Evangélikus Egyház és Iskola 1895.
Tematikus tartalom - Nekrologok - Schmidt Lajos
170 még gyűlést tart és papokat szentel Szilvágyon, de ez év őszén már külföldre menekül a pozsonyi idéztetés elől. 1679 őszén visszatérve Ostft'y-Asszony fán hivatalos teendőket végez, de védurával együtt a várkastély lerombolása után menekülni kénytelen I. Lipót haragja elől. Elfogják, a szenvedések s a csábitó Ígéretek eltántorítják. 1680. évi virágvasárnapján nagy látványosságot rendez Kollonits az eret nek püspök megtéréséből s 1683-ban városbírónak erőszakolja be Kőszegre. Rossz lelkiismerete sok esztelen dologra ragadta, mig a halál 1692. megszabadítá. Több forrás említi, hogy halálos ágyán visszatért megcsúfolt evang. egyházába s Acs Mihály simonyi papnak jutott a nehéz szerep egykori felavató püspökének nagy bűne bocsánatát hirdetni.*) Ezen Fekete zárja be püspökeinknek első sorozatát s utána a püspöki szék 70 évig üresedésben áll. A Károly-féle rendelet előtt Dunántálnak e szerint csak 8 püspöke volt összesen. Az emlékezetes tiz esztendő (1671 —1681) itt is letarolt minden egyházi életet. Az 1681. évi soproni törvényczikkek után élednek fel újra gyülekezeteink és Rákóczynak dunántúli hadjáratai alatt nem volt ideje a klérusnak és a vármegyéknek arra, hogy őket végkép elnyomja. De püspök választásról szó sem lehetett. 1691 táján találunk ismét szervezett esperességeket és pedig a régi kilencz nagy egyházmegye helyett csak kettőt: a győrit és kemenesaljit, melyek már csak területileg voltak nagyok, mert 3 — 4 vármegyére is kiterjedtek. A 18. század elején (1720 körül) alakul és csatlakozik ezek mellé harmadikul a tolna-baranyai esperesség. Es a dunántúli kerület egész 1786-ig csupán ezen három esperességből állott. Egész 1742-ig három főesperes kormányozta a kerületet s ezen állapotot annyira megszokta egyházunk, hogy akkor sem lelkesedett a ptispökválasztásért, mikor a Károly-féle két rendelet (1731. és 1734.) erre már jogot adott volna. Ezen, a püspökség üresedésben léte alatt kormányzó esperesek voltak : a győri egyházmegyében Bors Mihály, kispéczi pap 1692 — 1711. (ki 112 évet élt s csak két évvel halála előtt kapott maga mellé segédet), Károlyi István, szintén kispéczi Ik. 1711 — 1737. és Tóth-Sipkovits János, téthi lk. 1737—1742; a kemenesalji esperességben: Asbóth János, n. kéri s majd n. csoói lk. 1695—1704. Áts Mihály, simonyi lk. 1706 — 1708, Len árt Benedek 1708-1713, Hegyesfalusi György 1713—1716, K irály Máté vicesenior, sz. gróthi s majd n. dömölki lk. 1716—1725, Csere ti Mihály n. kéri lk. 1725—1729 és Ivá nyi Sándor o. asszonfai lk. 1729—1743; és a tol na-baranyai esperességben ezen egész idő alatt a jeles Bárány György sz. lőrinczi lk. (f 1757.) ( Fo]yt köv ) *) Ezen férfiúnak megrázó fordulatokban gazdag, igazan tragikus élettörténetét, mely az Ostfíy ház múltjával is szorosan összefügg, legközelebb egy külön tanulmányban óhajtanám közölni. iá. I Schmidt Lajos 1825-1895. Ritkulnak soraink ! Egy hó leforgása alatt a nagyhonti egyházmegye második lelkészét vesztette, midőn hosszas szenvedés után magához szólította az Úr hű szolgáját, nt. Schmidt L'íjos ág. hit. ev. százdi lelkészt s a nagyhonti egyházmegye alesperesét, életének 70-ik, papságának 42-ik évében. Az elköltözött testvér született 1825. évi julius 10-én Cseriben; atya János ottani tanító, anya Lehotkay Johanna, Elemi oktatást nyert Egyház-Maróthon, hova atyja átköltözött, tanulmányait 10 éven keresztül Selmeczen folytatta a hol az utolsó évben mint tanitó is működött, inn*n pedig Pozsonyba ment át, hol két évet töltött. A 48-iki eseményeket követő gyászos korszakban a külföldi egyetemek látogatása meglévén nehezítve, bátyánál, a lissói papnál tartózkodott, mig 1852-ik évben Miskolczon Komáromi József adminisztrátor által Szeberényi Gusztáv egyház-maróthi lelkész oldalához segédül szenteltetett fel s ennek Csabára való távozása folytán 1855. évben Közép-Palojtára Godra Sámuel mellé segédül hivatott meg. Öt év múlva 1860 ik évben Százdra választatott meg lelkésznek, a tol 35 évig áldásosán működött, 1888 óta az alesperesi hivatait viselte, Százdon elévülhetlen érdemeket szerzett magának, minek bizonysága volt azon általánosan tanúsított őszinte mély részvét valláskülönbség nélkül mely őt végső utján kisérte. Hivataloskodása alatt a kisded 217 lélekből álló egyházat mintegy újra teremtette. Néhány évvel ezelőtt, diszes, a hívek nagy áldozatkészségét és a lelkész buzgóságát hirdető templomot építtetett a lelkészlak melléképületeit rendbe hozta, az egyház fennállását biztosította s működésének betetőzéseül még új paplakot ohajtott építeni, amihez még ez évben akart hozzáfogni. E gondolattal betegsége alatt is mindig foglalkozott, de terve kivitelében megakadályozta őt a kérlelhetlen halál. Családi életében sok csapás érte őt ; három nejét rövid időközben vesztette el: gyermekei közül csak egy leánya, férjezett Fuchs Samuné maradt életben; de minden csapásokat erős lélekkel, ev. lelkészhez méltón viselt el s nem törték meg hitét és bizalmát az Úrban. Temetése e hó 16-án volt s nagyon kedvezőtlen időjárás mellett is sok tisztelője és barátja, közelről és távolról jött össze, hogy megadják a szerető rokonnak, őszinte kartársnak, igaz barátnak a végtisztességet. A szószékről Schulcz Samu, egyházmaróthi lelkész méltatta az elhunytnak érdemeit s általános működését ; a oltártól K or icsánszky Pál terényilelkész szónokolt, a liturgiát végezte H o 1 é n y i János, udvarnoki lelkész. A sirnál a főesperes meghatóan s szívből jövő szavakkal búcsúzott el a jó baráttól és kartárstól. Temetésén, mely méltó volt életéhez, részt vett 9 lelkész, 1 róm. katholikus pap és sok tanitó. Áldott legyen emléke s béke lengjen porai felett. Jelenvolt.
