Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Belföld - A dunáninneni ev. egyházkerületel. közgyűlése

'226 Reflektálni kiván még a felügyelő úr azon szavaira is, hogy ha majd azt fogja látni, hogy a bizalom irányában csökken, vagy agg kora kényszeríti, vissza fog lépni és át fogja adni ezen diszes hivatalát fiatalabb, bivatottabb erőknek. Reinényli, hogy ez az idő soha sem fog bekövetkezni. Szerencsés prognostikont lát abban a körülményben, hogy a jelen felügyelő elődje Isten küiönös kegyelme folytán el tudta érni azt az időt, hogy nem hagyott el bennünket előbb, mig békét és nyugalmat nem hagyhatott ránk. Például álljon előtte a boldogult előd, e példát tartsa mindig szemei előtt „és midőn vezér lettél, maradj életed utolsó lehelletéig és légy meggyőződve, hogy mindig buzgón fogunk követni." Alig hangzottak el a beszéd után a tetszés nyilvánulásai, előlépett Raab Károly barsi esperes és hivataltársai nevében üdvözölte a megválasztottat. Ev. lelkész — mondja — a reá bizott lelkek nélkül el nem képzelhető, tehát tekintse az új felügyelő úr üdvözletét úgy, mintha mögötte a hivek összesége állana, kik ma velünk örülnek, velünk ünnepelnek. Nem bizalmat előlegeztünk e tisztes állásra való emelés által, hanem az egyház körül számos éven át szerzett érdemei méltánylása ez, azt mondhatnók megjutalmazása. Megválasztottuk vezérré, egyik vezérünkké, méltóztassék bennünket vezetni, ha azt fogjuk látni, hogy a kerület, a közegyház, a haza javára irányul a törekvés, mindig készséggel fogjuk követni. Nem épen örvendetes, mondhatni szomorú viszonyok között vette át — úgy mond — a kormányrudat : a mi egymáshoz volt kapcsolva, szélylyelhuzódik, nem akar egymással tanácskozni, nem akar egymással kezet fogva az egyház jövőjét munkálni. Óhajtja, hogy lenne az új felügyelő az egyházkerület Gamalielje, a ki lecsendesíti a háborgókat és összehozza a szélyiyelbuzódókat. Készségesen felajánljuk szolgálatunkat, fel ügyünket, fel magunkat, egyházmegyénket, egyházközségeinket. Az Úrtól kérünk áldást építő, hazafias működésre számos évekig. Éljen. Az egy házegyetem nevében br. Prónay Dezső egyetemes felügyelő úr üdvözölte a megválasztottat. Szívesen engedett — mondja — a baráti meghívásnak. Miután megjelent a szép ünnepélyen, lehetetlen, hogy ennek csak néma tanuja legyen, hanem részese is kiván lenni; részese nemcsak az által, hogy szivét, lelkét, egész valóját áthatja az emelkedett hangulat, hogy mintegy megjelenése által a magyarhoni ág. hitv. ev. egyházegyetem nevében tanúságot tegyen üdvözlő szavai által arról, bogy a négy kerület egy egészet képez: hanem részese kiván lenni az által is, hogy az egyetemes egyház nevében üdvözli az újonnan választott felügyelő urat. A sikeres működésnek szerinte két feltétele van, az egyik az, bogy a ki egyháza javára működni kiván, annak egyháza állapotait alaposan kell ismernie, egészen bele kell magát éinie. Egyházi szervezetünk többé nem holt betű, hanem élő Organismus, a ki tehát üdvösen munkálkodni, munkás lenni kiván az egyház javára, annak ezen Organismus alapjait kell ismernie, a történet fejlődését. Csak aki részt vett az Organismus lánczolatának minden egyes lánczszemében, a kisebb organismusok működésében, csak a ki közvetlen tapasztalat és közreműködés által ismeri a