Evangélikus Egyház és Iskola 1895.
Tematikus tartalom - Irodalom - Magyar Tranoscius
30 107. Titkos, az illető egyházközségek tudtán kiviili temete'seknél közreműködnie tilos. e) A fizetésekről s dijakról. 108. A jegyzőnek, az énekvezérnek, a gondnoknak, a pénztárnoknak, az ügyésznek, az egyházfinak, a sirásónak fizetését, díjaikat az egyházközség — a mennyiben saját jövedelmeiből tartja fenn magát — saját önkormányzati hatáskörében önmaga állapítja meg. 109. De az énekvezéri fizetés és díjak megállapításához egyházmegyei jóváhagyás szükséges. Egyházmegyei jóváhagyás eszközlendő ki a 108. pontban megnevezett többi alkalmazottak díjainak és fizetésének megállapításához azon esetben, ha az egyházközség akár a közalapból, akár a gyámintézettől vagy akármi más közintézettől segélyt vesz igénybe. 110. Ha az egyházi felsőbb hatóság oly szabályrendeletet vagy határozatot léptet életbe, mely a fentebbi szabályzatot vagy egyes részeit módosítja, azokat az egyházközség azonnal foganatba veszi. 111. Jelen szabályzat kötelező mind azon egyházközségekre, melyek külön szervezeti szabályzat jóváhagyását az esperességtől ki nem eszközölték. Kund Samu. iiiiaiii. Magyar Tranoscius. — Néhai boldog emlékezetű Dr. Szeberényi Gusztáv püspök utolsó éveinek kedvencz eszméje, munkásságban elfáradt lelkének pihenő oázisa; „magyar Tranoscius" — „sóhajtva köszöntlek!" — Azt t. i. a melyik azóta annak rendje-módja szerint készül lassacskán, a mint nem is lehet gyorsan készülnie ily nevezetes, és egyházi életünkben korszakot alkotni hívatott munkának. Készül a munkálat nt. Gaál Mihály lelkész úr szakavatott vezetésében. S hogy mégis a költő elégiájával sóhajtva köszöntém a leendő „Tranosciust" annak oka. hogy nem látom a maga szigorúságában betartva az elvet, melyhez a boldogult kezdeményező oly szigorúan ragaszkodott, hogy még a mű beosztására vonatkozólag is skrupulusai voltak s többek véleményét kutatva tartotta meg a tót Tranoscius beosztását. — A kiindulás az volt, hogy egyházaink azon tekintélyes részének, —mely eddig tót nyelven végzi ájtatosságait, — napról-napra tapasztalható magyarosodása követeli, hogy a lelkével egybeforrott Tranoscius helyett kapjon mindenben hasonló magyar nyelvű énekes könyvet. Nem arról szólt tehát a kiindulás hogy az eddig használatban lévő különféle magyar énekes könyvek helyébe más, jobb, bővebb, a mai irodalmi nyelven irt magyar énekes könyv létesíttessék, de az elismert tekintélyű, a szentirás mértékével mérlegelt tartalmú szent könyvet, a Tranosciust a magyar nyelvű istentiszteletnél is ott találja majdan az, a ki már Isten szolgálata nyelvéül is a magyart választá. Ez pedig lényeges, nagyjelentőségű dolog. A mily örömmel lehet olvasni a már Ill ik részében is megjelent „Énekgyüjtemény" énekeit, melyek költői érzékkel biró munkások által, választékos nyelvezetben vannak megirva, s a Tranosciusból fordítottak közül, több valóban műfordítás a tót szövegben csengő rímeknek megfelelő betartásával — a mi nem kevéssé fontos (lásd : 81. Hitvallás, Csepregi György ford.) ép oly aggodalmat keltő a tót szöveg összevonása, énekrövidités, még ha olyan ékes nyelvű is, mint a milyen az 5. 1. levő „könyörgés" melyet Farkas Géza testvérünk egyébként mesterileg állított össze 4 versben, s ezenkívül a már előbb megjelent gyűjteménynek néhány éneke is keresztül ment az olvasztó tűzön. Jól tudom, hogy az az ellenvetés szolgál indokul, hogy ez éneknek túlságos hosszúsága fárasztó: de azt is tudom, hogy a vallásos tót nép még soha meg nem únta magát a templomban éneklés alatt, s az adventi hosszú „verime"-t, csak oly gyönyörűséggel, lelkesedéssel, igaz buzgósággal énekli 8-ik versében, mint az elsőben s fáj a lelkének, ha ez az ének elmarad, melynek szövege épúgv mint mélabús kedves zenéje a leghívebben kifejezi az adventi hangulatot. Nem baj az, hogy hosszú valamely ének, hiszen hozzáválasztható egy rövidebb ; nagyobb baj, ha a közönség a csalódás érzetére kél, mikor már bele énekelné magát a kellemes áhítatba, hogy egyszerre vége: megszűnt az édes hangulat! Az éneklés elmélkedás tárgyát is képezi s a például * felhozott éneknek minden sora oktat. Pedig még a megmagyarosodás esetén sem kell arra számitanunk, hogy a vallási áhitat és ihlet csökkenni f'og s legkevésbbé sem kell erre törekednünk. Legyen csak azután is oly kitartó, oly buzgó a mi népünk, midőn annyira conservatív, hogy pl. az alföldi népes gyülekezetekben még a Tranosciusnak olyan kiadását sem szereti, a melyik kisebb alakba szorítva, modernebbül kiállítva került a könyvpiaczra. Becsesebb —-a vaskos, kapcsos, megvasalt kiadás és a lelkésznél iiyen után tudakozódnak és a szeniczi csinos kiállítású subtilisebb alak nem tud népszerű lenni. De ezen kivül a fentebb emiitett s az énekgyüjtemény 5 lapján található könyörgés (Hospodiné) még abban a hibában is szenved a megrövidítés mellett, hogy ilyen alakjában elmarad a kettős melodiájuság. Ezt a fül annyira megszokta, hogy a befejezettlenség érzet6 meg fog maradni az ének végén. Az a három vers, mely Krisztust dicsőíti elmaradhatlan rész. Ez kissé eltérő melódiában zeng, de az ének 3-ik verse után már ezt a zenét ákitja sziv és fül, s három ilyen megváltozott dallamú versszak után visszatér a kezdő dallamra. Ezen nevezetes hivatású új énekes könyvnél kiváltképen kellene arra ügyelni, hogy minél kevesebb ellenvetésre adjon okot a Tranosciushoz hasonlítás tekinteteben. Épen itt a tér a hol a lelkészek és tanítók ajánlhatják, vagy magok elkedvetlenedvén mást is elidegenitenek tőle, mint nem kielégítő munkától. N«m kevéssé fontos továbbá azon körülmény, hogy az alföldi tót ajkú gyülekezetekben kivétel nélkül a Tranoscius használatos. Pedig ezen gyülekezetek magyarosodása kétségtelen s e magyarosodás a közélet minden terén nyilvánul, alig akad ma holnap valaki a ki magyarul nem beszélne s bár a vallási téren, az ősei hagyományához szí vósan ragaszkodik is, vallás erkölcseit féltvén, ősei nyelvét is féltékenyen őrzi: de a hazafias szellem mindent átható erejének engedvén, nem ellenkezik azon törekvésekkel