Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Belföld - A soproni alsó ev. egyházmegye

'265 — annyival inkább, mert a mindent ügyesen csináló Radó maga is tájékoztatni akarta magát a kerület püspökjelöltjei felől, a kerület felügyelője egy bizalmas jellegű konferencziát bivott össze esperesekből és felügyelőkből. Nevek hozattak szóba, kik magoknak kisebbnagrobb mértékben érdemeket szereztek arra, bogy püspök-jelölteknek tekintessenek. Ilyenek volnának Gyurátzon és Poszvékon kivül: Sántha, az ismert egyházi költő, Bognár e. e. e. gyámintézeti jegyző, Kund az ügyes kodifikátor, Horváth ker. aljegyző. Azonban, ha megkérdezzük, nem a kerületet, de a szóban levő jelölteket, egytől-egyig Gyurátz és Poszvék előtt ez alkalommal tisztelettal félre vonulnak. A gyűlés folyik ez ujitások korszakában fontos és a prot. egyházi élet jövőjébe mélyen belenyúló dolgok felett, bölcsen és nagy érdeklődéssel egyháziak és világiak szeretetben tanácskoznak. Mint mindég, ugy ez idén is ker. gyűlésünket gyámintézeti istentisztelettel nyitottuk meg. Rendesen ilyenkor a legkipróbáltabb egyházi férfiak lépnek a szószékre, ezeknek szsma Zábrák Dénesben, soproni papban egygyel szaporodott. Gyámintézeti beszédében hatalmasan érvelt a gyámintézet szép és dicső feladata mellett. r. I. A soproni alsó evang. egyházmegye julius hó 15.-én tartotta meg nagy tiszt. Laues ek Jónás esperes és ngos Ta kát s Dénes egyházmegyei felügyelő ikerelnöksége alatt évi rendes közgyűlését Vadosfán, ez ősrégi articularis gyülekezetben. Nevezett gyülekezetben a gyűlést megelőzőleg már hetek óta folytak az előkészületek. Yadosfa méltó akart lenni ősi hírnevéhez s mindent megtett a végre, hogy vendégei mindeneket 4jó rendben és ékesen találjanak s jól érezzék magukat „Rábaköz" e kisded falujában. Ősi, mohlepte templomát uj ruhába öltöztette, a többi egyházi épületekkel együtt — tetemes költséggel — kijavíttatta, rendbe hozatta. A gyűlés d. e. 9 órakor vette kezdetét. Buzgó ének és ima után nt. esperes űr a következő megnyitó beszédet tartotta : Mélyen tisztelt egyházai, közgyűlés ! Egyházmegyénk egyik ősrégi — az üldöztetések sötét korszakából — gyászos emlékeket megörökített articularis gyülekezetében jöttünk össze ma, ez évi rendes egyházmegyei közgyűlésünkre. E sz. hajlék küszöbét átlépve, bizony ha visszagondolunk a múltra, lehetetlen, hogy egy fájó érzés ne támadjon keblünkben annak emlékezetére, hogy volt idő, a midőn apáink még Istennek sem adhatták meg szivök szerint azt, a mi az Istené, a nélkül, hogy az Isten lélekben és igazságban való imádása közben háborgatva, szent vallásuk gyakorlatában zavarva, hitükért üldöztetve ne lettek volna. De ugyan e sz. hajlékba belépve, felébred keblünkben a hála érzete is Istennek ama véghetlen szeretete s atyai gondviselése iránt,] a melylyel folyton körülövezte a hitbuzgó ősöket s a melyben a sok kísértések, zaklatások, szenvedések közepette erőt adott, bátorságot nyújtott nekik a küzdelemre, segedelmet a diadalomra, hogy végre is így fohászkodhattak fel együtt és egyenként a zsoltáriróval : „az én nyomorúságomban segítségül hivtam az Urat és kiáltottam az én Istenemnek és meghallgatta gíómat az ő templomából és kiragadott engemet az én hatalmas ellenségeim közül, és kivitt engemet tágas helyre és kiszabadított engemet, mert jómat kivánja vala

