Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - Veszprémi egyházmegye

midőn ez oly eszméért száll síkra, a melyet mind vallásos, mind pedig hazafias szempontból erényeseknek kell tar­tanunk ? Hiszem és meg vagyok róla győződve, hogy nem. Mostani álláspontunkból egy jottányi tért sem engedünk, visszafelé semmi szín alatt nem haladunk, hacsak előre nem! Bízunk úgy egyházi, mint világi felsőbbségünk támo­gatásában, pártfogásában s bizunk különösen a magyar lutheránusok Istenében, a ki az igaz ügyért küzdőket mindig oltalmába veszi! Az nem lehet, hogy 9 bűn diadalmaskodhassék az erény felett, még ha a harcz egyenetlen is. Hiszszük azon­ban, hogy e harcz nem is fog bekövetkezni. Hiszen Boór lelkész már lemondott a csernyeieknek, de azok úgy lát­szik, nem akarnak tágítani tőle. Érdekes itt felemlíteni, hogy mikor a hochtót stylben írott lemondó levél meg­érkezett tőle, a csernyeiek nem tudták megérteni s ezt jegyezték meg : „Ha legalább magyarul irt volna, akkor értenénk, hogy tulajdonképen mi is a szándéka." Még csupán egy óhajtásunkat fejezem ki. Az olyan uraknak, a kik a békés vallási érzelmeket a nemzetiségi izgatások talajává igyekeznek lealacsonyítani, ajánljuk, keressenek e czélra maguknak jobb tért; például a szibériai tág mezőket, hőn szeretett anyaföldjüket, hol azután álmo­dozhatnak akár a végitélet harsonájáig az egységes szláv birodalom nagyságáról és magasztos dicsőségéről. Csernye, 1894. jún. 28. Hrabusciy István, ev. másodtanitó. A veszprémi ág. hitv. ev. egyházmegye rendes évi köz­gyűlését f. hó 13-án tartotta meg Veszprémben nagytiszt. Gyurátz Ferencz esperes és tek. Bélák István felügyelő urak elnöklete alatt. A világi felügyelő ur tömör, magvas lendületes beszédben emlékezik meg Kossuthnak, mint a polgári és vallásszabadság kiváló bajnokának elévülhetet­len érdemeiről, melyeket jkvileg is megörökíteni indítvá­nyoz. A közgyűlés felállva hallgatta a lelkes szavakat és az indítványt egyhangúlag elfogadta. Beszéde további folyamán megemlékezik az egyházpolitikai eseményekről. Ugy az egyházi, mint a polgári szabadságra nézve vesze­delmesnek találja a klerikalismusnak nemcsak felébredését, hanem azon erőlködését, hogy az uralomra juthatásért már nyilvánítani is meri a vágyát, a mi ha teljesülne, egy szép napon arra virradhatnánk, hogy a mi vérrel szerzett szabadságunk csak a múlté; ezért nekünk ezen veszedelmes irány ellen küzdeni ugy hazafias, mint egy­házias kötelességünk. A terjedelmes esperesi jelentés felöleli az egyház­megyében előfordult összes figyelemreméltó mozzanatokat, melyek között különösen kiemelendő, hogy az egyházias élet az egyházmegyében emelkedőben van. Örvendetes tudomásul szolgált néhai Cseh László r. kath. vallású urnák a rigácsi ág. hitv. ev. tanítói hivatal számára tett 27 hold birtokból álló adománya. Áldott legyen a hű szív, a ki felülemelkedve a felekezeti szükkeblüségen, az egye­temes nemzeti művelődés oltárán hozta meg szép áldoza­tát. László János nyug. tanító 100 frtot adott a somlyó­vidéki tanítói értekezletnek : Fromm János 1000 frtos ala­pítványt tett a veszprémi gyülekezetnek. A közgyűlés hálás köszönettel értesül a szíves adományokról. A számvevőszék elnöki jelentése