Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - Kereszttüzben (Scholcz Ö.)

343 a) Ha az üresedésben levő egyházat távolság vagy közlekedési nehézségek s más tekintetbe veendő ok miatt a szomszéd lelkészek által kellő módon ellátni nem lehet. b) Ha a lelkész hivatalától felfüggesztetek. c) Ha a lelkész testi vagy szellemi erőfogyatkozás miatt teendőit nem végezheti. d) Ha az egyház a szabályszerű idő alatt lelkészt választani vonakodik, (zs. t. 71. §. 1. v. sz. 21, §•) Az a), b), c), esetekben az egyház meghallgatásával s lehetőleg annak kívánsága szerint a szükséges rövidebb vagy hosszabb időre az esperes nevez ki helyettes lelkészt s azt törvény- és szabályellenes viselkedése esetében vissza is hívhatja, illetve állásától megfoszthatja. A d) esetben a 1. v. sz. 21, §. szerint történik az eljárás. 24. §. A helyettes lelkész fizetése következő módon szabályoztatik : a) A 23. §. a) esetében, ha a félévi jövedelem az özvegyet, árvákat s munkára képtelen szülőket illeti, a helyettes lelkésznek az egyház, az esperes közbejöttével megállapított fizetést ad; ellenkező esetben az egész papi jövedelem őt illeti. b) Ha a felfüggesztett lelkész családtalan, a helyettest az egész jövedelem 60°/

o

í ha pedig családos, 50%-tólija illeti. c) A 23. §. c) pontja esetében a családtalan lelkész jövedelméből a helyettesnek 50°/

0? a családoséból 40°/

o jár ; végre d) A 23. §. d) esetéről a 1, v. sz, 21. §. egész kimerítően intézkedik. Holles Dániel, lelkész. Kereszttűzben. Ezen lapok 37-ik számában egy „elvi kérdést" bátorkodtam hozzászólás és megbeszélés végett kellő tisztelettel felvetni, még pedig mint Jausz tanár úr „Nyilt kérdés leplezett szándéka" czimü válaszában megjegyezte, egy „specziális esettel kapcsolatban." Hozzá teszem, hogy azért így, mivel állításaimat sohasem szoktam légből kapni. Ezen a legjobb akarat által inspirált igénytelen czikkem nagy port vert fel, jeléül annak, mily kevéssé vannak egyházunkban bizonyos körök a lelkészek részéről független vélemény-nyilvánításhoz hozzászokva. Pedig hát ez a lelkésznek, mint az egyház legfontosabb tényezőjének nemcsak joga, hanem szent kötelessége is, mivel csak olyan egyház virágozhat igazán, ahol hitbuzgó, lelkes és öntudatos, nézeteit úgy le- mint felfelé szabadon nyilvánító, figyelmét az egyházi élet minden terére kiterjesztő, azokra szigorú, de igazságos kritikát is gyakorló s a mi fő, confession ális alapon álló lelkészség van. Czikkem következtében már többen felszólaltak ; sajnos, eddig senki sem hatolt a dolog lényegébe. A mellékes megjegyzésekbe kapaszkodva, kitérő válaszok, kereszténytelen nyilatkozatok, férfiatlan gyanúsítások és rágalmazások által akarják, mint „Verus" oly helyesen megjegyzi, „állításomat elütni." llgy látszik, hogy egyháztestünkön sebhelyre tapintottam : innen az a fájdalmas felszisszenés ! A tulajdonképeni főkérdésre eddig voltaképen csak Jausz Vilmos soproni theol. tanár úr felelt, — ő is meglehetősen kiterőleg. „Megengedhető-e, hogy theol. hallgató, nevelősködés kedvéért magántanuló lehessen?" Ezt kérdeztem egy Sopronban megtörtént specziális esetből kifólyólag. Ott ugyanis egy theol. hallgató többszöri felszólítás következtében névelőül távozott az intézetből, még pedig azon biztos tudatbau, hogy mint magántanuló folytathassa pályáját, anélkül, hogy a nevelősködéssel töltött időt tudományos kiképeztetésére nézve elvesztené. Propter formám folyamodványt is nyújtott be a tanári karhoz, azon meggyőződésben, hogy az reá nézve kedvezően fog elintéztetni. Már most ezzel szemben Jausz tanár úr válaszából többféle dolgot tudtam meg. Először is azt, hogy ama theologus szept. 28-ig nem volt beiratkozva s aztán, hogy a tanári kar kérvényét ennélfogva nem is tárgyalta. Mi következik abból? — Az, hogy mivel a soproni lyceum 1894 95. évi értesítőjének 91. lapja szerint „a bölcsészet-theologiai főiskolában a beiratások szept. 1-től ugyanazon hó 7-ig tartanak" s mivel azon ifjú szept. 28-ig, sőt talán a mai napig beirva nem lett : a nevelősködéssel töltött évet, esetleg 1

/

2 évet theol. kiképzésére nézve elvesztette. Igy tehát valószínűleg olyan kimenetele lesz a dolognak, mint a minőt én jeleztem, de a minőt ama legérdekeltebb fél bizonyára legkevésbbé sem várt. De Jausz tanár ár — valószinűleg azért, hogy ezen természetes következtetés lehetőleg kikerülhető legyen — azt mondja, hogy voltak már praecedens esetek s hogy ilyen ügyekben, a tanári kar javaslatára, az egyházkerületi elnökség dönt. Nem volna szives, kérem, egy ily praecedens esetre közelebbről rámutatni, valamint megemliteni azt is, hogy hol van a tanári kar s az egyházkerületi elnökség amaz említett joggal felruházva? Mert míg §-t nem idéz, addig kénytelen leszek állítását kétségbe vonni és azt hinni, hogy tulaj donképen Ön az, a ki puszta feltevés alapján állít egyes fontos dolgokat, a mivel pedig engem vádol. Ha pedig a jelzett, de meg nem nevezett praecedens eset talán csak úgy „suttyomban" lett elintézve : hogyan egyeztethető ez össze a keresztény erkölcstannal, a mit pedig a theologiáu rendszeresen tanítanak? Egyetemen százak sőt ezrek között még eltűnhet valaki — bár bűnösen — a tanár tekintete elől; 10—15 hallgatóval biró theologiai intézeteinken szembehunyás nélkül — soha! Azonban bármint álljon is a dolog, mindenképen csak azt látom, hogy jó volt ezen elvi kérdést fel-