Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - Elég legyen

Tizenharmadik évfolyam. 29. sz. Pozsony, 1895. évi Julius 20-án. i EVANG EL IK US es ISKOLA. Előfizetési ár : Egész évre . . . 12 kn. félévre ... (> „ negyedévre. S „ Egy szám ára: 24 ilr. /AEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön GO flr. V / Tartalom: Elég legyen . . . (Dr. Bakonyi Lajos) — A rangfokozatos előléptetés kérdéséhez. (Spaunagel József.)— Tárcza. (Vége. Dr. Lehr Vilmos.) — Belföld. — Vegyesek. — Plyázatok. Elég legyen . . . Nekünk nincsenek prófétáink, a kik nagy jajszóval jövendölgessék a romlást, mit egy — hála Istennek mind szűkebbre szoruló tábor — nyakas ellenállása s a megismert igazság ellen való tusakodása, lassan de föltartózhatlanul előkészítenek. A kik voltak — félre állottak az örvénybe rohanók elöl. Es minek i* volnának ? Azért-e, hogy Istenre, hazára hivatkozva újból meg újból hasztalan hívogassák egyetértés, békes.-ég közös munkájára azt a makacs falankszot, mely nagy magabiztában a jó szóra többé nem hajol? — Azért-e, hogy a história ellenmondást nem tűrő adataival, a jogfejlődés örök elveivel s a józan ész argumentumaival hiába kapacitálgassák azt a rövidlátó elfogultságot, mely immár a tények logikáját is monopolizálni kivánja? Elvégre is, kiki a maga szerencséjének kovácsa. Ott pedig, hol a nemes példa, az igazság, a testvéri szeretet édesgető szava nem használ többé, ott elkövetkezett az óra, mikor az apostol végleg elhagyja az átkozódókat s még a port is leveri sarujáról, mi közöttük hozzá tapadott. Nem tudjuk, meddig tart még az az áldatlan renitencia, mely szentesített törvényeinkkel is ujjat húz, — de azt igen, hogy egyházunk, mely negyedfélszázados fejlődésében mindig mocsoktalanul került ki a belső küzdelmekből, most is tisztán, makula nélkül fog ezen a már-már esztelenné vált kötekedésen diadalmaskodni. Egyes tagok tévedése s a belőle sarjadzó szellemi vakság nem róható fel egyházunknak. Hiszen a szeretet, a békesség, az egyházi élet minden eszközével megpróbálta már ez, — a bajok óhajtott gyökeres orvoslását. Örök szégyenük azoknak, a kiknek bűnét mégis az egész egyháznak tudják be a botránykeresők. Jaj a megbotránkoztatnak! Személyekkel nem tülekedünk. Elveket lássunk, a miknek állítólagos kényszerítő ereje sarkallja őket, hogy untalan akadékoskodjanak. Elveket, a mik e fanatikus renitencia képzelt jogosultságának legalább csak látszatáról minden gondolkodót meggyőzzenek. . . . Eh ! Se fanatizmus, se renitencia nem lehetne, ha az igazságtól, a jogtól annyira távol nem esnék, mint akár a pólusok egymástól. Ha pedig a kellő jog, igazság nélkül szűkölködnek, ha pusztán bitorlott hatalommal vágnak egyházunk áldásos haladása elé, ógy az illetékes forum vessen már véget — világcsúfjára úgyis hosszóra nyúlt komédiájuknak. Az egyetemes gyűlésnek építés a feladata. Egyben legszebb eszköze is az egyházi élet intenzív fejlesztésére és megszilárdítására. Különösen most, mikor úgyszólván egy egész évszázad jogszokásain, megokolható hagyományain, állandó viszonyain megerősödhetett immár egyházunk belső szervezete s ennek megdönthetetlen alakot adott zsinatunk. De lehet-e építeni ott, hol az ellenség lopva és ravasz rohanással minden felrakott sort újra ledönteni törekszik? Hát a Nehemiás korát éljük ismét? A mikor még az építők is karddal övezzék magukat? Es éppen most, mikor a magyar nemzet, a haza életének ujabb évezredébe lépve ország világ előtt fényes bizonyságot készül tenni a maga életrevalóságáról ? Az egyetemes gyűlésen minden bizonyny

7al ragyogó ovácziókban fog megnyilatkozni a hazafias szellem ; a szentesített törvények nevében lesz, a ki újra meg újra perhorreszkálja annak a nyakas töredéknek áldatlan munkáját. Elég lesz-e az a szent láng, mi e gyűlésen a hazafi szivekben fellobog, hogy belevilágítson az eltévedtek lelkének sötétjébe? IIa elég lesz-e ... ? Mit szeretet és bölcs tapintatosság, mit atyai jósággal párosult szigoróság, mit körültekintő óvatosság, mit a törvények lelkiismeretes végrehajtása, a ravasz ellenfél puszta Ígérgetésével meg nem alkuvó állhatatosság elkövethet, mindent meg kell tennie. A nagy többség, a hazafias magyar evangelikus