Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Belföld - Kabold (Preier M.)

'194 a padlásra. Nekünk a jó ég eddig megkegyelmezett. De sok más ember nem menekülhetett meg. Felső-Péterfalván jun. 5-én egy fiatal asszony kis fiút szül ; midőn junius 6-án az árviz hirtelen jött, a bába épen ápolta őt és csecsemőjét. Mikor a viz 3—4 lábnyi magas volt, a bába megakart menekülni, kötelességérzete azonban visszaűzte a szobába, hogy a gyermekágyast is megmentse. De későn s hiába; a viz csakhamar a plafond-ig ért; szülőanya és bába belefuladt, a kisded pedig egy vánkosban úszott s életben maradt. A két halott temetése után megkereszteltem. Egy 73 éves ember még egy tehenet akart a jászoltól leoldani, de odabalt. Kaboldon egy anya négy gyermekével egy bedűlt háztól elsodortatott; az anya hulláját még Kaboldon, egyik fiáét a réten, második s harmadik gyermekeéit a vepperdi kertekben találták meg. A negyedikét még most is keressük. Egy schwarzenbachi kis leány ide jött megkeresni édes szüleit — s megtalálta a hullák közt. Számos ember, a ki már nem szökhetett a padlásra kezével fogódzott a mestergerendába ; egy 86 éves péterfalvi asszony, ki az ágygyal együtt magasan úszott a szobában a végveszélyben nagy tálat boritott harangként az arczára, s ép még annyi lélekzetet vehetett, míg az áradás tetőpontjáról leszállott! Uram segíts, mert elveszünk ! ez volt az általános ima. „Él kaboldi", — „áll több ház még", úgy kesergünk most. De lesz-e még kinek s mikor „jó n a p j a", ahoz reményünk s hitünk nagyon csekély. Csak ha ama felső erős fél s számos emberi kéz huzamosan s tetemesen segit meg: akkor még megélünk. Eddig alig értünk rá, hogy embereket is segítségül hívjunk! Sietve bejelentettük katasztrófánkat megyénknek s egyházmegyénknek, s már is jött, s még mindig jő segítség. Nemes Sopronmegye nagyságos alispánja, Dr. Báán és fő^zolgabiránk, T. Molnár urak véí?zbizottságot szerveztek itt, melynek lelke Hirth erdőmester és VVocher erdőgondnok úr, s mely a halottak eltemetéséről, az élők elszállásolása s ellátása, a düledező házak támaszáról s a kár pontos megállapítása s bejelentése s megtérítéséről gondolkozik, illetőleg tanácskozik! Alispán úr a magas kormányhoz s a „jó sziv"-egylethez is fordult segítségért. Junius 7-én reggel már itt volt egy vadászszázad, másnap pedig Pozsonyból jött egy utász-század, s e derék cs. és kir. katonaság éjjel nappal fáradozott, hogy hidakat építsen, a vizet a düledező házaktól el- s régi medrébe visszaterelje, bogy a közlekedés megint helyreálljon. Yepperd, Lakompak, Szent-Márton, Nyujtái, Csáva, Harka, Hasfalva s egyébb községek számos kenyeret, egyéb élelmi szert s pénzt is hoztak, melyet a vészbizottság illetőleg a czimzett kezel s szétoszt. Nemes Sopronvárosa nagyságos polgármestere, közönsége, különösen pedig nemes evang. egyházközsége s nagylelkű „veres kereszt-egylete" példátlan s páratlan módon sietnek az irgalmas samaritánus nyomdokiban a legégetőbb szükségen minél inkább segíteni. Nagytiszteletü Renner esperes urunk vasárnapra jun. 9-én Kaboldnak 50, Felső-Péterfalvának is 50 forintnyi barkai kegyadományt hozott ! Tekintetes dr. Schreiner Károly úr, egyházmegyénk nagyérdemű felügyelője, húsz forintot küldött a legszegényebb egyházközségtagok számára! Patzer János, soproni