Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Tárcza - A pozsonyi ág. h. ev. Lyceum történetéből (Markusovszky)

384 a börtönből kiszabadítani. Az evangelikus polgárok e jogtalan megidézés ellen egy küldöttség által ismét a királynál kerestek oltalmat, de most is eredmény nélkül. Eközben az evangelikus gyülekezet azt határozta volt, hogy ennek összesége helyett egy nagyobb küldöttséget fog a nagy-szombati törvényszék elé küldeni, mibe Szelepcsényi is beleegyezett. E küldöttség, mely 39 tagból állott és közöttük volt Titius Dávid lelkész is, május hó 26-án indult NagySzombatba; mihelyt odaérkeztek, azonnal foglyoknak nyilvánították és őrizet alá vetették őket. A megidézet 23 evang. nő is valamennyi megjelent, A törvényszék május hó 27-én kezdte tárgyalásait. Elnöke volt Szelepcsényi primás és kir. helytartó, tagjai 36-an voltak, köztük Kollonics és más püspökök és katholikus főurak ; protestáns köztük csak egy volt: Berényi György báró. A sarkpont, mely körül a tárgyalások forogtak, a templom és iskola átadása volt. Az evangélikus küldöttek között öten kijelentették, hogy ők beleny ugosznak az átadásba, ezeket azonnal elbocsátották. De a többieket nem lehetett se szép szóval, se fenyegetéssel arra birni, hogy a törvényszék kívánságának eleget tegyenek. A pozsonyi hivek is azonositották magukat a Nagy-Szombatban lévő társaikkal és minden felszólítás és fenyegetés, melyet azalatt, mig a törvényszék Nagy-Szombatban együtt volt, Szelepcsényi emberei a megrémített hívekhez intéztek, eredménytelen volt. Végre június hó 13-án kimondta a nagy-szombati törvényszék Ítéletét. Ezen Ítélet az összes pozsonyi evangelikus polgárokat az ellenök emelt vádakban bűnösöknek találta: király ellen való hűtlenség miatt fej- és jószágvesztésre Ítélte, templomukat és iskolájukat a római katholikusoknak rendelte átengedni (in nota iníidelitatis et consequenter amissione capitum et bonorum, prouti et restitutione fundorum Templorum et Scholae convinciuntur et aggraviuntur). Ha e szörnyű és oktalan itélet végrehajtatik, Pozsony városa polgárainak legnagyobb része koldusbotra és vérpadra jut, hozzátartozóik pedig a legnagyobb nyomor és inség áldozataivá lesznek. Az itélet kihirdetése után a törvényszék a városi kapitánynak adta át a pozsonyi polgárokat, ki őket bebörtönözte. A megidézett asszonyokat már korábban bocsátották szabadon, miután őket előbb keményen megdorgálták. Titius Dávid lelkészt a primás saját udvarában záratta el egy négy lépés hosszú és három lépés széles helyiségbe, mely egy árnyékszék fölött és egy tyukketrecz mellett volt és 8 lajtorjafokon lehetett hozzá eljutni. Szeptember hó 13-áig volt itt Titius elzárva, mikor aztán visszakapta szabadságát. A bebörtönözött polgárok közül 12-őt a primás a városban lévő szállásaikra bocsátott, honnan azonban nem volt szabad eltávozniok ; másik 12-őt egy sötét földalatti helyiségbe, gonosztevők és tolvajok közé záratott el. A bebörtönözött polgárok nejei számszeriut 24-en férjeik kiszabadítása végett Bécsbe mentek a király elé ; kérelmöket a királyné jelenlétében adták át a királynak. Megjelenésök és festői öltözetük nagy feltűnést keltett az udvarnál, de czélt nem értek, mert, amint később tudtokra adták, nagyon sokat kértek t. i. a templom és iskola meghagyását és férjeik szabadon bocsátását ; ha csak ez utóbbit kérik vala, kívánalmuk teljesült volna. Hasonlóképen nem találtak meghallgatást a legfelsőbb helyen a pozsonyi polgárok többszöri alázatos kérelmeik sem a NagySzombatban elzárt polgártársaik kiszabadítása végett. Csupán a szász választó fejedelem fáradhatlan közbelépése volt képes annyit elérni, hogy a NagySzombatban levő lakásukon zárva tartott polgárok, kiknek az volt a bűnök, hogy Vittnyédyt a katonai karhatalom ellen védelmükbe vették, szabadon bocsáttattak. A nagy-szombati törvényszék Ítéletét, a peres aktákkal együtt Szelepcsényi julius hó elsején Bécsbe vitte, hogy ezek alapján a királynak a törvényszék működéséről számot adjon és a hozott Ítéletre a királyi szentesítést megnyerjen. Azonban a bécsi udvarnak, sőt magának a királynak is nem volt egészen ínyére ez az erőszakoskodás és Szelepcsényinek nem egy éles szemrehányást kellett eltűrnie miatta, de mégis a hatalmas papi befolyásra engedni kellett és a nagy-szombati törvényszék ítélete következő módosított alakban nyert megerősítést: 1) az evangélikusok mindkét temploma és iskolája karhatalommal elvétetik ; 2) az elvett épületek egyelőre senkinek sem adatnak és megbecsültetnek, és a kamara ítélje meg, mennyiben illetik ezek a fiscust ; 3) a fejvesztés végrehajtása a király további intézkedéséig felfüggesztetik. Sok fejtörést okozott az udvarnak az a kérdés, hogy ki hajtsa végre az Ítéletet. Hosszas tanakodás után abban állapodtak meg, hogy miután a birtoklefoglalás a kincstárt illeti, a végrehajtó csakis a királyi kamara elnöke lehet. E határozatot aztán külön futár hozta meg a Pozsonyban székelő kamarai elnöknek, Kollonics Lipótnak julius hó 17-én délutáni 4 órakor. A kegyetlen és embertelen Kollonicsnál alkalmasabb embert keresve sem lehetett volna találni a végrehajtásra. Tajtékzó dühe a protestantismus ellen e megbízatásban kellemes kielégítést talált. Még az nap estve magához hivatta Nigrelli katonai parancsnokot, a kir. kamara tanácsosait és egyéb tisztviselőit, és velők részletesen megbeszélte a tervet, mely szerint a két templom és iskola épületét elfoglalni akarja. A terv végrehajtása másnap korán reggelre volt kitűzve. A következő napon julius hó 18-án pontban hajnali 4 órakor az előtte való nap estvéjén történt megállapodás szerint a kamara tiszviselői elnökük lakására valamennyien egybegyűltek. Öt órakor mély csendben és dobpergés nélkül kivonult a polgároknál beszállásolt katonaság, mintegy 1200 ember. Négy század a főtérre vonult, hol egy század az u. n. „Griine Stübel"-nél, a másik az Auer (ma Edl Tivadar-féle) ház előtt, a harmadik a városháza előtt,