Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - Az egyházi közalap (Raffay Sándor)

Tizenharmadik évfolyam. 9. sz. Pozsony, 1895. év

i Márczius 2-áü. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. r A Előfizetési ar : Egész évre . 12 kn. félévre 6 j) negyedévre. 3 „ l Egy szám ára: 24 flr. J /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom : Az egyházi közalap. (Raffay Sándor.) — Szabadság és szabadosság. (Ladányi.) — Szabályrendeletek és utasítások a dunáutuli egyházkerületben. kilenczedik közlemény. (Kund Samu.) — Tárcza. (Markusovszky Sámuel.) — Nyílt levél. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázat. ál egyházi közalap. Százados mulasztást pótolt a zsinat a közalap megalakításával. Mily sztikség volt rá, tudja mindenikünk ; mily áldásos lesz majd, fogjuk tapasztalni. E tárgyban a dicséretek zengése nem indított volna irásra, de már a közalap megalkotására kivetendő adók beszedésének czélbavett mikéntje oly komoly aggodalmakat támaszt bennem, hogy lehetetlen magamba fojtanom, hiszen talán több lelkésztársamnak is szószólója lehetek e tárgyban. Felsőbb rendeletre az egyház tagjainak névsorát, állapotát, egyházi és állami adóját pontos kimutatásban elkészítettük. Tizenkét filiás egyházam minden egyes községéből nagy ügy gyei-bajjal összeszedtem az adatoka*. Nagy volt a munka, de eszembe sincs ellene zúgolódni. Hogy a zsinati törvények vagy a mi azokat is úgy, a mint épen vannak, létrehozta, a korszellem egészen irodává alakítják a „tanuló szobát", melyben az irodafőnöktől kezdve az irodaszolgáig az egész személyzetet a lelkész képviseli ; hogy immár a tömérdek hivatalos levél, kimutatás, rovatolás, számoltatás stb. végzésén túl alig marad idő a magánfoglalkozásra, tanulmányozásra : ez tény s e miatt a világiak és egyháziak egy része nem egészen méltatlanul itéli meg a zsinat §. gyártó szellemét, de azért ez előttem lényegtelen dolog, mert dolgozni szeretek. Hanem azt az egyet nem szeretem, ha e dolgokból kifolyólag a népben elkedvetlenedést, sőt ingerültséget keltünk fel akaratlanul is. Pedig ezt teszszük. Már maga az, hogy az összes egyháztagokat összeírjuk, azok állami adóját kutatgatjuk, egyházi és iskolai összes járulékaikat pénzértékre átszámítjuk s így gyűléseken hivatalosan emlékeztetjük őket, hogy évenként tehát az államnak ennyit, az egyháznak ennyit fizetsz és most megint hajtsd fejedet a fizetés igája alá, vedd ki még megmaradt néhány krajczárodat és fizess a közalapra új adót : elkeseríti a népet. Hiszen vegyük csak elő egyenként, mire fizet pl. az én egyházam népe. Alig hogy learatja termését, megy a kurátor a harangozóval, hogy beszedje a lelkésznek a két véka, a tanítónak az egy véka és a harangozónak a fél véka búzát. A kukoriczatörés után megy szedni a kukoriczát. Közbe szedi az egyházi kivetést, a j tanítás diját, az iskolai fütőpénzt, -a tanítói nyugdíjalap szerencsétlen 15 krját, gyűjt a gyámintézeteknek. Majd hordják maguk a hivek a lelkésznek és tanítónak a párpénzt, aztán meg a hagyományos kakast. És mert ugyanakkor zaklatják szegényt az adókért is, méltán felbőszül és zúgolódva emlegeti, hogy ő csak az urakra dolgozik, hogy őt nyúzza, amúgy nyúzza még az egyháza is. Megengedem én, hogy minden tekintetben üdvös, áldásos czélú, hasznos és szép az a közalap, de beszedni, illetőleg behajtani már nem oly szép, de nem is üdvös. Ugy tudom, hogy a közalapra kivetendő járulékot, mind személyes járulékot, minden egyéb díjtól ' külön, függetlenül szándékoznak beszedetni. Engedelemmel legyen mondva, de a ki ezt az intézkedést czélszerünek találta, nem számolt a gyakorlati élettel. Mert nem az összegen akad föl a nép, hanem az egyházi járulékok sokféleségén. Hiszen még le sem fizette az egyiket, már a másikért zaklatjuk. Ez pedig utóvégre is elhidegíti egyháza iránt és meggytilölteti vele a papját, mert akárki szedi is be azokat az illetékeket, csak a pap rendeli azt el, az hajtatja végre, ahoz mennek az esetleges hibák orvoslásáért és azt szidják az ege'szért. Hiába akarnók szépíteni a dolgot, ez így van a gyakorlati életben. Volt alkalmam buzgó hívemtől is hallani, hogy zúgolódva mondta : nem a fizetést sokallom, hanem azt, hogy azt se tudom mit fizettem már s mire kell még fizetni. És teljesen igaza van, mert sehol annyifélére I nem adóznak, mint nálunk.