Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Nekrologok - Nt. Kemény Károly

'202 korunk is áll, oly sokféle jellemeket teremt, hogy lehetetlen czélt érnünk, ha ama kincseket minden egyesnek ugyanazon alakban, ugyanazon módon akarjuk nyújtani. Vannak sokan, kiknek ama kincsek hivatalos szertartásos alakjához érzékük sincs, hogy azokat felismerni képesek volnának, annál kevésbé i tudják azokat ily módon nyújtva lelkünkben elhasonitarii. Ama merev kereteket tehát, melyek közt jelenleg egyházi életünk mliködik, kétségkívül szeliditeni szükséges, bogy azok a kor általános és különös kivánalmaival, az egyesek nagyon különféle gondolkodásmódjával, jellemével szemben kellő ruganyossággal bírjanak. Röviden összefoglalva, úgy hiszem, az a kötelesség vár korunk lelkészeire, hogy a nép gondolkodásmódjának alapos tanulmányozásába komoly pásztori gonddal és apostoli szeretettel elmerüljenek; az igaz protestantismus világhódító alapelveihez törhetlen hűséggel s rettenthetlen bátorsággal ragaszkodjanak és mindenek felett Istenben vetett hit és bizodalom hassa át sziveiket úgy, hogy e hit minden szavakból, minden tetteikből, egész életükből kitündököljék. Ha ily módon gondolkodnak azon nagy feladatok felett, melyeket a vallásos élet s erkölcsiség feltámadásának kérdései napjainkban felvetnek, gondolkodnak csendes magányukban, összejöveteleikben s buzgó lélekkel cselekszik azt, mit a hitből, a protestantismus elveiből s a napi tapasztalatokból merített bölcsesség eléjek szab ; fáradhatlan szorgalommal haladnak azon uton, melyet lábaik előtt a gondviselés atyai jósága meg fog világítani, ha igaz szívvel fordulnak hozzá világosságért : akkor nyugodt lelkiismerettel mondhatják, hogy megfeleltek a megváltó intésének: „Keressétek Isten országát" és szent bizodalommal remélhetik az igéret beteljesedését : „Mindenek megadatnak néktek !" Sass János. Ni Kemény Károly. 1837—1895. Komárom, 1895. jun. 20. Az elmúlt vasárnap délelőtti óráiban szomorú bír járta be városunkat : Kemény Károly halálának híre. Az ág. h. ev. egyház templomépületén és a városház tornyán csakhamar megjelentek a gyászlobogók, hirdetve a szerető családfő, a buzgó pap, a jó polgár elhunytát. A súlyos csapás, mely szerető nőt, gyermekeket, rokonokat ért első sorban, fájdalmasan érinté a helybeli ág. b. ev. egyházközséget is, melynek 15 év óta volt általán szeretett, becsült lelkésze a boldogult s osztozik a keserűségben városunk egész közönsége, mert az elhunyt nemcsak hivatásának élő kiváló lelkipásztor, de melegen érző, jó polgár is volt. Csendes természete, szerénysége, igaz, nem állíták soha az első vonalba, de a reábizottakban hű volt ő minden téren mindhalálig. Családja é3 egyháza volt az ő világa, itt érezte jól, otthonosan magát, de, mint városi képviselő s mint az iskolaszék és a „Protestáns jótékony nőegylet" lelkes tagja is zajtalanul, minden föltünés nélkül hiven teljesíté kötelmeit. Es szinte természetes, hogy közvetlen környezetén kivül alig tudták itt mások, hogy az a hallgatag, csendes ember a múzsának áldoz, a költészetnek él s hogy magánszorgalom útján elsajátítván a franczia nyelvet, Molière vígjátékait fordítgatja, melyeket a „Kisfaludy-Társaság" bocsájtott közre kiadványai sorozatában. Ezek között Molière „A kelletlenek" és „Ampbytrion" czimű műveit találjuk Kemény Károly fordításában ; de hihető, hogy jelesünk irodalmi hagyatékában a halhatatlan költő több művének lefordítása föllelhető lesz. Tisztaság a nyelvben, tömörség és könnyedség az előadásban teszik irályát élvezetessé s e tulajdonai tették a magvas tartalom mellett egyházi beszédeit mindig értékesekké s ha az ő mélyen érző lelkének benső meggyőződésével imát mondott a ravatalnál, lekötötte, lebilincselte hallgatóit s könynytt facsart a legkeményebb szívből is. A régi „Magyarország és a Nagyvilág", a „Vasárnapi Újság" régebbi évfolyamaiban közölt eredeti és fordított művei tanúskodhatnak irói tehetsége mellett s Rudolf trónörökös szomorú halálesete alkalmával (1889. jan. 30.) mondott „Gyászbeszéd"-e, Kossuth Lajos 90 ik születése napján tartott „Hálaimá" ja az egyházi szónoklat igazi remekei s az egyháziak iránti meleg szeretetét igazolja az a tanulságos munka is, melyben „A Komárom-városi ág. h. ev. egyház múltja" czím alatt a helybeli ág. h. ev. egyházközség történetét irta meg vonzó, tetszetős előadásban. Életviszonyairól álljon itt följegyezve, hogy 1837-ben született Czinkotán, hol atyja is a lelkészi pályán működött s hegy tanulmányait Szarvason, Pozsonyban, majd Tübingában és Bécsben végezte s 2 évig Csabán, 3-íg az akkori kővágó-örsi gymnasiumban tanárkodott. 1868-ban a komárommegyei Szák községbe választatott meg lelkésznek, honnan 1880-ban a helybeli ág. h. ev. evangélikusok hivták meg lelkészükül. És ide jött közénk tenni, munkálkodni s megfáradván élet utain, itt pihent meg, itt aluszsza örök álmait! . . . A részvét megható módon nyilvánult az elhunyt családja iránt, a résztvevő szivek könnyes szemmel léptek a lesújtott özvegyhez s kedves ravatalát behinték virágaikkal, elfödték koszorúikkal, melyek között voltak feliratos szalagjaikkal : „A komáromi ág. h. ev. egyház szeretett lelkészének." — „Csetke-család szeretett lelkészüknek." — „A protestáns jótékony nőegylet." — Állami polg. leányiskola tanítótestülete." — „A polg. leányiskola tanulói hálájuk jeléül."— „A jó lelkiatyának hálás fiúnövendékei." „Dr. Masznyik Endre, Pozsony." A gyászszertartás e hó 18-án, kedden d. u. 4 órakor ment végbe az egyház templomában, hol a boldogult érdemeit Héring Lajos szendi lelkész, egyházmegyei esperes szép és tartalmas alkalmi beszédben méltatta, míg a temetőkertben Szabó Lajos, az egyház helyettes lelkésze mondott az elhunyt felett búcsuimát, könnyekre indítva a gyászoló közönséget