Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - Szabályrendeletek és utasítások a dunántúli egyházkerületben

nak, mit én semmi föltétel alatt helyeselni nem tudok. Erkölcsileg kifejlett, szellemileg érett emberekre ilyen kényszert alkalmazni különösen evang. egyházunkban elveinkkel homlokegyenest ellenkező. üillenkező már csak azért is, mert mielőtt még a választott lelkész, mint azt a 7. §. is mondja, a hiványát megkapná, már köteleznie kell magát a belépésre. Látatlanban iratnak alá vele váltót. Mert honnan ismerje egy kandidatus, vagy egy más kerületbeli a bányakerület alapszabályait? Es mert nem ismeri, olyanra kötelezi magát, a miről azt sem tudja, milyen terheket ró rá. A terhek pedig nem kicsinyek és nem könnyük! Mire a kezdő ember mind kifizeti, a mit az esperesség meg a kerület fizetendőül megszab, adósságba verte magát, mit évek múlva jó, ha kihever. A más kerületből jövőkre nézve meg a terhek gyakran elviselhetlenek. A 11. §. ugyanis azt mondja: „Más kerületből . . . átjövő köteles az intézet fennállása óta, vagy ha későbben lépett hivatalba, hivatalba lépése idejétől számítandó évi járulékot s a felvételi díjat 6°/

0-os kamataival együtt lefizetni." Már most, aki másutt 10—15 évig paposkodott, az előtt körülbelül be vannak zárva a bányakerületi egyházak kapui, ha csak nem tőkepénzes. Ez a §. nyilván azért van így megalkotva, hogy a legrégibb tagok se rövidüljenek meg jogaikban. Ámde hol itt a ker. szeretet?! Hiszen mi mind szegények vagyuuk, s miért vegyük ki egész családunk szájából a napi kenyeret, hogy esetleg jusson nekik majd a jövő héten egy kevés kenyérhaj. Aztán az idősebb ember már rendesen megmarad egy helyben. Többnyire még fiatalabb az, aki ide oda pályázik. De legyen idősebb, akkor is nem élheti az túl felét a fiatalabb nemzedéknek? Egy ember életében 5—10 év nem nagy különbség, de 5—10 évi illeték kamatostúl bizony kínoskeserves teher egy mindenesetre szegényebb egyházból jobb jövedelműbe pályázó, esetleg nagy családú emberre nézve ! A legtöbb lelkész családja érdekében mozog s a mikor már talán többet áldozhatna gyermekei nevelésére, a mindenféle esperességi és kerületi illetékek ismét csak < dajuttatják, a honnan menekülni vágyott : az anyagi nyomorúságba. A felebaráti szeretetet mindenütt gyakorolni kell s ott gyakoroljuk leginkább, a hol terhet emelünk le mások válláról s megkiméljük a keserűségektől. Es ez a keserűség csak nő, ha tovább nézzük a §§-okat. Mert a mit az intézet magának kiván, nem teszi másokkal szemben. Ugyanis a 12. §. azt mondja, hogy a ki más kerületbe megy át, nem maradhat tagja az intézetnek, „összes befizetett illetékei kamat nélkül téríttetnek meg neki." Hol itt az igazság, hol itt a viszonosság? Mérjünk egyenlő mértékkel ! Ha azt a szegény embert kamatra szorítjuk, tessék az intézetnek is kamatostúl fizetni vissza mindent 1 Ha ez az intézetre nézve kárnak Ítéltetik, nem kétszeresen az-e egyes emberre nézve?! A hasznot pedig ne növeljük mások kárával. Ilyen igaztalanságot ám kövessen el — de nem teszi az sem — egy világi intézet, vagy maga az állam, de egyházi intézet, mely a szeretet szent munkáját van hivatva gyakorolni, maradjon szelleméhez hű. De még nagyobb igaztalanságot tartalmaz a 6. §, mely szerint „A ki egyházi hivatalát másnemű pályával cseréli fel, megszűnik az intézet tagja lenni és illetékei az intézet javára visszatartatnak." ' Es hát mi jogon? Az a pénz nem az intézeté, az a pénz azé a szegény emberé, ki az egyházat szolgálta s ha talán rosz sorsa vagy a jó isteni gondviselés más térre szólította — hol azonban egyházát esetleg éppen olyan híven szolgálhatja — miért veszítse el jogos tulajdonát!? Ha már ilyen úton is növelni akarják a segélyezésre való alapot, legalább engedjék meg, hogy aki magát az ilyen §§-oknak alávetni nem akarja, ne iratkozzék be. De látatlanul kötelezni valakit ilyenekre s kényszeríteni a belépésre, nem helyes, nem igazságos, nem méltányos, nem evangyéliomszerű. A kisebb méltánytalanságokról nem is szólok, de ezekre vonatkozólag teljes tisztelettel kérem a kerlilej nagyérdemű elnökségét, hogy a jog és igazság érdekében, s evang. egyházunk szellemében az említett sérelmek orvoslását eszközöltetni kegyeskedjenek. Bányakerületi. Szabályrendeletek ii utasítások a dunantuli egyházkerületben, (Első közlemény.) Az egyházkerületi közgyűlés 1893 évi 54. számú határozata által bizottságot küldött ki azon utasítással, hogy terjeszszen be javaslatot a zsinati törvények életbeléptetése folytán szükségessé vált uj egyházi rendszer és szabályrendeletek szerkesztését végző bizottmány összeállításához. A kiküldött bizottság még ugyanazon közgyűlés tartama alatt beterjesztvén javaslatait, az egyházkerület ezen javaslatok alapján elhatározta (jk. 115. p.), hogy az egyházi rendszernek mindazon intézkedéseit, melyek a zsinati törvényekkel ellenkezésben nincsenek, egyelőre átmeneti intézkedésül mindaddig érvényben tartja, mig nem ezen intézkedések szabályrendeletek által pótolva leendene k. És 123, pontja alatt hozott határozatával az egyházkerület a zsinati törvények végrehajtására a kerületi elnökség elnöklete alatt működő bizottságot küldött ki, hogy kidolgozza a kerületre vonatkozó szabályrendeletet, továbbá a kerülethez vagy az esperességek vagy az egy Lázegyetem részéről intézett kérdések tekintetében javaslatot készítsen; készítsen minta gyanánt az egyházmegyék és. községek