( ! mert megőriztem az Urnák utait és hitetlenül nem szakadtam el az én Istenemtől." — Meghallgatta az Ur az ő népének kiáltását, utat nyitott neki a szabadulásra s mi a késő unokák immár benne vagyunk a teljes szabadságban, járunk az evangyélium világosságában s reménységünk vagyon felőle, hogy Isten minket sem hagy el, mi velünk is marad s megmutatja a mostani komoly időkben rajtunk is az ő dicsőségét, ha mi is folyton vele maradunk, mert: „erős hivséges az Isten, ki megőrzi a szövetséget és az irgalmasságot azokhoz, kik őt szeretik és az ő parancsolatit mindvégig megtartják." Ugy van mélyen tisztelt közgyűlés ! Mint voltak lelkes őseink, apáink ; híveknek kell lennünk Istenhez és az ő egyszülött fia az Ur Krisztus által alapított anyaszentegyházához nekünk is. Erre a tántoríthatlan bithűségre különösen most van, most iesz megint nagy szükségünk. Az az átmeneti helyzet, a melybe jutottunk, fölöttébb megköveteli tőlünk, hogy a legnagyobb éberséggel, hogy fokozott hitbuzgósággal álljunk őrt Sionnak kapuinál, bástyái körül ; megköveteli tőlünk, hogy az egyetemes papság elvét ne csak szóval valljuk és hirdessük, de tettekkel is iparkodjunk beigazolni nagyok és kicsinyek, egyháziak és világiak, kormányzók és kormányzottak egyaránt! A jelen viszonyokból kifolyólag, a mai közgyűlésnek is több oly fontos tárgyai, ügyei lesznek, a melyek közegyházunk s ennek keretében egyházmegyénk jövőjére, jövendőbeli kormányzatára, úgyszintén az előttünk álló nehézségek s akadályok elhárítására üdvös eszközöknek, tényezőknek mutatkoznak s a melyek ennél fogva a legkomolyabb tanácskozásra adnak majd alkalmat. A midőn erre tisztelettel fel is kérem a jelenlevőket s az elnökség nevében — de gyülekezetem nevében is — egyházközségeink érdemes elöljáróit, képviselőit szívélyesen üdvözlöm, van szerencsém egyházmegyei közgyűlésünket ezennel megnyitni ! A meleg hangú lelkes megnyitó beszéd elhangzása után, bizottság küldetett ki az egyházmegyei egyházi jegyzőre beérkezett szavazatok felbontására, mely bizottság jelentését beadván, kitűnt, hogy egyházmegyei egyházi jegyzővé — majdnem egyhangúlag — Farkas Mihály n.geresdi lelkész választatott meg, ki az egyházmegyének bizalmát megköszönve, az esküt letette s hivatalát azonnal elfoglalta. Ez után tárgyaltattak a hatósági leiratok, majd pedig az esperes évi jelentése olvastatott fel. Esperes ur jelentését azzal kezdi, hogy hálát mond Istennek azon atyai gondviseléseért, hogy a lefolyt évben nemcsak egyházunkat, de szeretett hazánkat is megkímélte minden nehezebb csapástól és megpróbáltitástól ; azután örömének ad kifejezést azon dicséretes áldozatkészség fölött, a melylyel a gyülekezetek most is — szinte egymással versenyezve — iparkodtak az egyház és iskolák felvirágoztatását előmozdítani. Tárgy altatott a lelkészi fizetések 800 frtos minimumának mepállapítása. Egyházmegyénknek csak két oly egyházközsége van, a melyben a lelkészfizetés 800 frtnál kevesebb volna. Ezek: Szili-Sárkány és Nemeskér. Az elsőnél a hiány mindössze csak 47 frt, az utóbbinál azonban 166 frt. Szili-Sárkányra tekintetbe véve ezen egyházközség