husfüstölő mester úr és neje, Zehetner Teréz asszonyság, egy mázsa zsirt, hust, s egyébb eleséget adtak Felső-Péterfalunak, s füstölt valamint egyéb sertéshúst és hurkát Kaboldnak. A soproni „veres-kereszt-egylet", melynek elnöke a fenkölt lelkű és nagyszivü dr. Schreiner Károlyné úrhölgy 0 Nagysága s melynek képviselői T. dr. Cavallar és dr. Dukovits urak személyesen látogattak ide, a könyörületesség és felebaráti szeretetnek, csakugyan példányképe. Kenyeret, hust, ruhát, edényt, szekerszámra küldött. Nt, Böhm János, dékán és csávái lelkész úr és neje született Hauptmann Erzse úrhölgy, Kaboldnak s Felső-Péterfalvának összesen 20 forint készpénzt s két szekér eleséget gyűjtött, sőt az előzékeny colléga a nagy munkakalmaz közepette önkényt hivatalosan is segédkezett s a kaboldi temetkezést végezni szives volt. Mégis miné! tovább szemléljük a kárt, annál nagyobbnak bizonyul az be. A legirtózatosabb háború tűzvészszel együtt sem tehetett volna nagyobb kárt! Mennyi ideig fog az tartani, mennyi pénzt és munkát igényelni, bogy csak azt a rengeteg sok iszapot és sarat a házakból s bútorokból azt a sok összehordott fa- s butorromhegyet kertjeinkből eltávolítsuk? S hogy azután a bedűlt s bedüledező házak helyett ismét állandó lakást kapjon a több százra menő hajléktalan ember? Mert 350 ilyen szerencsétlen ember, vagy rokonainál, vagy pedig katonasági sátrak alatt lakik ideiglenesen ! Ott van azután a tulsok sürgős mezei munka. Gyönyörű rétjeink ép úgy, mint kertjeink, iszappal, kavicscsal összesodort gazzal s fával tultelvék. Hol és hogyan legyen azután aratás, széna és takarmány, ha hiveink Kaboldon s Felső-Péterfalván a könyörületesség kenyerére szorultak? Oh ne vegye tehát senki nekem rossz néven, ha majd valamint két községem s a két buzgó tanítója, Wertsch, felsőpéterfalvi s Klenner, kaboldi tanitó urak érdekében, kik most a vészbizottságokban fáradoznak, hanem még a magam háza népe számára sem szabad szégyenlenem kéregetni: „Adjatok, adjatok, a mit Isten adott." Köszönet óh ezer szívbeli köszönet Tinéktek fentebb felsorolt s egyéb fel nem sorolt nagylelkű jóltévőknek, a kik egy izben annyit adtatok, hogy vészbizottságunkban schwarzenbachi szerencsétlen osztrák szomszédainkat is juttattunk kenyeretekből, hogy lássák, hogy a magyar felebaráti szeretetnek az ország határánál nincsen vége. A derék szomszédok is rászorultak s meg is érdemelték, mig a távolabb eső Bécs-Ujhely és Bécs is még inkább segit rajtuk. Adtunk mi, kaboldiak annak idején Szegednek, KisBabotnnak, Uj-Pestnek, Yácznak, Kolozsvárnak, AlsóKubinnak, Vesprémnek, sőt még Banjalukának is ; bocsássátok tehát meg, hittestvéreink, hogy most nem czigányvagy farizeus módjára, hanem csakis a legnagyobb szükség miatt kérünk is. Számos látogatója volt nyomorunknak messze földről is, de valamenyi csak úgy távozik el, bogy paradicsomból vadonná vált vidékünk veszteségéről azt mondja: a ki nem látta, nem hiszi, nem hiheti! Némely vésztjósló, nem tudom, astronomiai vagy százéves naptári, vagy egyéb tapasztalati okokból (vagy ábrándokból) még két hasonló szerencsétlenséget jövendői ; a setét vészfelleg s a dörgő égi háború még nem szűnt meg, de rémületünk e nélkül is még mindig felsóhajt; „Oh irgalom atyja ne hagyj el !" Pielcr Mátyás, kaboldi lelkész s vészbizottsági tag.