Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Nekrologok - Vasskó Gyula

állapíttatott meg ; s az egyházi robot, a foedalizmus e torz maradványa — mi ismét a hivek és lelkész között a legtöbb keserűséget — s megvallva Sárosban, a mióta a munkaerő kivándorolt, elkedvetlenedést és elkeseredést — okozott, kivéve a tűzifa fuvarozást, megváltatott. Igaz, hogy ingadozik ez alapon is még a lelkészi fizetés, a mennyiben a stólák az életbelépendő egyházpolitikai törvények által valószínűleg apadást fognak szenvedni. A kezdet azonban megvan, legyen a többi egyházakban is áldásos folytatása, hogy lassan a lelkészi fizetés javítása, emelése által felemelkedjék a lelkész eszményi hivatásának eszményi öntudatára is s ne kösse le, ne bénítsa meg az akadémiában magába szítt s tán — kivételek lehetnek — vérébe is átment eszményi törekvéseit a kenyérgond, a tengődés, a sivár való s családjára gondolva, az elrémítő jövő; s szellemi hivatás érzetét ne ölje ki észrevétlenül is a földtúrás s testi és szellemi erejét elcsigázó napszámos munka. Ha komoly aggodalomra int azon általános panasz, hogy kevés a káplán, ha a szétküldött értesítőkből is kitűnik a theologusok folytonos kevesbedése — Pozsonyban tizzel, Eperjesen az első évfolyamban csak kettő volt —• ügy ne ámítsuk magunkat azzal, hogy a kor materialisztikus iránya annak oka, de igenis Masznyik igazgató szavaival : „a mostoha elbánás és a gyarló ellátás, melyben a lelkészek részésülnek" s tán még — ki tudná megmondani meddig?— részesülni utalva vannak. De hát mégis mozog a föld, a silány vidékü Sárosban is megkezdődött a helyes irányú munka, a lelkészi fizetéseknek zsinati törvényeink értelmében való rendezése s az Ur oltalmában kifejtett erély és kitartás mellett — egy-két kevés lélekkel biró szegény egyházat kivéve — keresztül fog lehetni vinni. Mert hát felette igen szép és engem, mondhatom —- mindig elragad e becses lapok hasábjain többször magasztosan szárnyaló Sass eszményi világa, de „míg e testben vagyunk, távol vagyunk az Úrtól", t. i. az eszménytől — mondja az írás — a jobb létben úszó hamarább gondol a közjóra, míg az éhest saját gyomra bántja. Azért oly kevés a kevés theologusok közt is a papfi, mivel okulva saját nyomorán, más — habár nem annyira eszményi, de jutalmazóbb és eszményileg is szolgálható (pl. a birói pálya) pályákra szánja az ev. papság is saját fiait. Meg vagyon ugyan írva, „hogy sok szenvedés és nélkülözésen át kell menni az Isten országába", de az is irva van, „hogy ha feljebb nem bővölködik a ti igazságtok az Írástudók igazságánál", vagyis ha az osztó igazság alapján mi magunk nem gondozzuk azok sorsát, a kik egész életöket áldozzák ez ország megvalósítására, semmikép sem létesülhet az Isten országa. A törvény megvan, önrajtunk áll annak megvalósítása. Faxit Deus! „ Zeman, e. jegyző. • nt mt ti, I

Vasskó Gyula 1856 1805. iii

wii 'Iliin* A mitől régóta olyan nagyon féltünk, de a mit utoljára, látva a gyógyíthatlan betegség okozta iszonyú kínokat, mégis könyörögve kértünk, a szomorú eset beállott július '29-én estve 3/

48 órakor, s Yasskó Gyulát, a mi nemeslelkü jó Vasskónkat, ötnegyed évig tartott súlyos betegség után kínaitól megváltotta a jóltevő halál. Egyetemes theol. akadémiánknak ő a legelső tanárhaiottja, s bizony a legdrágább, a legpótolhatlanabb, a legfeledhetlenebb is. Te, felejthetlen jó barátom, ott künn a kecskekapui temetőkertben, ha még köztünk volnál, dicsérő szavaimmal én Téged, tudom, nagyon bántanálak : hanem most már nem haragszol úgy-e, ha. elmondom ki voltál Te s mi voltál nekünk : Theologus voltál, a szó nemes, igazi értelmében. — Nem azok közül való, a kiket rabigában tart a betű, de azok közül sem, kiket féktelenné tesz az általok bírni vélt szellem. — A milyen harmonikus volt egész életed, olyan volt tbeol. világnézeted. Mint egykor tanítványod, később pedig kartársad, tanúbizonyságot teszek róla, hogy benned mély kutató elme, vallásosan érző szív, nemes, gyöngéd lélek lakozott. — Mintha hallanám most is, mint fejtegeted egyik-másik kényesebb újszövetségi helyet, egyik másik kritikusabb dogmát. — Mint emelkedel fel s emeled fel magaddal hallgatóidat lassan-lassan a tartalmi eszme magaslatára, és mily gyöngéd gonddal teszed ezt, hogy csak azt a héjat, melyben e tartalom elrejtve van, valahogy meg ne sértsed, meg ne bántsad. — Mert ha szeretted a tudományt, — és nagyon szeretted ! — de mégis legnagyobb tudományod a szeretet volt. — E kegyeletes szeretet tárgyad iránt tett téged igaz theologussá. — Emlékszem, 1882-ben tartottad székfoglalódat (az első tanári székfoglaló az új theol. akadémián) e kérdés felett : „Milyen állást kell elfoglalnunk a dogmákkal szemben?" E művedben ott lehelt, ott ragyogott a te egész nemes valód. Nem a betű az, a mi éltet, de a szällem ; a dogmák kifejezésformái örök igaz hitigazságoknak, melyeknek egyedüli forrása az Ige. Megkülönböztetendő azért jól egymástól a forma — és a tartalom. — De ha így a tantételeket, mint formákat, e tartalommal szemben háttérbe szorítottad is, épen el nem vetetted, hanem sajátságosan finom történeti érzékkel beczézted őket, mint felette értékes történeti ereklyéket s a helyett hogy helyettük mást, a jelen kor világnézetének, fejlődöttségi fokának megfelelőbbet kerestél volna, elmerültél beléjük s visszavezetve hallgatóidat keletkezésük idejébe, innen értetted meg, mit is jelentenek valójában, lényegük szerint. — Midőn meg az ifjú theol. akadémia tanári kara első évkönyvét kiadta, ismét csak lényed megnyilatkozását látom én abban az értekezésben, melyet ott közöltél „A vallás és tudomány" egymáshoz való viszonyáról. — A te nemes lelkedet bántotta az, hogy szelleméletünk e két nagy tényezője s velük s általuk szivünk s fejünk egymással harczban lehessenek : oda álltál őket békíteni....