falusi kis gyülekezet életét is, a ki ott kezdte pályáját, annál nem lesz a munkálkodás hiábavaló. Jelen esetben pedig mind e kellékek meg vannak. A második feltétel a következő. Kétség kivül lehet alkotni szépet, dicsőt annak, a kit a közügy terén való működésre nemes ambiczió vezet, de igazán nagy dolgot csak az lesz képea véghez vinni, a kit az áldozatkészség vezet. Az uj felügyelő eddigi munkálkodása záloga annak, hogy az a tudat vezette, hogy az egyház szolgálatot, áldozatot kiván: „Adja Isten, bogy siker koronázza működésedet ezen uj állásban is. Fogadd egyetemes egyházunk nevében legőszintébb baráti üdvözletemet!" Utolsónak nagymélts. Radó Kálmán úr, a dunántúli kerület felügyelője intézett üdvözlő szavakat az uj felügyelőhöz. Jogczíme van az üdvözléshez, a mennyiben egy egyházmegye, a dunántuli kerületből zsinati határozat folytán a dunáninneninez csatoltatott. Nem szivesen adták, de az egyetemes egyház érdeke úgy kívánta: meghajoltak ennek akarata előtt s meg van győződve, nem is szivesen távozott amaz egyházmegye a kerület kötelékéből. Eljöttek, hogy részesei legyenek a mai ünnepélynek, bogy az egyházmegyét a kerület jóakaratú szeretetébe ajánlja s meg van győződve, hogy ez az egyházmegye egyházunk javára, hazánk érdekében mindenkor szolgálatára lesz az új felügyelőnek. A mit reménylett, bekövetkezett. Ugyanazon buzgóság, őszinte hitbuzgóság, ugyanazon hazaszeretet húrjait hallotta pengeni, a melyeket megszokott az ő kerületében. Megnyugvásul szolgál neki és nem kétkedik, hogy valamint ők eddig, úgy a dunáninneni újonnan alkotott egyházkerület táplálni fogja az összetartozás érzetét a jövőben is, az egyház iránti szeretet, a valláserkölcsi nevelést pedig fejleszteni és akkor egyházunk jövője biztosítva van. A dunántuli kerület nevében üdvözli tiszttársát, kiván neki sok szerencsét és boldogságot és nem kétkedik, hogy a remények be fognak teljesedni. Püspök úr erre a közgyűlésnek tudomására hozza, hogy a legközelebbi közigazgatási közgyűlés folyó évi augusztus hó 21. napján lesz megtartva ; a jegyzőkönyv hitelesítésére pedig Trsztyénszky Ferencz, Samarjay Emil, Günther M. V. és Zorkóczy Samu urakat kéri fel. Kosztolányi Sándor felügyelő úrnak pedig, ki a gyűlés elnökségét szíves volt elvállalni, köszönetet mond ; úgyszintén a pozsonyi egyháznak is, mely mint a múltban, úgy a jelen esetben is vendégszeretően fogadta a jelenlevőket és kifejezi abbeli reményét, bogy meg fogja azt tenni a jövőben is köszönetet mond s azt a jegyzőkönyvbe véteti. Más tárgya a gyűlésnek nem lévén, a felügyelő a maga részélői is megköszönvén a megjelenteknek, hogy az ünnepély fényének emeléséhez hozzájárultak, azt bezárja. A közgyűlés befejezése után, az orgonaszó hangjai mellett az esperességek sorakoztak s elnökségeik vezetése alatt a könyvtári nagyteremben egyenként üdvözölték az új felügyelőt, kinek válaszaiból úgy az általános helyzet iránt való tájékozottság, mint az egyes egyházmegyék allapotának és beléletének ismerete világlott ki. A megjelentek mindnyájan azzal a meggyőződéssel távoztak el, bogy a legnemesebb szándék párosulva határozottsággal s biztos czéltudatossággal honol az új felügyelőnek lelkében. Adja a Kegyelemnek Ura, hogy azon uj frigy, a mely júl. 2-án köttetett a vezér és vezettek között, ne