Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Belföld - Nyilvános köszönet

371 ban terjesztetnek be az esperesnek ; az egyik az irattárban marad; ez még K. úr füléhez nem jutott? 0 gyakran látva nem akar látni s hallva nem akar hallani. Contra dubitandos nulla testimonia ! A Kovácsy úr hiványát azonban alig lehetne beanyakönyvezni, mert ő restelte kétszer leírni, az eredeti példányt pedig dühében nem ugyan a Szaka kapunál mint Luther a bullát, hanem a Sóskutnál megégette, azóta még keserűbb lett a vize 1 ! 9. A czímre vonatkozólag megjegyzem, hogy ilyet az ev. egyházban még nem olvastam, nem szorul ilyenre a luth, püspök, a ki programmjában megmondta, hogy befelé superint. és csak kifelé püspök. A kegyelmes szónak használása pedig a K. úr fejében szülemlett, nagyzás avagy gúny? Mindkét esetben legkevésbé várható egy ev. lelkésztől. Merem hinni, hogy senki sem veszi komolyan az előadottak alapfán. Hogy pedig szivén viseli a papság sorsát, azt K. úr tapasztalásból tudja, tudjuk ezt mi is, csakhogy sok embernek a szerénysége nem engedi meg jó biszemű püspökünk jó szivűségét ugy kiaknázni, mint épp K. úr! fia háládatos akarna lenni, nem terhelné a püspököt ily nyersen kovácsolt elfogathatlan frásisokkal, mert a 801) frtos lelkészi fizetés rendezése az egyházmegye dolga — mint a mely legjobban tudja a maga viszonyait mérlegelni s a körülményeket számba venni. Kovácsy úr tanácsára síig fogja ezen a zsin. törvények által az egyházmegyéknek rendelt s ön által bűnösnek keresztelt eljárásnak útját vágni — lévén már csak 2. egyház ily rendezésre várandó, hanem hogy K. úrnak a munkája, melynek kanóczját e czikkben meggyújtotta — nagyobb periculum ugy egyházára — mint az egyházmegyére, mert annak szándéka és czélja a legjobb akaratú munkát és eljárást megbecsmérelni, erre nézve ismét én esedezem a főtiszt, úrnál : Kegyeskedjék személyesen Kovácsy urat megvizsgálni s magával hozni a pásztorbotot is s megkezdeni de a c a p i t e az általa kért javítást s ha kifárad, kezembe adni az egyik végét, tán javíthatnánk még jelenlegi békétlen helyzetén, ha pedig ez nem válik be, még egyszer megnyitni jószívűségét s neki útravalót adni, hadd menjen a szerencsétlenek megfigyelő osztályába s én fogadom — jó nevű egyházmegyei aláírásokkal ellátott, hódoló tiszteletet kifejező köszönő iratot íogok a főtisztelendő úrnak átadni. Béke velünk ! Aboson, 1895. november hó 5-én. Zemán, esp. jegyző. Nyilvános köszönet. A hol legnagyobb a veszély olt legközelebb van az Isten — és igen sokszor a nemes-szivű ember barátok is. — Örömmel győződött meg ezen igazságról a szép Somlóhegy északi oldalán fekvő NagySzőllős (veszprém megye) község nagyrészt evang. vallá?u lakossága, melyet f. évi aug. hó 22 ikén óriási tüzi-veszedelem sújtott. Az evang. egyházi épületek megmenekedtek ugyan a veszedelemtől, — de 75 család lakóhelye és télre összegyűjtött keserves keresménye lett a pusztitó lángok martalékává. — Az első segélyt két nagylelkű kath. főúr nyújtotta a károsultaknak és pedig valláskülönbség nélkül egyformán részesitvén minden szegényebb családot — az általuk felajánlott adományban. A mai divatos felekezeti türeimet lenségen messze felülemelkedő két nemes'szívű emberbarát : mélts. gróf Zichy Ferráris Lajos és nagymélts. gróf Erdődy Ferencz v. b. t. t. urak voltak. Az előbbi, — mint a helybeli urodalom birtokosa, — az evang. vallású lakosok kőzt 50 szekér szalmát és 40 p. mérő gabonát osztatott ki, (mit szól ehhez Zichy Nándor?) az utóbbi pedig — mint a szomszédos somló-vári urodalom tulajdonosa alulírott kezeihez 110 frtot küldött az ev. vallású tűzkárosult lakosok közt leendő kiosztás végett. E nagylelkű adományok a mostani ultramontán világban kétszeres értékkel birnak. — Azért midőn napjainkban hitfeleink részéről is oly ritka áldozatokat egyházunk nyilvánosságra hozni el nem mulasztja — kötelességemnek ismerem — e nem felekezetünk tagjainak nagylelkű adományukért hiveim háláját és köszönetét e helyen is kifejezni. — Ezen nemes-szivű kath. főurak mellett a mi nagyjaink között is akadtak, — a kik szerencsétlen hiveim iránt őszinte részvétet tanúsítottak. — Tek. Barcza Béla gyül. felügyelő uron, — a ki a tűzvész napján azonnal megjelent a községben, — továbbá nagyt. esperes éz nagyt. egyházker. számvevő urak és több lelkésztársam meleg részvétén kivül, — örömmel emelem ki — a mit tulajdonképpen legelső sorban kellett volna tennem, nagyságos Ihász Lajos hathalmi földbirtokos urnák, a zalai egyházmegye derék felügyelőjének, a dunántuli egyházker. gyámintézet lelkes v. elnökének a szerencsátlenekrőli jóságos gondoskodását. — Amint ugyanis hírét vette a nagy veszedelemnek, felhivott arra, hogy miután a gyülekezet — mint testület gyűjtést nem rendezhet, — mert épületeit kár nem érte, bár száz éves templomát nagy áldozatokkal a szegény nép ép most restauráitatja: forduljon a község a „Jó-szív" egyesülethez és kérje a tüzkárosultak segélyezését. E felhívásnak eleget-téve, elküldöttük kérvényünket az említett magasztos czélú egyesülethez, melynek derék választmánya, — élén nagyméltóságú borosjenői Tisza Kálmánné 0 kegyelmességével — ép az elmúlt napokban értesített bennünket arról, hogy községünk tüzkárosultjaínak segélyképen 600 — azaz hatszáz o. é. forintot szavazott meg, Ez az összeg reményünket is felül haladta és azt bizonyította, hogy az evangeliomi szeretet ma is él és munkálkodik közöttünk ! Erről tesz bizonyságot az az örvendetes tény ís, hogy templomát épitő gyülekezetem sem maradt már ez évben sem segély nélkül, mert bár az idei egyházkerületi gyámintézeti közgyűlés a bennünket ért veszedelem előtt megtartatott s igy ahhoz nem folyamodhatunk, a főtiszt, s nagyméltóságú egyetemes konvent, nagyt. Bognár Endre lovász-patonaí lelkész s egyházker. gyámint. e. einök úr szives ajánlatára az ezen évben kiosztandó államsegélyből gyülekezetemnek 100 forint segélyt juttatott. Fogadják a fent nevezett nemes-szivű pártfogók, — különösen a „Jósziv" egyesület nagyméltóságú választmánya — egyházker. gyámintézetünk nagyságos világi és nagytiszt, egyházi elnöke és a főtiszt, nagymélt. egyetemes közgyűlés úgy magam, mint felsegélt hiveim szívbeli háláját azon őszinte óhajtásommal, kogy nemes részvétüket jutalmazza meg gazdagon a minden áldások Istene. Kelt Nagv-Szó'llős 1895. november 5-én. Szalay László,. ev. lelkész.