Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Belföld - A dunáninneni ev. egyházkerületel. közgyűlése

'278 jából; pénteken, szombaton helyben oktassa a gyermekeket, ezt a lelkésztől követelni ép oly lehetetlen, mint a gyermekektől, hogy télnek idején — mert a tanév legnagyobb része az év zordonabb szakaszába esik — ök járjanak a lelkész szine elé vállástanításra. És a veszély leginkább ott fenyeget, hol a nyáj távol van a pásztortól. Szórványos egyházakban az atyafiak rendszeres meglátogatására 5 —10 iskolában a vallás tanítására a lelkésznek nincs ideje, nincs módja, igenis nincs módja. Szent és való igaz, hogy a jó pásztor ismerje az ő juhait. De midőn isteni főpásztorunk ezt kötelességévé tette mindazoknak, kik az ő nyájának gondozására vállalkoznak pásztorukul, alig gondolt statisztikai táblázatokra. Bizonyos esetekben jó szolgálatot tehet a papnak, ha egy-egy családnak leszármazása mint egy képben áll előtte. Azért ám hozzuk be a családkönyveket, ám köteleztessenek a lelkiatyák ezeknek vezetésére. Azonban nagy terjedelmű egyházakban, hol ily kimutásokra legnagyobb szűkség lenne, megbízhatóság tekintetében mindig sok kétely férhet hozzájuk. Hogy ha pedig épen akkép kellene a családkönyveket berendeznünk, hogy a lelkipásztor egyházközsége tagjainak lelki életéről találjon maga előtt egy teljes képet és ebből megtudja, hogy hová kell fordulnia lelki gondozói munkásságának nagyobb erejével, szóval ha rövid kimutatás volna bevezetendő a családkönyvekbe, az egyes egyházhivek jelleméről, vallásosságáról, erényeiről, bűneiről stb., ekkor a lelkipásztor oly könyvnek kimutatására kényszeríttetnék, melyet az igazsághoz hiven, minden csalatkozástól menten az Ur vezet, ki a sziveket vizsgálja ! Mivel lelkiismeretesebb valamely lelkipásztor, annál soványabbak lennének az ily feljegyzései, mert szüntelen szeme előtt vagyon : „ne Ítéljetek." Hogyha pedig mást sem kívánnának megörökíteni az ilyen családkönyvek, mint pusztán csak egy-egy családnak statisztikai állapotát, akkor ilyen könyvek vezetésének elrendelése ott, hol eddig nem vezettettek, épen most, midőn közhitelességgel ezután csak az állami anyakönyvek birnak, talán kissé megkésett dolog. Áttérve immár az egyes utasításokra az egyházi esketésről szóló I. szakasz 1. §-ban foglalt azon rendelkezés, hogyha házasfelek egyházi összeadásban is részesültek, ez a gyülekezetnek tudtára adassék és e szövetség Isten kegyelmébe ajánltassék a gyülekezetben is, — ezt a rendelkezést épületesnek és üdvösnek tartom ; és midőn ezt kijelentem, nem jövök ellenkezésbe más helyen más alakban kifejezett nézeteimmel. Az I. 2. §-ában adott uta«í ást, hogy szeptember hóban csak úgy fogadhatunk el házassági kihirdetést és esketésre való jelentkezést, ha mind a háromszori kihirdetés mind az esketés meg szeptemberhóban megtörténhetik, nem tudom összeegyeztetni az igazságügyministeri utasításnak 60. §-ával, mely 1893. június 29-én megjelent és a napi lapokban olvasható volt. Ezen utasítás a házasság kihirdetése, megkötése és anyakönyvezése iránt adatott ki és 60. §-a ékkép szól : „ha a felek igazolják, hogy a kihirdetés 1895. október 1-ső napja előtt a további jogszabályoknak megfelelően megtörtént, a kihirdetés utolsó napjától számított egy év eltelte előtt ujabb kihirdetés nem szükséges." Tehát egy házilag hirdethetünk harmadszor még szeptember 29. napján is és a felek, ha igazolják, hogy e hirdetés szabályszerűen megtörtént, házasságot köthetnek ennek alapján október l-jén a polgári tisztviselő előtt. Gyakorlati értéke ennek, az igaz, csak oly különösködők előtt lesz, akik minden áron elsők akarnak lenni a polgári házasságkötésben. Az I. 3. §. második bekezdése, mely szerint egyházi összeadásban azok, kik polgári házasságkötésük után „később bár mikor jelentkeznek", készséggel részesítendők, kissé szabatosabban volna szövegezendő, nehogy valaki még arra magyarázza azt, miszerint a pap éjfélkor is köteles szolgálatukra lenni. Az I. 4. §. szerint egyházi összeadásban feltétel nélkül részesíttetnek első sorban minden körülmények közt „keresztyén hitünknek sorsosai", tehát ezek közt a vegyes vallású, ezek mellett aztán a keresztyén és nem keresztyén házasfelek köziil azok, a kik e végből hozzánk fordulnak, hogy így ekképen is mindinkább terjedjen közöttünk Istennek országa, a mely az ő szeretetében és imádásában áll, az apostol szerint s a melyet minden őt kereső népeknek hirdetni hivattunk el. Szorosan véve ezen utasítást: feltétlenül részesítendők egyházi összeadásban mind azok — tisztán keresztyén vallású házasfelek, de nemkeresztyén és keresztyén vegyes vallású házasfelék is egyaránt, — a kik Isten általunk hirdetett szent igéjének és minden nemes erkölcsi érzést megszentelő áldásának kívánsága és belső szeretete által e végből hozzánk földúlnak. Állami törvénybe ugyan egyenesen nem ütköznék az utasitás, ha azon kört, melyen belül egyházi összeadásban részesítendők az erre tanusítványnyal jelentkező házasfelek, oly szélesre kiterjesztené ; hisz az állami törvény szerint érvényes házasság a polgári tisztviselő előtt köttetik, de ezen törvény a vallási kötelességeket érintetlenül hagyja. A házasfelek megáldathatják házasságukat a hol akarják. Azonban bizonyos tekintetben az utasítás 7. § ával ellenkeznék a 4. §-nak olyan tágkörü rendelkezése. Kund Samu. (Folyt küv.) • -}OtA dunáninneni ág. h. ev. ker. egyházkerület rendes évi közgyűlése Pozsonyban f. hó 21-ik napján tartatott meg. Már 19ikén kezdetét vette ugyan a munka, a közg) ülést megelőzőleg 19-én tartott papivizsgával, s a 20-án tartott különböző bizottsági ülésekkel, a kerületi lelkészi értekezlettel; a tulajdonképeni közgyűlés azonban szerdán 21-én d. e. 9 órakor nyilt meg, miután a nagy templomban, megelőzőleg reggel 8 órakor offertoriummal egybekötött ker. gjámintézeti istentisztelet tartatott,