Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Irodalom - A „Zengedező Mennyei kar” története

136 zéseket, melyekhez elég a hivatalos értesítésre vagy a halotti anyakönyvre való hivatkozás) szinte csak miniszteri engedély mellett történhetnek vagy hatósági, birósági rendeletre; az engedély, a rendelet eredeti példánya megőrzendő. 165. Minden tudatos és szándékos meghainisitása az anyakönyvnek fenyitő eljárást von maga után. 166. Minden az anyakönyvbe tartozó eset abba azonnal és közvetlenül beirandó. 167. Oly egyházközségekben végzett cselekvények, melyben a lelkészi hivatal üresedésben van, azok által, kik az cselekvényeket végezték, jegyzékbe iktattatnak. Ezen jegyzék az uj lelkésznek az anyakönyvbe teendő beiratás végett átadandó. 168. Az anyakönyvek a lelkipásztor által biz tos helyen őrzendők, veszély idején, tűzvész vagy árviz esetekor azokat mindenek előtt megmenteni a lelkipásztornak szent kötelessége. 169. Eredetiben az anyakönyveket senkinek még téritvjény ellenében sem szabad kikölcsönözni vagy átadni; azokban lapozgatni a lelkipásztór magán egyénnek soha se engedje meg. 170. Azonban egyházközségének felügyelője, egyházi felsősége előtt vagy megbizó levél előmutatása mellett a hivatalból megjelenő közhivatalnok előtt a lelkipásztor feltárja az anyakönyveket. 171. Az anyakönyvekkel összeköttetésben, azokhoz tartozó okmányok, p. o kihirdetési bizonyítványok, elbocsátó levelek, felmentvények, kereszt és halotti levelek stb. — általában a lelkészi hivataloskodásra vonatkozó fontosabb iratok e levéltárban megőrzendők. 172. Az anyakönyvi kivonatokat a lelkész szós betühiven, különösen a neveket illetőleg minden változtatás, csonkítás vagy hozzátevés nélkül, a születési, esketési vagy halálozási évnek nemcsak számmal, de betűvel is kiírása mellett állítja ki hivatalos pecsét alatt és sajátkezű névaláírásával. 173. Az ev. ref. egyházzal való testvéri viszony fentartására s ápolására a lelkipásztoroknak külön utasítás adatott. A lelkész javadalma. 174. A lelkipásztornak joga van a hivatalához kötött rendes fizetést és stóla jövedelmet, szintúgy a netáni személyes pótlékot élvezni. 175. Ezen haszonélvezeteket számára az egyházhatóság egyházi törvényünk és szabályaink rendelkezése szerint biztosítja. 176. Teljesen vagyontalanoknak minden hivatalos szolgálatot ingyen teljesíteni tartozik a lelkész. 177. Azoktól, kik egyházközségében rendes évi egyházi adót nem fizetnek, a lelkipásztornak egyházi szolgálataiért kétszeres stóla jár. 178. Az egyházközség viseli elhalt lelkipásztora eltakarításának költségeit. 179. A nyugalomba lépett lelkészek, a lelkészözvegyek személyökre nézve minden egyházi s iskolai teherviseléstől mentesek — bárhol lakjanak. 180. Minden oly esetben, melyre nézve itt utasítás nem adatott, a lelkipásztor, — ha törvényeink, kormány és szabályrendeleteink, vagy egyházi elveink nyomán magát tájékozni nem tudja, útbaigazításért egyházi felsőbbségéhez forduljon. Kund Samu. ~}Ot~ ï ® i l'i 111, A „Zengedező Mennyei Kar" története. (Bevezetésül a bányakerületi énekeskönyvbe.) Legrégibb magyar protestáns énekeskönyv, melyből legalább egy pár levél maradt ránk, a Gálszécsi Istváné 1536-ból. Az ajánláson kivül egy egész ének s egy másiknak első versszaka betűzhető ki a töredékből. Mindkettő Luther énekének fordítása. Az első „Mi hiszünk az egy Istenben", a másik „Jézus Krisztus mi üdvösségünk." Ezt Lutbtr Husz Jánosnak urvacsorai latin énekéből alakította. Székely István 1538-ban Krakkóban kiadott énekeskönyvének egyetlen példánya 1849-ben Nagy-Enyeden a kollégiummal együtt tűzvészben pusztult el. Hellebrant Árpád, akadémiai könyvtáros 1892-ben két magyar énekeskönyvet fedezett fel a külföldi könyvtárakban. Az egyiket a wolfenbütteli könyvtárban, mely 1566ban Váradon nyomatott; a másikat a boroszlói könyvtárban, mely Szegedi Gergely által bővíttetett és javíttatott és Debreczenben 1569-ben látott napvilágot. Ez utóbbit a magyar tud. Akadémia Szilády Áron tanulmányával 1893-ban kiadta Ezeken kivül régi magyar énekeskönyv a Huszár Gálé 1574-ből, mely az eperjesi evang. kollégium könyvtárában őriztetik, és Bornemisza Péteré 1582-ből, mely a pesti egyetem könyvtárában megtekinhető. Az első magyar énekeskönyv, mely különösen az ágostai hitvallásuak számára kiadottnak állíttatik, az 1593. évi bártfai kiadás. Egy példánya megvan a sáraspataki reform, kollégium könyvtárában. De 1627-től kezdve Lőcse városa és Brewer Lörincz, majd Brewer Sámuel nyomdája az, hol németből magyarra fordított énekeskönyvek kezdenek gyors egymásutánban megjelenni (1675, 1683, 1690, 1694) míglen 1696-ban ugyanott egy ilyen gyűjtemény — „Zengedező Mennyei Kar" czímen jelenik meg. A 264 tizenhatod lapból álló s 125 éneket magában foglaló énekeskönyv teljes czíme: „Zengedező Mennyei Kar, azaz németből magyarrá fordíttatott szép isteni dicséreteket és hálaadó énekeket már magyarul szereztetett kegyes énekekkel együtt magában foglaló Könyvecske. Lőcsén nyomtattatott 1696." Szerkesztője ezen előszó nélkül megjelent s az egyházi év szerint berendezett énekeskönyvnek valószínűleg Ats Mihály volt, mert benne nemcsak több eredeti éneke van, hanem ugyanakkor ugyanoly alakban megjelent Ats Mihálynak egy imádságos könyve is „Arany Láncz" czímen, hogy ez énekeskönyvvel egybeköthető legyen. Rajta kivül, mint a versfőkből kifejthető, találhatók itt eredeti énekek Tatay Istvántól, Sörky Gáspártól, Békh Istvántól, Sztáray Mihálytól, Ormány Jánostól és Lövey Balázstól, a győri ágost. hitv. prédikátortól.