Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Tárcza - A pozsonyi ág. h. ev. Lyceum történetéből (dr. Lehr V.)

mindenkor és mindenhol szabadító, üdvözítő igazságát. Mielőtt ez megtörténnék, alázzuk meg magunkat jó Istenünk előtt, folyamodjunk ő hozzá, az áldások kútfejéhez, imádkozzunk : Isten, kinek hatalma nagy, kegyelme véghetetlen, jó atyánk! egybegyűltünk templomodban, oltárod körül, hogy bemutassuk hálaáldozatunkat. Fogadd — vedd azt kedvesen; szívből fakad, őszinte, igaz! Hálákat adunk neked, jó Istenünk, hogy megtartottad egyházunk hajóját a múltban, vész és vihar között s adtál oly kormányzókat, a kik biztos kézzel irányították azt haladásában, sötét felhők alatt, tüzes villámok csapásai között. Hálákat adunk neked azért is, hogy alig hagyta el szólitásodra az egyik kormányzó helyét, már is nem befolyásod nélkül — mert hiszen te igazgatod a sziveket — késziil egy másik hüségfogadással a te színed előtt, erős kézzel tovább irányítani s a háborgó hullámokból csendesebb vizekre terelni. — Add neki, kérve kérünk, ahhoz a szükséges erőt s belátást. Oltalmazd őt és övéit, hogy jó kedvvel végezhesse a munkát, melyre nevedben vállalkozott, a te dicsőségedre, szeretett egyházunk s hazánk, e két elválaszthatatlan testvér javára. — Áldd meg munkáját, melyet önzetlenül végez és eszközöld a Te lelked által, hogy üdvös legyen a jelenben s a távol jövőben ! Nekünk pedig add a szeretet lelkét, mely hosszútűrő s szives, nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem illetlenkedik, nem keresi önhasznát, nem ingerül fel, nem róvja fel a rosszat, nem örül az igazságtalanságon, de együtt örül az igazságon, hogy általa vezérelve felismerjük mindenkor akaratodat s a belátással nyerjük a cselekvés erejét s követve vezérünket, hallgatva szavára, jó munkát végezhessünk, mely nem szűkölködik áldásidban. — Igy hát következzenek bár olyan napok, melyekről majdan azt valljuk, hogy nem tetszenek nekünk, nem leszünk kislelküekké, kishitűekké, — mert a szabadító, a kinek a zúgó szelek s a zajló hullámok is engedelmeskednek, a mi üdvözítő megtartónk, az úr Jézus Krisztus velünk van. Példájából merítünk bátorságot, példáján buzdulunk fel ; irányítása szerint keressük az élet útját s ő lészen életünknek élete. — Igy biztosítva leend ügyünknek diadala, mely a te ügyed! Aldd meg, elvégre esdve kérünk, apostoli királyunkat, népünk atyját, álld meg sze- I retett hazánkat, áldd meg ezen mai örömünnepünket s avasd azt fel a te lelked, a szeretet lelke által. A Jézus nevében kérve kérünk, Légy mindenkor hív vezérünk ; Tedd templomoddá szivünket, Világosítsd értelmünket. A jót munkáljad mi bennünk, Segélj hiveiddé lennünk. Amen. Miatyánk stb. Felolvasott szent igék : 2. Tim. 2, 11 —1G, 17. és 19, 23 — 25. íáitlá, • A pozsonyi ág. hitv. ev. Lyceum történetéből. (A „Magyar Társaság" keletkezése és első időszaka a poz-onyi ág. hitv. ev. lyceumban,) A magyar irodalom és nyelv újjászületésének kora tudvalevőleg egybeesik a politikai élet ébredésével a XVIII. század vége felé. Bár egyes férfiak, a testőrség lelkes költői már két évtizeddel előbb buzgólkodtak a nemzeti nyelv felkarolásán s irodalmunk újjászületését Bessenyei Agis-ához, 1772-höz szokás fűzni, mégis az általános mozgalom e téren karöltve jár II. József nemzetellenes törekvéseinek visszahatásával, mely legerősebb kifejezését az 1790—91-iki és 1792-iki országgyűlés törvényeiben nyeré. József a holt latin helyébe az élő németet akará helyezni, mire a felserkent nemzet nem a megszokott latint vette védelmébe, hanem a magyar nyelv jogait hangoztatta s ez időtől kezdődik a nyelvek küzdelme az országos társadalmi és iskolai életben, mely végre félszázados liarcz után a magyar nyelv győzelmével végződött. E küzdelmek első jelenségei és tényezői közé tartozik a nyelvmívelő társaságok, vagy a hogyan nevezték, a „Magyar Társaságok" alakulása, kivált az iskolában, hol a tanuló ifjak önként egyesültek, hogy a nemzeti irodalom nagyon gyér termékeinek olvasásával és gyűjtésével, kötött és kötetlen munkák írásával, szavallásá

val kölcsönösen buzdítsák, erőí-ítsék egymást. Bár mily csekélynek látszik is e kezdet, bár mily észrevétlen volt is kezdő munkásságuk, mégis a lelkesedés, nemzeti buzgóság eddigelé nem méliányolt tűzhelyei voltak s kivált az ország nyugati és felső városaiban igazi bástyái, megtartói a magyarságnak. Elseje ezeknek a soproni ev. lyceum Magyar Társasága, melyet 1790-ben néhány lelkes tanulótársával Kis János alapított és mely irodalmunk nem egy kiváló jelesét számíthatta buzgó tagjai közé.*) Nemsokára az országgyűlés is szükségesnek látja, hogy a magyar nyelvről gondoskodjék és kiadja az 1790 — 91. évi XVI. t.-cz.-ben : „ut autem nativa Lingua Hungaria magis propagetur et expoliatur, in Gymnasiis, Academicis et Universitate Hungarica peculiaris Professor Linguae et Styli Hungarici constituetur, ut illi, qui eandem ignorant . . ." s az 1792. évi VII. t.-cz.-ben : „ut Studium Linguae Hungaricae intra fiues Regni eiusdem deinceps sit Studium Ordinarium ..." Mindennek azonban a gyakorlatban kevés nyoma maradt s bár az 1805. évi országgyűlés újból megerősíti a már hozott törvényeket, a magyar nyelv uralmát a politikai, sőt katonai életre is ki akarja terjeszteni, igazában mégis alig történt valami. A pozsonyi ág. hitv. ev. lyceumban 1805 re lehetne tenni kezdetét azon mozgalmaknak, melyek a magyar nyelv érvényesülését tűzték ki czéljuknak. Intézetünk magyar ifjúságának javát már akkor is *) Kovács Sándor. A soproni ev. lyceumi Magyar Társai-ág története, 1790—1890. Sopron. Kiadja a Magyar Társaság. 1890.