Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Nekrologok - Dessewffy Ottó

67 gyűlést. Akkor felállt e szavakkal Székács: „A tanácskozást megtilthatják, de az imádkozást nem !" és elmondta azt a hiressé vált rögtönzött szép imáját. A bányai kerület 1860-ban felügyelővé választotta meg, mely hivatalban 1866-ig maradt. Midőn megvált tőle, a kerület a következő jegyzőkönyvi pontban fejezte ki háláját és elismerését iránta : „A közgyűlés érzékeny fájdalommal értesül a szeretve tisztelt felügyelő úrnak emez elhatározásáról, s midőn azt elfogadni magát kénytelennek érzi, önkénytelenül visszaemlékezik a lelépő férfiúnak a haza és egyház körüli hü szolgálataira s megemlékezik különösen arról, hogy egyházunk nem rég lefolyt zivataros napjaiban ama bányakerületi gyűlés megtarthatása, mely a magyar prot. egyház ügyében forduló pontot képezett, a most visszalépő férfiú önfeláldozó hűségének s odaadásának volt köszönhető, — miért a közgyűlés kijelenti, miszerint DessewfFy Otto az egyházkerületnek s általa az egész magy. prot. egyháznak háláját kiérdemelte." (Ker. j könyv, 1866). Azon időtől fogva is szorgalmas látogatója volt az esperességi, kerületi és egyetemes gyülés-knek, de hivatalt többé nem vállalt. Egyedül a vanyarczi egyház felügyelői tisztét tartotta meg s viselte 1845-től 1895-ig, tehát egy félszázadon keresztül, s hogy mikép viselte ? arra nézve elég legven egy esetet felhozni. 1885-ben márczius 31-en leégett a vanyarczi templom tornyostul és minden belső berendezésével együtt. Még a harangok is elolvadtak a nagy tűzben. Biztositva csak 1500 írtra volt s a kivetést őszre kellett halasztani, a mikor a népnek egy kis pénze van. De azért az épités munkája megkezdődött azonnal és folyt mindvégig felakadás nélkül, mert a felügyelő előlegezte a szükséges összeget. 0 fizette időről-időre a vállalkozókat, de egyszersmind szigorúan ellenőrizte a inunkájokat. Nap nap után órákat töltött az épülő templomnál s ha egyszer-másszor el kellett utaznia, hazatérve le sem szállt előbb a kastélyában, hanem egyenesen a templomhoz hajtatott. Még a bádogos munkát is ellenőrizte a tornyon. A hová senki más nem mert fölmenni abban a szédítő magasban naponkint ott láttuk a 72 éves felügyelő galambősz alakját. És nincs a vanyarczi tornyon egy horgonylemez a melyet ő meg nem vizsgálta volna, hogy jól van-e odaillesztve; nincs az egész épületben egy szög beverve, a melyről neki tudomása nem lett volna. A megyei mérnökökkel tanácskozva, vassínekkel boltoztatta be a templomit, — s midőn értésére esett, hogy a dengelegi egyháznak vasállványú harangjai vannak, mely állvány a felállítással együtt rendesen 500 frtba kerül, magával vitte gépészét a dengelegi toronyba s ugyanolyan vasállványt készíttetett vele 80 frtért. így járt el a vanyarczi két iskola felépítésénél s a lelkészlak renoválásánál is. Az ő kezében a felügyelet nem volt lucus a non lucendo. Mint embert a legnagyobb egyszerűség, lázas tevékenység és mély vallásos érzület jellemezte. Nagy vagyona volt, de a külső fényt és csillogást megvetette s gazdagságát csak akkor láttuk, mikor egy-egy nemes czélra fejedelmi bőkezűséggel áldozott. Ezrekre és ezrekre megy föl jótékonyczélú adományainak összege, de itt csak a főbbeket