Evangélikus Egyház és Iskola 1895.
Tematikus tartalom - Czikkek - Egy kis pillantás a jövőben (Guggenberger)
Tizenharmadi k évfolyam. 20. sz. Pozsony, 1895. évi Május 18-án. EVANGELIK US EGYHÁZ es ISKOLA. I Előfizetési ár : Egész évre . . . 12 kn. félévre ... (í „ negyedévre... 3 „ Egy szám ára: 24 flr. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom: Egy kis pillantás a jövőbe. — Kiket konfirmáljunk. (Keviczky.) — Tárcza. — Irodalom. — Belföld. — Vegyesek. — Pályázatok. Egy kii pillantás a jövőbe. Még soha sem volt olyan idő, midőn a pap azt mondhatta volna magában: nincs egyéb gondod, mint elvégezni rendes napi munkádat, minden vasárnap elmondani egy prédikácziót, elvégezni az időrőlidőre előforduló funkcziókat és aztán punctum. Ilyen idő mondom, még soha sem volt, mert nem azért pap a pap, hogy csak papoljon és semmi mással ne törődjék, hanem elmoi dják a többi szokásos elnevezései is, hogy azért hivják lelkésznek is, hogy híveinek (a szó nem egészen helyes ugyan, de azért mégis helyesen értjük) lelki világával ne csak a szószék magaslatáról gondoskodjék, hanem törődjék azzal a közvetlen közelben is; és azért hivják pásztornak is, hogy Krisztus urunkkal szólva: „Esmérje az ő juhait és esmértessék azoktól", hogy ne legyen béres, ki csak a maga érdekeit nézve elhagyja juhait a veszedelemben és éppen akkor, midőn maradni és azokat védelmezni a kötelessége és hogy végre mindinkább megérteni iparkodjék az ő Urának akaratját, hogy a szerint cselekedjék. Mind ez igen sok munkát jelent és ezt a munkát mindig meg kellett tenni. — És mégis — tán nem fogok ellenkezésre találni és ha találkozom is, azért az én véleményem még is az, hogy még nem volt idő, mely hangosabban szólt volna hozzánk, mint a jelen idő: „Te pap, tedd meg kötelességedet és egy pillanatra sem téveszszed azt szemeid elől !" Es ha lett volna is oly idő, mely néha egy kis „dolce farniente"-t is megengedett, erről most azt kell mondani: „Tempi passati". Hogy miért? Ugy hiszem ezt megokolni nem kell. Nem is szándékozom ezt tenni, csak egy kicsit jellemezni akarom jelen állapotainkat és ráutalni arra, mire nézetem szerint komoly figyelmünket fordítanunk kell. A tervbe vett egyházpolitikai reformok részben életbeléptetésök küszöbén állanak, részint e küszöb felé közelednek. A mi belőlük még hátra van, az már csak azért sem fog elmaradani, mert el nem maradhat, ha a munkák legfélszegebbikét nem akarják .végezni, a félmunkát. — R<%i kép az igaz, az az „épület betetőzése", de minek keressen az ember munkát, ha az, a mi van, igen jó? És ebben az esetben a kép igen helyes. Ha feladnák azt a két reformot, igazán házat építettek volna tető nélkül. Lehet az ilyen ház igen szép, igen helyesen berendezve, de ha nincs teteje: rom az már, még mielőtt letettük volna a bötníves kanalat és botor dolog volna abba beköltözködui, mert az első zápor úgy kiönti az embert, mint az ürgét. — Voltam már egyszer bátor elmondani abbeli nézetemet, hogy a „receptiót" külön törvénybe foglalni — én sem tartom a dolog lényegének, ez tulajdonkép —legalább az én felfogásom szerint — inkább az érzékenység kérdése. Maguk a zsidó lapok is mondják, hogy éppen annak a pontnak, melyet sokan annyira perhorrescálnak — gy a_ korlati értéke nincsen, tehát törvény a szó kedvéért; de a dolog meg volt igérve és bizonyos, hogy némely oldalról az agitáczió a reformok mellett nem lett volna annyira élénk, ha az az igéret, illetve a javaslat azt nem táplálta volna. Azonban bármiként nézzük Í3 a dolgot, logikai képtelenség egy törvényt életbe léptetni, melynek alapfeltétele, a honpolgárok teljes egy en j ogusága hiányzik, ha e honpolgárok a törvény szerint is nem teljesen egyenjogúak. Akár mint csinálják tehát azt a receptiót, akár külön törvénynyel, akár „beleszúrt" paragrafussal, elkerülni nem lehet, de — legyünk igazságosak — igazságtalanság is volna ezt meg nem tenni. A mit ellene felhoznak, hogy annak a törvényben kimondása, hogy valaki keresztyénből zsidó lehessen, megfosztaná az államot keresztyén jellegétől, azt elvégre ugyananynyi joggal a kötelező polgári házasságról is el lehet mondani, mert szerinte az állam törvénye értelmében ezentúl egészen közönyös, váljon a keresztyén házasság kereztyén módra jön-e létre vagy sem. Ezer év óta ez volt a felfogás; jövőre ellenkezőleg lesz. Ha tehát ebből a szempontból akarjuk a dolgot
