Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - Oktpber 1-je után (Guggenberger)

Megjegyezvén, hogy a keresztelési és temetési szertartásainknál — kivévén azt, hogy az utóbbinál a törvény rendelkezése a bejelentésre nézve tesz jövőre módosítást — változás nem fog beállani, még a magam részéről óhajtanék néhány észrevételt tenni, illetve „Sp. F." tiszttársnak e lapok 39. számában felvetett kérdésére nézve véleményemet elmondani. A püspöki javaslatban indítványozott utólagos kihirdetést, mint egyedül megengedett eljárást falu helyen még egy okból bátorkodom nem ajánlani. A mi falusi gyülekezeteink a legtöbb helyen oly kicsinyek, hogy egy olyan dolog, milyen egy esküvő, még a legkisebb gyermek előtt is ismeretes. Már most minden kihirdetésnek elsőbben is az a czélja, hogy tudtára adassék a közönségnek oly dolog, melyet még nem tud. Városi helyen igen is lehetséges, söt valószinfí is, hogy a polg. házasságkötést követett egyházi copulátióról a gyülekezet csak az utólagos kihirdetés által értesül ; de falu helyen az ilyen utólagos kihirdetésnek semmi értelme nincsen, tán még meg is mosolyognák. Tán nem ártana ügy a városi, mint a falusi viszonyok tekintetbe vételével, ha már az utólagos hirdetést is ajánlatosnak tartjuk, az eddigi eljárást is megengedni, falu helyen pedig egyenesen fentartani. A mi népünk ker. házasság alatt ezután is csak azt fogja érteni, mely Isten házában lett megkötve. Évszázadok óta hozzá van szokva, vallásos életéhez tartozónak tekinteni azt, hogy kötendő házassága a templomban a gyülekezetnek bejelentessék. Az uj törvény világosan mondja, hogy a vallásos életet nem kivánja érinteni. Ne vegyünk el tehát magunk a néptől olyant, mi eddigi vallásos felfogásához hozzá tartozott. Es itt mindjárt elmondom Sp. F. tiszttárs által felvetett kérdésre vonatkozólag szerény nézetemet. A püspöki javaslat is fentartandónak tartja az eddigi esketést és ezt — legalább az én hitem szerint — igen helyesen sőt többet mondok, akként tették, a mint a dolgot protestáns felfogás szerint másként tenni nem is lehet. A protestáns egyház soha sem tagadta, hogy a házassági köteléknek polgári jellege is van, vagyis, hogy az olyan frigy, mely azon kivül, hogy Isten által van rendelve, mint az erkölcsi világrend egyik oszlopa, az emberi nem erkölcsös fentartásának biztositéka és a családi élet szentségének és tisztaságának temploma, polgári szerződési természettel is bír, az az, oly kérdésekkel áll kapcsolatban, melyeket a világi törvényhozás van hivatva rendezni. Egy évezred óta ez országban a házassági frigy vallási és világi oldalára nézve a szentegyházban lett megkötve, azaz az egyház végezte az állam dolgát is. Az állam most elvált az egyháztól és megköveteli, hogy a mi a házasságban a polgári szerződést illeti, ez az ő közegei előtt köttessék és ismervén azt a félt, melytől elválni szükségesnek látta, azt a formát választotta, mely állami szempontból a frigy törvényességéhez elég. De ez nem ronthatja le a házassági frigy másik, vallásos oldalát, a mint azt maga a törvény is kiemeli, hogy a polg. házasságkötés által a vallás örök követelményeinek elég téve meg nincsen, és bár az állam megelégszik a maga törvényének betartásával, még sem fog egyház találkozni, mely az Isten parancsolatát már most egyszerűen félre teszi és igy a keresztyén egyház ezután is csak azt ismerheti el a keresztyéni házasságnak, mely a vallás követelményeinek is megfelel, mert nem tévesztheti szeme elől isteni megalapítójának mondását: „Adjátok meg a császárnak, mi a császár-é és az Istennek, mi az Isten-é". Ez minden keresztyén egyháznak soha fel nem adható álláspontja, így fogta ezt fel mindig a prot. egyház is és ez értelemben mondja Hase is: „A prot. egyház határozott súlyt fektet az esketésre és talán a skót egyház kivételével, mely az előtt nem csak a Gretna-Greeni kovács-műhelyben kötött házasságot ismerte el — a protestáns népdudat olyan házasságot, mely csak az állami törvény szerint köttetett, keresztyéni házasságnak el nem ismerné. Ezért az egyházi esketés az ev. egyházakban is kell hogy maradjon, a mi volt, a keresztyéni családi életnek alapja. Hogy az esketési formulában a fentieknek meg felelő némi változásnak kell beállnia, az természetes, de maga az esketés marad az, a mi volt. A mi a tiszttárs a „sógorság"-ra vonatkozó kérdését illeti, nézetem ez : A házassági akadályokra nézve eddigi mérvadónk volt a József-féle pátens, melynek helyébe lépett most az uj törvény, jövőre tehát e tekintetben ez a mérvadó. Itt a dogma nem játszik bele. A mi végre a keresztleveleket illeti, hogy ingyen kellene kiadni, hát erre a felelet csak az lehet, hogy — nem. A törvény 50. §-ja azt mondja: „a házassághoz szükséges anyakönyvi kivonat bélyegmentes. — Ennél többet nem mond és nincs is szándéka többet mondani, mert hisz ugyan az a törvény meg is határozza, hogy az anyakönyvvezető a kivonatért mennyit kérhet, és ez több, mint eddig mi kértünk. Mert, ha valaki nem tudja jól azon adat évét, melyet kér, és ennélfogva az anyakönyvvezetőnek több évfolyamot kell átnéznie, minden ujabb évfolyamért ujabb koronát kérhet, egész 4 koronáig. Ez sokkal több, mint eddig vettünk. Igaz, hogy a papok lassanként elvesztették a kivonatokérti jövedelmek jó részét és kivált a mai viszonyok közt, főkép a termények alapján álló hiványok ijesztő módon csökkentek értékökre nézve, de azért csak megmarad az, a mi még van, mig ujabb törvény nem veszi el azt is. Eddig az ilyen kiadványok még csak bélyegmentesek. Hanem annyi igaz, hogy jó volna a stólát egészen eltörölni és illő módon másként rendezni a dolgot, a mint azt egy ref. nagy gyűlés a napokban egész helyesen hangsúlyozta. Pei>ze addig még sok víz fog lefolyni a Dunán. Guggenberger. -s3>ÍÍJtK?<gs-