Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Belföld - Kabold (Preier M.)

festette képpel ékesített eltárt, új szószékot és uj azép orgonát állított bele — s ezen mindössze 6000 frtos költ­séggel restaurált templomot" október 20-án avatta fel szent czéljaira Bal tik Frigyes dunáninneni kerül, püspök, nagyszámú hivő, helybeli és vidéki közönség jelenlétében, Svehla János nógrádi esperes és a közel vidékbeli lel­készek közreműködésével. Október 20-án reggel 9 órakor harangzúgás között érkezett a püspök, Beniczky Árpád e. m. felügyelő négyes fogatán a paplak udvarára, hol Vitális József egyházfelügyelő üdvözölte őt, mig a püspök kíséretében megjelent egy hm, felügyelőt s az esperest Hrk János lelkész fogadta üdvözlő szavakkal. Úgy ezen, mint az is­kolás gyermekek részéről hozzá intézett üdvözletekre megnyerő szivélyességgel válaszolt a püspök s betért az ez évben szintén renováláson átment paplakra. A avatási szertartás 10 órakor kezdődött. A templom bezárt ajtajánál, majd belépvén az egyház felügyelője által kinyitott templomba itt az oltár előtt a püspök énekelte meglepően tiszta, csengő hangon az előirt antifonákat. Erre a „Nejsvetejsi u-t intonálta Biszkup Béla ozdini lelkész s ugyancsak ő énekelte — egy rövid reggeli éneknek orgona kiséret nélkül való kiéneklése után — az alkalmi collectât s a szentírási szöveget, a 122. zsoltárt. Következett a 2-ik ének, melynek végén a püspök, az esperes és Bartholo­maeides Gyula kálnoi lelkész, érd. alesperessel két olda­lán, az oltár elé lépett s elmondta avatási beszédét, mely ben a 122. zs. alapján azt fejtegette, a nála megszokott evangeliomi erővel, hogy: Azért örvendezünk e mai napon mert 1. az Urnák ezen háza szépen felépíttetett. 2. ide gyűlhetünk az Úr nevének tiszteletére. 3, itt vannak elhelyezve az ítéletnek székei, 4. itt béke honol. A kitűnő beszédet mindvégig áhítatos figyelemmel kisérte a hivők nagy serege. E beszéd után, mely természetesen a hivek anyanyelvén tótul mondatott, a nagyszámban megjelent intelligens vendégek, köztük más felekezetűek felé fordulva a püspök, ezeket magyar beszédben a templom, az egyház­szeretetére buzdította. Most következett az avatási aktus, mely megható ünnepélyeséggévei feledhetetlen emlékű marad mindazokra, akik tanúi voltak. Az Isten igéjével avatta fel a püspök a templomot, majd külön az oltárt, szószéket és az orgonát. Imával végezte be a püspök a tulajdonképi avatási szertartást. A már felavatott oltár elöl Bartholomaeides Gyula kálnoi lelkész énekelte a sa­lutátiót, melyre a chorus felelvén, első izben szólalt meg a kellemes hangú uj orgona; textusul Ján. Jel. 21. feje­zetét énekelte a liturgus. Következet a 3-ik ének a credo, Ennek végén Svehla Ede szinobányai lelkész lépett a szó­székre s a 26. zsoltár 6. s követk. versein alapuló hatásos beszédet mondott, majd az egyház történetét, s végül az adakozók véget érni alig akaró sorát olvasta fel, (Az adakozók sorát 500 frttal Kuchinka testvérek, helybeli róm. kath. gyártulajdonosok nyitják meg, utánok gróf Zichy Ferencz jő 100 frtal, azután 50-nel az egyház felü­gyelője és a gyámintézet.) Szép épületes aktus következett ezután. A püspök a jelenvolt lelkészekkel az urvacsorához