Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - Nyílt kérdés leplezett szándéka (Jausz Vilmos)

311 A theologiákról szóló általános megjegyzés után most a soproni theologiára került a sor, de ágy látszik, még nincs befejezve a tisztelendő úr polémiája, mert a legutóbbi, Dr. Bartha Béla debreczeni jogtanár úrnak válaszoló czikkben az egyes kerületi bizottságokról, különösen a pénzügyi bizottságról beszél, s ha az ez ellen szórt vádakat : „meglepetésszerű tárgyalás és keresztül erőszakol ás" alaposaknak akarja igazolni, nem lesz elég csak valamelyik helyi lapban nyilatkoznia, mint tette most a püspökválasztás dolgában, hanem újabb czikkben fel kell tárnia azt is, amit arról tud. A tisztelendő lelkész úr megfogja bocsátani, ha — ámbár a föntebbiek szerint ismerjük és méltányoljuk ügybuzgóságát, különösen a kerületi iskola — és pénzügy iránt való érdeklődését — magára a „nyilt kérdés" re, melyre választ kér, nem felelünk. Talán úgy sem érdekli, hogy az „elvi kérdésre" vonatkozólag mi az én igénytelen nézetem. A speciális soproni esetet illetőleg pedig az igazgatóság, — mint arról magánúton, hitelesen értesültem, — oly czikket, amelyben az általa képviselt intézet iránti ellenszenv szólal meg s czikkirónak subjectiv felfogása nyer czélzatosan a mostani viszonyok között kifejezést, válaszra nem méltat és ez a felfogása, mint biztosan tudom, az egyház hivatott képviselőinek felfogásával és óhajával találkozik. Azt tartom, a tisztelendő úr is megfogja találni az ily kérdésre való válaszszerzés rendes útját és akár személyesen, akár beadványban az iskolai nagybizottságtól, vagy kerületi közgyűléstől kér felvilágosítást, nem pedig az egyházi nagyközönségtől, mely hallja ugyan a kérdést és látja az ügybuzgó kérdezőt, de talán szintoly tájékozatlan a felvetett speciális kérdés lényegéhez tartozó dolgokban. Ily lényeges dolgok : 1. Be van-e az az illető theologus irva? 2. Tárgyalta-e a tanári kar csak általánosságban is ama kérvényt? 3. Voltak-e már más intézetekben és Sopronban különösen theol. hallgatók magántanulók? 4. Kicsoda dönt az ily ügyekben? E kérdésekre Ön is a legrövidebb úton szerezhetett volna választ, ha egy perezre befordul az igazgató irodájába ; a lyceumi épületben van, melybe tisztelendő úr és járt három évig — még nem is oly régen — s mely előtt most is hetenként vagy kétszer elhalad. És megtudhatta volna a választ; az első két kérdésre: „nincs beirva", „nem tárgyalta" ; a harmadikra : „voltak praecedens esetek" ; a negyedikre : „a tanári kar ily esetben javaslatot tesz, az egyházkerületi elnökség dönt", természetesen akár a javaslat értelmében, akár annak ellenére. Tehát kérem tisztelendő urat, mindenekelőtt tessék kevárni, mig az első két kérdésre igennel felelhetni, azután megújíthatja választ kérő kérdését az iskolai nagybizottság vagy kerületi közgyűlés előtt. De, kérem, tudakozódjék illetékes helyen, különben megesik, hogy még egyszer kissé korán szólal fel és újra erélyes hangon követeli a tanári kárnak oly jogoktól való megfosztását, melyet a tanári kar eleddig sem nem birt, sem nem gyakorolt. A tisztelendő lelkész úrnak azonban nemcsak a magántanulói intézmény nem tetszik, hanem azzal kapcsolatba hozza a soproni theologia egyéb ügyeit is. Nemcsak azt nem látja helyen valónak, hogy a dunántúli kerület egyik legtekintélyesebb és köztiszteletben álló családja „protekeziós mellékizű" engedélyt eszközöl ki, hogy a tanári kar ezt az engedélyt megadja oly ifjúnak, akiről kérdés, eminens elme-e, hanem egy óhajt és egy panaszt is említ. A tanárok az előadásokon kivül is mennél bensőbb érintkezésbe lépjenek hallgatóikkal s ne elégedjenek meg azzal, ha a kezükbe nyomott füzeteket jól — rosszul megtanulják. A mit itt tisztelendő úr kiván, azt a tanári kar rég felismerte mint kötelességét és gyakorolta is annyira, a mennyire ideje és nem tőle függő körülmények megengedték, amennyire első sorban — a hallgatók maguk megengedik. Nagy bizodalommal nézünk a jövőbe, a mikor majd a lelkészi nyugdij s még néhány égető kérdés elintézése után azt a tervet lehet megbeszélni : nem volna e czélszerű a theologia mellett tlieolog-iai hallgatók számára internátust felállítani? Azon bajokon, melyek tényleg megnehezítik a tanár és hallgató közvetlen érintkezését, a mi viszonyaink között csekélységem meggyőződése szerint csakis az ily evangeliomi szellemből áthatott internátus segíthet. Hogy a tanárok a hallgatókkal való érintkezés tekintetében is tettek annyit, a mennyit lehetett, azt a tisztelendő úr is jól tudja. Nálam is volt néhányszor, pedig én akkor a legfiatalabb tanárja voltam ; egy idősebb collegám iránt meg a lehető legnagyobb bizalommal volt, oly kérdésben fordulván hozzá egy Berlinből irt levélben, melyet „máshoz intézni sem nem akar, sem nem merne." Az egymást érő vádak sorába végül ezt vette fel a tisztelendő úr : „Eddig nem sokat tanultak a tanároknak a colloquálások és vizsgák alkalmával tanúsított túlságos elnézése folytán a soproni theologusok (lapasztalásból beszélek, mert magamnak is sokat kell most aiubitióból pótolnom, amit nagyobb szigor mellett már a theologián jobban elsajátíthattam volna) a magán tanulóknak ezután majd kétszeres elnézésre lesz szükségük s mégis kétszer kevesebbet tudnak majd a rendes hallgatóknál." Erre röviden : Nem tudom túlságos elnézésnek tulajdoníthatni e, ha 14 hallgató colloquiumai közül 5 el nem fogadtatik, ha 4 alapvizsgát tevő közül kettő megbukik. Ezen és hasonló eseteknek nyomát úgy az értekezleti, mint a vizsgálati jegyzőkönyvekben megtalálja a tisztelendő úr, ha czikk irás előtt tényeket akarna keresni és nem puszta feltevés alapján támadna. Colloquium és vizsga eredménye, mint sehol másutt, itt ép úgy nem biztos záloga annak, hogy az illető theologus azt, amit akkor tudott, állandóan meg is tartja. A főiskolán az oktatás azon bizodalmon alapul, hogy hallgatói érettek, hogy a tanulási szabadsággal vissza nem élnek, hogy első sorban nem az érdemjegyért, hanem hivatásukért tanulnak. Epp a jeles tehetségiiek élhetnek vissza s voltak s vannak, a kik vissza is élnek a tanulási