Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

1895-12-21 / 51. szám

Tizen harmadik évfolyam. 51. sz

. Pozsony, 1895. évi Deczember 21-én. EVANG EL I KUS EGYHÁZ es ISKOLA. I Előfizetési ár : Egész évre . . . 12 kn. félévre ... ('» „ negyedévre . . 3 „ Egy szám ára : "24 flr. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom: Amire nagy szükségünk volna. (Rafi'ay Sándor) — Semper audacter. Vége. (Jausz Vilmos). — Belföld. — Külföld. Vegyesek. — Pályázat. Amire nagy szükségünk volna. Nem a szellemiek, sem nem az anyagiak, hanem a gyakorlati lelkészkedés terén tapasztalt szükségletekről kivánok pár szóval megemlékezni. Mindenki érezte és érzi is, és mindenki sürgette hogy az egyházpolitikai törvények teremtette új, vagy legalább sok tekintetben módosult viszonyok között egy, a lelkészi eljárásra vonatkozó egyetemes és részletes utasitás mennyire szükséges volna. Egyesek e becses lapok hasábjain úgy, mint maga az egyetemes papi értekezlet az egyetemes gyűlésen felszólaltak és sürgették az ilyen egyetemesen érvényes utasilás kibocsátását. De mindeddig, három hónappal az egyházpolitikai törvények életbe lépése után, sem látott az napvilágot. Igaz, hogy az egyes kerületek kiadták utasításaikat, vagy a miskolczi püspöki értekezlet határozatait küldötték meg az egyes lelkészeknek miheztartás végett. Ámde ezek az utasítások egymástól olyannyira eltérők, hogy egyházunk tekintélyének az eljárás különbözősége semmiképen meg nem felel, de a lelkészi apadó tekintély emelésére sem szolgálhat. Az is igaz, hogy minden egyes lelkész alkotott magának egy bizonyos eljárási módot, s amiben esetleg utasítása nincs, saját belátása és lelkiismerete szerint intézkedik : úgy, de az ilyen egyéni eljárás törvényes tekintélyre nem támaszkodhatván, ha most nem is, esetleg később, lia mindenütt nem is, néhol mégis járhat kellemetlen következményekkel. Ezért nagyon szükséges lett volna az egyetemesen érvényes, jól átgondolt utasitás mindenesetre az egyházpolitikai törvények életbeléptetése előtt, de ha már akkorra nem gondoskodtunk róla, legalább mielőbb, hogy az esetleges eljárás-változtatás ne lenne feltűnő a nép előtt. De a mire nagy szükségünk volna még mindig késik, pedig kivánatos volna, ha mielőbb megkapnánk és ahhoz szabnánk miudnyájan magunkat. Van azonban más, nem is olyan nehezen pótolható szükségletünk is. Az állami és egyházi főhatóságok által az egyházi és iskolai ügyekben időről-időre kibocsátott rendeletek végtelen chaosában kevés ember tudna biztosan eligazodni. Egyházanként kötelesek vagyunk ugyan a hozzánk körlevélileg juttatott rendeleteket a Rendeletek Tárába bejegyezni s nyilvántartani, de itt is van azért elég hiány. Sok rendelet el sem jut hozzánk, mások nagyon régiek, némelyeket valamelyik előd elfeledett bejegyezni, mások a ritka használat miatt feledésbe mentek, s mert a rendeletekről nagyon kevés egyházban találnánk tárgymutatót, a kezelés, még ha — tegyük fel a ritka legjobb esetet —minden rendelet megvan is, nagyon bajos. Szükség volna tehát az eddig megjelent s mostanáig is érvényben lévő rendeleteknek egy teljes, csoportosított és tárgymutatóval ellátott gyűjteményére. Ha az egyetemes egyháznak olyan valóságos hivatalos lapja volna, melyben minden rendelet pontosan közöltetnék, a jövőre nézve a bajon segítve lenne, bár a csoportosítás itt is külön munkát igényelne, de a mai szükségletnek az volna legmegfelelőbb, ha az egyetemes egyház maga összegyűjtetné az eddigi rendeleteket, az ezutániakat pedig, úgy, mint az egyetemes névtárt szokta, időről-időre, vagy évről-évre kiadatná. Sőt ha egyes ember, mint az erre legilletékesebb Kund Samu főesperes úr, vállalkoznék is ilyen hézagpótló, szükséges és fontos mű összeállítására és kiadására, nemcsak mindnyájunk háláját érdemelné ki vele, hanem hiszem, hogy ráfordított munkája és költsége sem menne veszendőbe. De legyen szabad még egy szükségre rámutatnom. Másoktól is hallottam már a panaszt, (le magam is többször tapasztaltam, hogy a mikor a politikai közigazgatási közegeket, egyházi adóügyben stb. segélynyújtás végett meg kellett keresnem, a tisztviselők, alacsonyabbak és magasabbak egyaránt mit sem tudnak a zsinati törvényekről. Ha §-ra hivat-