járult, melyet az ősz esperes szolgáltatott ki ; majd maga az esperes vette fel az urvacsorát a püspök kezeiből. Az egész Istentiszteletet a püspök antifona, collecta és az ároni áldás eléneklésével fejezte be. Ekkor már kettőre járt az idő. A templomból az óvoda tágas szép helyisegeibe ment át a vendégek serege, hol az egyház nagy ebédet adott. ' p. a. Kabold. Relata refero ! Mig mi, kaboldiak és felső­péterfalviak, mentő és építőmunkával, ugy szellemileg mint kivált testileg siirgünk forgunk, addig most sem szünetel irántunk a jótékonyság sem, s azért a mi hálánknak is meg kell ujulnia! Nevezetesen küldött nt. Payr Sándor lelkész úr, Ondód-ról 5 frt 40 krt, nt, Unger Gusztáv lel­kész úr, Rohonczról 23 frt 30 krt. nt. Frenyó András lelkész úr, Tápió Szelé-ről (Pestmegyéből) 4 frt 50 kr, nt. Tomka Gusztáv lelkész úr, Györkönyből 5 frtot, nt. Heszler Samu, soproni fegyházi ev. lelkész úr adott 1 frtot Huber S. ur, „Golyó" nevű humánus soproni asztaltársa­ság elnöke, a társulat részéről a felső-péterfalvi ev. isko­lának 10 frtot, ő maga Wertsch Vilmos felsö péterfalvi ev. tanitó ur javára két forintot küldött. Heyer Erzsébet, budapesti Bethesda-korházi diakonissa nővérünk, Kabold szülőhelyének 50 forint értékű oltár és szószékabroszt valamint oltárfeszületet küldött; nagytiszteletu Renner esperes úr pedig a kerületi gyámintézet által megszavazott s az e. e. e. gyámíntézet által megerősített s folyóvá tett 400 frtnyi szeretetadományt hozta meg s október 16. osztotta ki a meghatározott czélra! Fogadják ezen nagyszivű s kegyes jóltevőink is, kik vészünk idejét a kegyelem idejévé varázsolják át, s viz­özön vágta sebeinkre nemes keblük s áldó kezük jótéte­ményáradásával hoznak hirt, s a csüggedésbe s kétségbe­esésbé haló kebleket uj reményre, — élet- és munkakedvre támasatják fel, e helyen is forró hálánkat! Aláirtuk a nyugtával azon kötelezettséget ís, — s a jó ég adjon sikert, hogy emberei legyünk szavunknak — hogy annyi szeretetteljes áldozattal az áldozók mentő és építő ereje is szálljon belénk, áraszsza el sziveinket s ter­mékenyítse meg kedélyeinket, építse meg lelkeinket hithű­ségben, Istenbizalomban, s nemcsak ama protestáns tudat­ban : „Segíts magadon s Isten is megsegít:" hanem egy­szermind ama Franklin-féle háladatosságban is, melynél fogva a vett jótéteményeket csak kölcsönvett tőkének tart­ván, azt idővel kamatostul vissza is fizessük ; hogy ne csak magunkon segítsünk, hogy aki köztünk koldul, vala többé ne kolduljon ; hanem hogy valamennyien inkább munkálkodjunk, cselekedvén a mi kezeinkkel azt a mi jó hogy mint ez előtt, ugy, bár huzamos idő múlva, ezután is, legyen mit adnunk, a kinek szükség! Azon mélyen tisztelt lelkész- és hittestvéreimet pedig, kik szeretetteljes áldozataikkal ezután könyörülnek rajtunk, igen szépen felkérem, hogy az ez idei egyházkerületi gyülésünk jegy­zőkönyve 154. §. határozta értelmében, kegyadományaikat nt. Renner Henrik úihoz, soproni felső ev. egyházmegye nagyérdemű espereséhez, (Harka Sopronmegye) küldeni szíveskedjenek, ki kegyes lesz azokat a meghatározott czélra fordítani. Legmélyebb hálám ismétlésével: Kabold 1895. október 19-én. Pieler Mátyás, ev. lelkész.

Next

/
Oldalképek
Tartalom