Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Belföld - Nógrádi egyházmegye közgyűlése

'216 hogy az új tornacsarnokot a tanitóképezdészek is használhassák. Első fontosabb tárgyát képezte a bizottság tárgyalásának a lyceumi nagykönyvtár ügye. Egyházkerületünk ezen kincse eddig rendezetlensége folytán, hasznavehetlenül, parlagon hevert. Banc só Antal, theol. tanár, könyvtárnok, időt s fáradságot nem ismerve rendezte azt, a katalógust elkészítette s indítványozza, hogy az két kötetben kinyomassák, hogy így a könyvtárban rejlő drága kincsek a közhasználatnak átadhatók legyenek. A bizottság lelkesedéssel járúl az indítványhoz, 600 forintot szavaz meg ezen nemes czélra még pedig 2/

3 részben a gymnáziumi, 1I

3 részben a theologiai pénztár terhére, s az első kötetnek még ez éven való kinyomatását elrendeli. Egyúttal az egyik iskolaszolgát s szükség esetén még egy napszámos alkalmazásának jogát is ráruházza, illetve rendelkezésére bocsájtja Bancsónak, hogy a könyvtárt a nyári szünidőn át, a beszerzett új állványokon elhelyezhesse, s őt lelkes éljenzés között a 3 következő évre könyvtárosnak újból megválasztja. Az ezredéves országos kiállításon a kerületi főiskola fényképészeti felvételeknek, úgyszintén a M ü 11 n e r Mátyás által megirt s a jelen korig kiegészítendő történetének bemutatásával óhajtana részt venni s az ehhez szükséges költségeket az iskolai nagybizottság a megfelelő pénztárakból folyósítja. A tanitóképezdei tanári kar egy fontos inditványnyal fordult az iskolai kisbizottsághoz, s ez pártolólag terjesztette ezen indítványt az iskolai nagybizottmány elé, hogy t. i. folyamodjék az egyházkerület a tanítóképezde részére államsegélyért. Ezen indítvány széles körökben nagy meglepetést okozott s mint elképzelhető nagy és beható vitára adott alkalmat. Ezen vitában háromféle nézet került felszínre. Az elsőt ő exce'llentiája, a kerületi felügyelő úr képviselte aggodalmának adván kifejezést azon törekvéssel szemben, mely már az oly kitűnő értelemben egyházi szolgálatban álló intézeteink számára is, mint a tanitóképezdék, államsegélyt óhajt igénybe venni, miáltal azok egyházias jellegükből sokat vesztenének s mindinkább az állam befolyása alá jutnának. Mások az által vezéreltetve, hogy a folyton fokozódó tanitóhiány miatt a tanitóképezdei épület, az internátus nagyobbitása végett, okvetlenül kibővitendő, hogy igy több növendéket lehessen befogadni, s tekintettel arra, hogy az intézet versenyképessé tevése végett még legalább 3 tanár alkalmazása okvetlenül szükséges; az ezekkel járó nagy költségek fedezésére pedig sem az egyházkerületi pénztár, sem az adókkal már amúgy is túlterhelt egyházközségek hozzájárulása nem remélhető: az államsegély feltétlen igénybevételét óhajtanák. Végül a harmadik csoport hajlandó államsegélyért folyamodni az épület megfelelő kibővítése végett, — de ezen segélyért csupán azt az engedményt volna hajlandó az állammal szemben tenni, hogy az internátusba, a többi egyházkerületekből is felvenne bizonyos meghatározott számú de csak evangélikus növendéket, mig bejáró tanulókúl más hitű ifjak is látogathatnák az intézetet. A tanárok alkalmazása s az intézet koruányzása és felügyelete körül azonban semmi néven nevezendő engedményt sem hajlandó tenni. A többség végül ezen harmadik álláspontra helyezkedett s ez