említhetjük föl. Szabolcsmegyei birtokán, Zsindelyes pusztán, iskolát épített és tanítói állomást szervezett, melynek fentartására utódait is kötelezte. A pusztához közel eső Hugyaj leányközségnek rombadőlt templomát saját költségén felépítette, s midőn a felszentelésre maga is megjelent, béreseit vezetve, elsőnek járult az Úr asztalához. Ugyanakkor a hugyaji leánygyülekezet számára 1000 frtnyi alapítványt tett. — Pestmegyei birtokán, Gátéron, a többi közbirtokosok hozzájárulásával szintén tanitói állomást létesített. — S hogy mit tett Vanyarczért, ezért a szivéhez nőtt egyházért ? azt mind elősorolni a lehetetlenséggel határos volna. A suplikánsok is fátyolt tűzhetnek a kalapjaikra utána, mert olyan patronusuk, a milyen ő volt, nem le9z többé az országban. A DessewfFy kastélyban tejben-vajban fürösztötték őket, s volt rá eset, hogy midőn hosszabb útra távozott a család, a ielkész kezébe tette le az egyes iskoláknak szánt összeget, hogy a szegény fiúk ne fáradjanak Vanyarczra hiába. Befejezésül még két nyilatkozatát idézem, melyek bepillantást engednek vallásos lelke mélységeibe: 1890-ben felkereste a lelkészt s ezen szavakkal fordult hozzá : „Jövő hétfőn 50 éves évfordulója lesz házasságomnak. Erre nézve van egy kérésem. Engem vallásos szülők neveltek fel s a hitet már gyermekkoromban szivembe oltották. Én ezt a rám nézve nevezetes napot nem tudnám eltölteni a nélkül, hogy a templomba ne menjek és ott meg ne köszönjem Istenemnek irányomban tanúsított végtelen kegyelmét." A másik nyilatkozatot ugyancsak a lelkész előtt f. é. jan. 27-én tette, mikor asthmatikus bántalmakban szenvedett : „Érzem, hogy az én végső órám már közeledik és az Isten magához szólit. — El vagyok készülve a halálra, de szeretnék még egyszer járulni az Ur szent asztalához. És utána oly lelki nyugalommal, mintha nem volna a földön semmi veszteni valója, mintha nem hagyna itt egy boldog életet, a melyért sokan megirigyelhették, várta napokon keresztül karosszékében ülve, a halál óráját, várta lehajtott fővel az Úrnak hivó szózatát. Bevárta febr 1-én, a mikor nemes lelke elköltözött tőlünk. A vanyarczi templomban pedig, az oltár közelében két pad van azóta fekete posztóval bevonva : a DessewfFy család padjai. — S a kinek az imádkozó népből tekintete azokra a fekete padokra esik, tudom, hozzá teszi imájához azt a kívánságot, hogy az, a kit e gyász illet, találjon a sirban csendes nyugalmat s a síron túl örök üdvösséget. Legyen könnyű a, hant drága hamvai fölött, legyen áldott emlékezete ! X. Y. -«>sesr5<s»ft1II1IS. — Nagyhonti egyházmegye. Az 1894. decz. 9-én az egyházmegye összes községeiben megtartott emlékünnepély alkalmával befolyt az ofFertoriuœokbôl a G. A. gyámintézeti alap javára összesen 106 frt és 94 br. Ez összeg elküldetett illető helyére, Budapestre, a központi gyámintézeti pénztárba. Valahány egyház meghozta áldozat-filléreit, az által is tanúsítva kegyeletét a svéd hős király emléke iránt, kinek lelke él s hat egyházainkban; éljen s hasson az idők végéig ! — H. V. — Kimutatás (2) a szabadkai ev. missio-templom és paplak felépítésére gyűjtött adakozásokról : Abaújvári község gyűjtése 430, Bogyoszlói község gyűjt. 1-50, Breznobánya város 3 frt, Bajsa község 10 frt és gyűjtése 8-48,