Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - Két tábor

Tizenharmadik évfolyam. 16. sz. Pozsony, 1895. évi Április 20-án. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. ( A Előfizetési ár : Egész évre . 12 kn. félévre t> » negyedévre . 3 „ L Egy szám ára : 24 flr. J fA EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom : Két tábor. (Dixi.) — A pápai nuncius Esztergomban. (Spectator.) — Szabályrendeletek és utasítások dunántuli egyházkerületben. Tizenhatodik közlemény. Folyt. (Kund Samu.) — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Palyázat. Kit tábor. A húsvéti szent ünnepek lélekemelő hatása alatt, a halálon diadalmas Udvözitőben megdicsőült isteni örök üdvhatározat magaslatáról a mindennapi élet küzdelmeibe leszállott hivő oly mélyen érzi amaz eszményi légkör és a rideg valóság között fennálló különbséget, hogy épen e rideg valóság'körében imádatos hálával fordul Istenhez, azért a szellemi, üditő, erősitő, felemelő adományért, melyet az Üdvözítő „Én élek, ti is éltek" szavából mentettünk. Minden evangelikus templomban az Úrnak szolgái egy szivvel, egy lélekkel az adományok különfélesége szerint ugyanazt a tényt hirdették s a mint leszállottak az igehirdetés helyéről, körültekintve egyházunk terén, gyászba borult lélekkel kellett látniok azt a pusztulást, melyet Krisztus országának szent helyén az emberi szenvedély előidézett. Az Úr feltámadott, de egyházunk oly életet él, mintha arról a sírról, melyben ő nyugodott, az angyal soha sem gördítette volna el a követ. Az Ur feltámadott, de az O egyháza nem érzi feltámadásának újjáteremtő, megszentelő erejét. Az Ur legyőzte a halált, de az ő egyházában a valódi, az Udvözitőben és az Udvözitőből élő hit még mindig várja a húsvét reggelét. Harczra készülődik minden ; itt is, ott is dúl a gyűlölet, élesitik a szenvedély fegyvereit. Hiszen, lia a hadakozó felek csak egymásban tennének kárt, ez még elviselhető volna; de az anyaszentegyház, Krisztusnak menyasszonya számára ássák a sírt, melyből, hogy lesz feltámadás, ép oly bizonyos, mint, a mint bizonyos magának az egyház Urának feltámadása; de mennyien lesznek addig is a halál martalékává, mennyit ragad magával a hitetlenség, a zabolátlan erkölcstelenség a sírba!? Testvér áll testvérrel szemben s kik hivatva vannak Isten országának építésére, felvontatják legerősebb lövegeiket, hogy azt a reájuk bizott Krisztusi örökséget romhalmazzá lőjjék. Egyik legkedvesebb foglalkozásunk másban keresni a hibát, mást tenni felelőssé azért, a mi történt és a mi történik ; pedig volt alkalmunk ott megállani a Golgothán az Udvözitő keresztje alatt és magunkba szálva mindenikünknek minden kivétel nélkül elmondania: „Mea culpa, mea maxima culpa". Ugyan hányan vannak, a kik a bűnbánatnak, a megtérésnek ezen keskeny kapuján hozzájutottak a feltámadással megnyillott dicsőség honához? Egy oly kérdés, melyet kellett, hogy minden lelkész e napokon feltett legyen magának, ha hite nem üres szólam vagy dogmatikai forma, hanem igazán élő és életet alkotó hit. De ne kutassuk a sziveket : van a ki ismeri minden gondolatunkat és érzelmünket és a ki nem itél az emberek módjára, hanem igazán itél. Egyik részről a zsinatilag hozott és a király ő felsége által szentesitett törvénynek erejében bizva, a diadal biztos reményében tekintenek a jövő elé. Meggondolták-e, hogy akár a törvény kényszerítő hatalma, akár a helyzet előnyéből származó fölény biztositja azt a győzelmet, melyből béke és nem testvéri szeretet származik. A „Vae victis" fulánkja oly mélyen szokott benyomulni a szivekbe, hogy folyton vérző sebére nem találni írt Gileádban : a kényszerűség előtt való meghajlás nem lehet egy jobb, Istennek tetszőbb életnek kezdete. Az önmagát feláldozó szeretet, mely a halálnál hatalmasabb, törte szét a halál bilincsét és biztositja a Krisztus egyházának is felvirágzását. Más oldalon, a hol pedig szintúgy hirdették az Urnák küldöttei a feltámadást, az ünnep előtt és ünnep után gyűlöletből fakadó harczkiáltás hallatszik. Az igazság, a jog szent nevében folytatják a küzdelmet tovább. Elmondják, hogy a szabályszerűen összehívott és határozó zsinat törvényeinek egy részét elfogadják, más részét, mert az inyök és kedvök ellen van, elvetik. Egy lélegzetvételre meghajolnak O felségének szentesitése előtt és azt megnyugvással fogadják s ugyanakkor kimondják a vádat az egész zsinatra s önmaguknak biráikép meg is hozzák az Ítéletet,