irányban az ájlamsegéjyérti folyamodás liatározatba ment. E sorok íróját a határozatnak még ily alakban való kimondása is kellemetlenül érintette s meg vagyok róla győződve, hogy számosan lesznek a kerületben olyanok, kik velem együtt aggodalommal néznek a jövőbe. Az államsegély igénybevételének eddigi történetéből láthatjuk, hogy ha ma jogaink kis újját adtuk oda, holnap már karunkat kívánták érte s ki tudja meddig tart, mig az állam véglegesen ráteszi kezét középiskoláinkra. Annyi tény, hogy míg az államsegély igénybevétele előtt középiskoláink egyenlő buzgósággal ápolták a haza és az anyaszentegyház ügyeit és érdekeit, addig az államsegélyezés után sok helyen inogni kezd a helyes egyensúly és pedig nem az egyház javára. Ha ezen változás veszélyes hatást gyakorol már középiskoláink ifjúságára is, mennyivel nagyobb veszély rejlik egyházunkra nézve abban, ha tanitóképezdéinkben, hol eddig kizárólag egyházi fenhatóság alatt neveltünk az egyház és a haza részére, egyházias és hazafias tanítókat, szintén meginogna az állam segélyezés folytán az eddig egyházi fenhatóság alatt fenállt helyes egyensúly. Szűnjünk meg végre valahára oly segélyt kérni, melynek jogfeladás az ára. Sürgessük szakadatlanúl és hangosan az 1848. évi XX. tc. megvalósítását. Követeljük, hogy az állam törvényben biztosítson részünkre megfelelő évi segélyt s azt fordítsuk aztán részben és első sorban theologiai intézeteink és tanitóképezdéink korszerű berendezésére és fejlesztésére. A már ez éven nyert nagyobb államsegélyt pedig szintén ne fordítsa az egyház zsidók és pápisták részére fentartott jogakadémiára (Eperjes) és állam segélyben amúgy is részesülő gymnásiumőkra (Selmecz), hanem fordítsa arra, a mire adták, egyházi czélra, fordítsa iukább theologiáink s tanítóképzőink segélyezésére. »S. 0. (Folytatása következik.) Nógrádi egyházmegye közgyűlése. — Losoncz, 1895. jun. 27. E napon tartotta nálunk a nógrádi ev. esperesség évi közgyűlését. Világi és lelkészi rendű férfiak nagy számmal jelentek meg. Itt láttuk Beniczky Árpád, Br. Buttler Ervin, Körtvélyesi József, Csonka Zsigmond, Lehoczky Károly stb. egyházfelügyelőket. A gyűlést a losonczi egyház énekkara egy jól sikerült négyes hangban kitűnően elzengett hymnus eléneklésével kezdte meg , melynek elhangzása után az ősz főesperes, Svehla János megható imában áldást kér a tanácskozmányra. Utána az eddigi esperességi felügyelő Laszkáry Gyúl* úr vette át a szót, azon kezdve beszédét, hogy soha fájdalmasabban nem esett neki a szólás, mint e pillanatban, midőn a gyűlés megnyitásával egyszersmind búcsúznia is kell. Buczuznia azon esperességtői, melyben egyházi hivataloskodását ezelőtt 16 évvel kezdte, s a hol annyi barátság, szeretet, buzgóság támogatta őt tisztének teljesitében. Egy van, a mi jelenleg érzett fájdalmát enyhíti, az azon körülmény, hogy bár magasabb, nagyobb téren van kitűzve ezutáni működése, ő mégis az egyházmegye fia, tagja marad a jövőben , érdekeinek előmozdítását a többi egyházmegyék java eszközlésével együttesen munkálandja. Kéri a gyűlés tagjait, hogy támogatásukra a jövőben nagyobb mérvben lévén szüksége — ajándékozzák meg ezentúl is az eddig tapasztalt bizalommal és szeretettel. Igy reményű egyedül, hogy a mire őt a bizalom és Isten kegyelme elhívta — annak megfelelni képes leend. Ajánlja magát to-