szerint a hátralékok fellege mindinkább oszladozik gyülekezeteink egéről. Egy nagy szorgalommal Összeállított munkálatban kimutatást nyújt az egyházmegye ingatlan és ingó vagyonáról, mely munka adatai szerint az egyházmegye területén van : lel­készlak a belsőséggel 16 7/ l 6 kat. hold, tanítói lak a bel­sőséggel 19 kat. hold, összesen 148,930 frt értékben; lel­készi birtok 44874, tanítói birtok 323^, gyülekezeti bir­tok 186 1 3/ 1 6 kat. hold 199,407 frt értékben. Van továbbá 4938 p. mérő magtári gabona és 60,066 frt 25 kr. tőke kellően biztosított adósleveleken; teher: 26,577 frt 87 kr. A népiskolai bizottság elnökének Szalay Ferencz v.­palotai lelkész választatott meg. A jelentésből örömmel értesült a közgyűlés, hogy az iskolába járók száma gya­rapodik, mely szaporodás egyrészt a tankötelesek számá­nak emelkedéséből, másrészt pedig az iskolába nem járók °/ 0-ának csökkenéséből származik. Az esperesség melegen ajánlja a kerületnél, hogy minden lehetőt elkövessen azon igazságtalanság megszün­tetésére, hogy a tanítóknak nyugdíjalapul csak tisztán a tanítói javadalmazás számíttatik be, hanem számíttassák oda a kántori fizetés is. A Zsedényi díjra a tanítói karból Németh Gyula rigácsi tanító ajánltatott. A közgyűlés d. u. 1 1/ 2 órakor ért véget, a mikor is ízletes, barátságos ebéd után megtörtént — az apostolok oszlása. fii ïtii IL Előfizetésre való felliivás. A második félév kezdetén fölkérem tisztelt olvasóinkat, szíveskedjenek előfizetéseiket megújítani s liátrálékaikat törleszteni. A szellemi támogatás is növekvés helyett csök­kenni kezd; épen ez időben, midőn oly sok és fontos tárgy veszi igénybe egyházi köreink munkásságát. Kérem ez irányban is testvéreim buzgó közreműkö­dését. A szerkesztő, — Indítvány, különösen a dunántúli evang. egyházkerület figyelmébe ajánlva. Tekintettel arra, hogy a haza gondoskodik jövőben protestáns taná­rainknak nyugdíjaztatásáról s tekintetbe véve azt, misze­rint az újonnan megválasztott tanárok első évi fizetésüknek nagy részét az országos tanári nyugdíjintézet pénztárába kötelesek befizetni, tekintettel továbbá arra, hogy a gyámolda papi tagjai a tanárokkal szemközt, a kik ezután 30 évi. szolgálat utáj nyugdíj képesek s igy aránylag rö­videbb idő alatt nyernének a gyámoldai pénztárból is nyug­díjat, mint az ugyanazon összeggel hozzájáruló lelkészek: mondja ki a kerületi közgyűlés, hogy az ezentúl alkal­mazandó tanárokat a gyámoldába való belépéstől fölmenti, illetőleg az illetőknek a gyámolda kötelékébe való fölvé­telét ezután indokoltnak nem tartja. I ndokolás: Megszűnt az ok, hogy tanárainkról ily uton is gondoskodjunk s igy méltánytalan is lenne csakis azért, hogy a 30 évet szolgáló tanár, a ki eddig 210 frtnyi segélyt reményelhet, most minden esetre a lelkészi kar tagjainak kárára több nyugdijat élvezzen mint a mennyi törzsfizetése volt szolgálati évei alatt. Bonyhád, julius 3. 1894. Marhauser Imre, tanár. — A budai vallástanitói választáshoz. A május hóban hirdetett, június végén megüresedő budai vallástanitói állo­másra tudtommal nagyon sokan pályáztak, vé^ül megvá­iasztották az 1890-ik évben megválasztott saját emberüket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom