárgyakból, teszem azt a magyar irodalomból már bizenyos fokú olvasottságot kívánnak a tanulótól. S épen ez az, ami a soproni theologián hiányzik. Igaza van Jausz tanár úrnak, hogy még a legjelesebb theologusok is csak néhány hétig tanulnak, s azonkívül az egész éven át jóformán semmit sem tesznek. De voltak olyanok is elegen, kik néhány hétig sem erőltették meg magukat s mégis megállták a collóquiumot; hogyan? annak részletesebb ecsetelésébe ezúttal nem bocsátkozom. Azt elfogadom, hogy „a főiskolán az oktatás azon bizadalmon alapul, hogy hallgatói érettek, hogy a tanulási szabadsággal vissza nem élnek s hogy első sorban nem az érdemjegyért, hanem hivatásukért tanulnak. Igy kellene lenni, csakhogy nem minden matúrai bizonyitványnyal biró ifjú érett ám, s a középiskolai szigor után következő túlságos tanszabadsággal sokan visszaélnek, különösen ha tudják, hogy „néhány heti tanulás után kifogástalan feleletet adhatnak. Tessék úgy berendezni a dolgot, hogy az alapvizsgán csak 2, a szakvizsgán csak 4 évi szorgalmas tanulmányozás után adhat még a legjelesebb ifjú is kifogástalan feleletet ; akkor fog az intézet hivatása magaslatán s minden kritikáu felül állani ! (Folytatása következik.) Solcz Ödön.