Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - Vallástanítás és ev. közszellem (Csók György)

Tizenharmadik évfolyam. 3. sz. Pozsony, 1895. évi Január 19-én. ÈVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. r A Előfizetési ár : Egész évre . 12 kn. félévre 6 « • negyedévre. 3 . l Egy szám ára : 24 flr. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZT YÉNSZKY FERENOZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom: „Vallástanítás és ev. közszellem.

a — Szabályrendeletek és utasítások a dunántuli egyházkerületben. (Harmadik közlemény.) Irodalom. — Belföld. — Vegyesek. — Pályázatok. „Vallástanítás és ev. közszellem." • Midőn a lelke'szek által teljesítendő vallásoktatásról irt munkámat a nyilvánosság elé bocsátottam, előre el voltam készülve a czáfoló kritikára. Jól tudtam, hogy a mai elavult s károsan eredménytelen módszert megdöntő ily újítás nem részesülhet kedvező fogadtatásban már azért sem, mert fáradsággal járó áldozatot kiván, egyelőre ellenérték nélkül. Hogy sejtelmem nem volt csalóka, mutatják az eddig megjelent bírálatok. Mit is mondanak ezek? Iványi úr megtagadja tőlem a kellő megfontolást, mivel nézeteim — állítólag — egyoldalúak ; továbbá tagadja, hogy az ev. közszellem hanyatlásának főoka az elhanyagolt vallásoktatásban, vagy a mi ennek következménye : a vallási ismeretek fogyatékosságában rejlenék. Mindkét czáfoló megegyez abban, hogy a vallástanítást a tanítók kezében továbbra is meghagyni kívánja, — a lelkészekre csupán a confirmandusok és ismétlők tanítását bízza; mint az eddig is általánosan szokásban volt. Ennél többet — úgy vélem — nem is lehetett volna megtagadni ! Iványi úr első állítását önkényesen igaz, de a valónak megfelelően ilyen formán corrigálom ki : munkám nem csak komoly és objectiv, hanem a tapasztalás által megtisztult megfontolásnak gyümölcse, mert a vallástanítással több év óta gyakorlatilag foglalkozom s az általam javasolt orvoslási módszert megpróbáltam. Hogy minő sikerrel, azt más lesz hivatva megbirálni, én magammal ez ügyben nem kivánok argumentálni. Tény, hogy a gömöri ev. esperesség utolsó közgyűlésén a vallástanítás renoválása érdekében mozgalmat indítottam s nagy örömemre az esperesség szintén bele esett ezen „egyoldalú felfogásba" midőn indítványomat magáévá tette. A tiszai ev. egyházkerület ez évi jegyzőkönyvének Lll-ik pontja pedig így szól : „Olvastatott a gömöri egyházmegye f. é. aug. 4-iki közgyűléséből kelt indítványa, mely szerint : óhajtandó és kívánatos levén az elemi iskolák vallástanitásának a lelkészek által leendő vezetése nemcsak az anyaegyházakban. hanem és kiválóan oly leánygyülekezetekben, a hol hitfeleink idegen iskolába járván hitelveink szerinti vallásoktatásban épen nem részesülnek . . stb. Az egyházkerületi közgyűlés a beterjesztett indítványban régóta táplált azon hő óhajának látván újból felelevenített kifejezését, liogy

r a vallásoktatás a népiskolákban az arra leghivatottabb közegek — lelkészek — vezetése alatt egyáltalán intezivebbé tétessék: mielőtt azonban magával az indítványnyal érdemileg foglalkozhatnék, azt alkotmányos tárgyalás és határozathozatal czéljából az egyes egyházmegyékhez terjeszti le." — Eddig a jegyzőköny. Nem gondolja-e igen tisztelt Iványi ur, hogy ez megpirító felelet az ön „megtisztult, mély és objectiv" kritikájára ? ! Ezt mondja tovább Iványi ur: „egy korszellemet előidéző indok mindenesetre nem egy, hanem több tényezőben keresendő." — Ezt én szives készséggel aláírom, mert szóról-szóra igaz. Csakhogy ezt az igazságot is alkotó részeire kell bontanunk. Lám, azt a nagy folyamot, mely Kilianál a fekete tengerbe ömlik : Dunának nevezik, pedig annak ezred része sem Duna ott, hanem azon patakok és folyók ezreinek összessége, melyek alkotják s melyek nevüket veszítették, midőn őket a legnagyobb hatalom elnyelte. Ha pedig viz ellenében haladunk rajta, egymásután válnak el tőle a növesztő részek — mint a vastag végéről kibontott ostorról a szálak — s utóvégre csak olyan szük medrű patakocskáuak találjuk, hogy azt "bizony könnyen győzi bugyogtatni egy igénytelen forrás. — így vagyunk a mai közszellemmel is; bátran nevezhetjük a vallástalanság szellemének, a mint az a közéletben nyilvánul. Igaza van általam igen tisztelt Iványi urnák, hogy kifejlesztéséhez hozzá járul az ezernyi matéria-