Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - Közalap (Laukó Károly)

87 delmes jelentései is szolgáltak forrásul; ez idő szerint azoknak kevés hasznát vehetem. Egyetemes gyűlési jegyzőkönyveink előbb évről évre közölték, mely intézetben, mily eredménynyel tanították a vallástant s jaj volt annak az intézetnek, melyben ezen tantárgyat combinative tanitották ; csudálatos dolog, hogy ez most teljesen elmarad s így alig van valami, a mi a vallástan tanításához érdemileg hozzászólna. Találkozunk benne most egy csomó statisztikai adattal, összehalmozott számokkal, de olyan adatokat hiába keresünk, melyek a vallástan tanitási módját s eredményét mutatnák be. Az egyetemes tanügyi bizottság terjedelmes jelentéseket követel be az egyes intézetektől minden egyes tantárgy anyagának felölelése, helyes beosztása, rendszeres tárgyalása s elvégzése és mindezek ellenŐrzése tekintetéből ; de az egyetemes gyiilés jegyzőkönyvéből legkevésbé sem látszik meg, hogy a beküldött adatokat a tanügyi bizottság fel is használta. Mivel középiskoláink a kormány felügyelete alatt állanak s ez közegei által a szükség szerint mindenkor figyelmezteti a tapasztalt hiányokra, azért azt hiszem, abban elég megnyugvást találunk iskoláink hivatása s kötelességei teljesítésére nézve, hogy a kormány közegei jó jelentéseket tesznek. De mivel a kormány felügyelete a vallástan tanítására s az intézet egészséges prot. evangelikus szellemére ki nem terjedhet, az egyetemes tanügyi bizottságnak különösen ebből a szempontból kellene az iskolákat elbirálnia s a vallástan tanítását kiváló figyelemmel kisérnie. Középiskoláinkat az állami jól felszerelt középiskolákkal való verseny daczára legkivált azért tartjuk fel, mert azt hiszsziik s elvárjuk, hogy ezen intézeteinkben nemcsak a vallástan tanítása, hanem az összes középiskolai tárgyak kezelése is evangelikus szellemű s egyházi érdekeink szolgálatában álló. Köztudomásu dolog, hogy ezen intézeteinkben érettségit is tesznek az ev. ifjak a vallástanból, a mennyiben egy-egy kerületi biztos jelenlétében kénytelenek szigorúbb osztály vizsgát tenni. Nekem semmi tudomásom arról, hogy ezen érettségiféle vallástani vizsga eredményét az egyetemes tanügyi bizottság valamikor közölte s felhasználta volna. Én ugyanezen vizsgálatnak valami nagy jelentőséget nem tulajdonítok, de ha már egyszer megvan, bizony nem ártana ezen jelentésekbe is betekinteni. Sajnos, hogy nem terjeszkedhetem ki azon állami s idegen felekezetbeli iskolákra, melyekben egyes ifjaink katecheták vagy lelkészek részéről nyernek vallástani oktatást. A ki a dolgot közelebbről vizsgálja, egészen viszásnak kell a helyzetet találnia. Az evang. középiskolák, melyek rendes vallástanárral birnak s melyekben a vallástant nemcsak rendszeresen tanítják, hanem az összes tárgyak tanítása evangelikus szellemű, különös felügyelet alatt állanak az egyház részéről; de azon katecheták s vallástant tanítók, kik idegen felekezetű s állami iskolákban tanítanak, semmiféle ellenőrzés alatt nem állanak. Legalább nincs tudomásom róla, hogy pl. a budapesti hitoktatók valakinek beszámolni tartoznának egész évi működésükről, vagy hogy tanítványaik érettségiféle vallástani vizsgát tennének. Lehetne még más példákra is utalnom, de ez elég eklatáns a felhozott viszásság igazolására. Vájjon az egyház ezen iskolákba járó evangelikus ifjainknak vallásos oktatásáról ily körülmények között eléggé gondoskodik-e s illetőleg bir-e kellő tudomással a tanítás minőségéről s gyakorolja-e a maga ellenőrző jogát? A felelet igen könnyen kitalálható s egyszerű. Nem szorul bizonyításra, hogy az idegen középiskolákba járó ifjainknak vallásoktatásáról is kellene bekérni a jelentéseket s gondoskodni, hogy ezek is részesüljenek evang. egyházunk szellemének megfelelő oktatásban ; bizonyos az is, hogy saját intézeteinkben tanuló ifjak vallástanítás tekintetében sokkal jobban vannak ellátva, mint mások intézeteiben, még akkor is, ha ezen vallástanítás hiányos, a mennyiben ezen iskoláknak evang. szelleme sokat törül a hiányokból s belopózva az ifjak szellemébe, máskép gondolkozókká teszi őket. Míg az itt jelzett bajokat el nem távolítjuk, nagyon természetes, hogy a középiskolai vallástan tanításáról nyerhető kép nem lehet egészen teljes és hű, hanem csonka és hiányos marad. K ő i & 1 a p. Bizony fontos ügy ez, szóljunk hát hozzá többen. Hiszen máris szerezhettünk tanulságos tapasztalatokat, máris támadtak kételyek s ime beállt a szükség, hogy egyengessünk s elhárítva a felmerült divergentiákat, segítsük lehetőleg egyöntetűségre ezt a legújabb papi nagy munkát! Én a püspöki utasításban adott (szerettem volna, ha ezt a kerül, elnöktársak is aláírták volna) 1 — 4 rovatokat igen világosan s könnyen megérhetőknek találom s ime, mint esp. számsz. elnök már mennyi eltérést tapasztaltam azok kitöltésében eddig is! Nem kellene felednünk, hogy ennél a munkálatnál a íoczél a 306. §. a) végrehajtása, azaz : kimutatása annak, hogy az egyházközségekben hányan, kik és mennyi egyenes államadót fizetnek, vagyis: az 1., 2. és 4. rovatoknak pontos kitöltése. A 3. rovat tisztán helyi érdekű s bár a felsőbbségi combinatiókhoz is fontos adatokat tartalmaz, de csak azon egyháztagoktól, kik államadót is fizetnek. Tehát itt. ezen munkálatban a csupán személyadót fizető tagokhoz tulajdonkép semmi közünk, mert azokhoz a közalapnak is semmi köze! Tehát : a kezdő (0.) rovat „az állami adóval megrótt egy háztagoknak" számszerinti mutatója. Az 1. sz r. az állami adóval megrótt egyházfagoknak névszerinti mutatója. A 2. sz. r. a tiszta — vegyesvallású — és V

2 párok (özvegyek, magánzók) mutatója. A 3. sz. rovatba bejegyzendő az állami