Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - Budapest

— Római kath. egyház a koporsónál. F. é. márczius hó 26-án meghalt Soppron J. K. Zimony város köztiszteletben álló polgára, ki mint a „Semliner Wofibenblatt"-nak tulajdonosa s felelős szerkesztője, valamint Zimony város „Monographiá"-jának is kitűnő szerzője nemcsak horvát területen s a mi délvidékünkön, hanem a Száván túl is jó hirnévre tett szert. A szabad sajtónak ezen ősz bajnokát s a szláv nyelveknek alapos ismerőjét — kinek a szerb irodalom körül is bokros érdemei vannak — Kurajacz Vilmos zimonyi róm. kath. plébános és Strossmayer diakovári püspök évek hosszú során át hiába iparkodtak panszlavisztikus magyarfaló politikájuknak megnyerni. Soppron J. K. már múltjánál fogva horvát területen a magyar állameszmének rendületlen híve maradt. Nyolcz évvel ezelőtt sógornéját, egy luth, lelkésznek leányát jegyezte el magának s az egybekelésre pápai dispensatiót nyert azon kikötéssel azonban, hogy a róm. kath. templomban eskesse magát. Ámde Soppron J. K. felette zokon véve ezen reá oktroyált kényszert, az esketésre luth, lelkészt kért fel. Strossmayer püspök e miatt Soppron J. K. házasságát a tridenti zsinat ebbeli határozata ellen vadházasságnak nyilvánítva s Soppront egyházi vétség alá helyezte, Kurajacz plébánossal együtt Soppron J. K. ellen boszút forralt. Erre legkedvezőbb alkalmul kínálkozott Soppronnak elhunyta, a midőn is a róm. kath. egyház szertartása szerint való eltemettetését megtagadták neki. Sem befolyásos barátainak, sem pedig Soppron J. K. öcscsének, Flatt Viktor Újvidék főispánjának személyes közbenjárása nem volt képes ezen elavult embertelen interdictumot megmásítani. Strossmayer püspök sürgöny útján tudatta Flatt főispánnal, hogy Soppron J. K. életében megvetve a róm. kath. szentegyháznak rendeléseit, elárulván annak titkait s lábbal taposván annak szentségeit, a róm. kath. egyház szertartása szerint való eltakaríttatás tőle megtagadtatik. Midőn a temetésre kitűzött napon úgy a gyászoló családnak, valamint Zimony város lakosságának ingerültsége a legnagyobb fokra hágott, mely Kurajacz plébános által terjesztett babonahit áital : hogy azon esetben, ha Soppron J. K. a zimonyi sírkertbe eltemettetnék, jégeső s más elementáris csapás fogja Zimonyt s környékét pusztítani, még inkább fokozódott, úgy a plébános valamint a püspöknek tiltakozása daczára, a tizenkettedik órában Zimonyba érkezett sógora az elhunytnak, Schwalm Gy. pancsovai luth, lelkész vállalta magára Soppron J. K. eltemettetését. A temetés, daczára Kurajacz plébános úr fenyegetődzéseinek s dühöngéseinek, megrendítő impozáns módon minden zavargás nélkül ment végbe. Mióta Zimony városa áll, ilyen óriási gyászközönséget, a milyen Soppron J. K. koporsója s sirja körül özönlött, még nem látott. Schwalm Gy. pancsovai lelkésznek a sirnál elmondott megható s a Soppron s családja ellen elkövetett ezen merényletet elitélő beszédjével a gyászünnepély véget ért s az óriási közönség megnyugtatva özönlött vissza a városba. — „Határőr". — Kossuth Lajos gyászünnepélye Batizfalván. Szeretett hazánk íelejthetlen s dicső emlékű nagy fiának Turinban bekövetkezett halála alkalmából, minden igaz magyar szívre borúit mély gyászában méltóképen osztozott a batizfalvi ág. hitv. ev. anyaegyház is. A hála, a kegyelet adójának szíves, ünnepélyes és megható lerovását egyik legszentebb kötelességének tartotta. Gyászlobogót tűzött ez az ev. toronyra, hogy annak lengedezése mutássa és hirdesse, miszerint a haza közös gyászát mi is hordozzuk mint jó és hálás hazafiakhoz illik! A gyászünnepély a lelkésznek el nem odázható hivatalos távolléte miatt Batizfalván f. é. ápril 1-én megtartható nem lévén ; legalkalmatosabbnak mutatkozott erre azon nap és idő, melyben Turinban, Peyrot ev. lelkész olasz nyelven, Veres József orosházi ev. lelkész meg magyar nyelven szónokolt a drága tetemek fölött. Viszhangja volt tehát a f. é. márcz. 28-án d. e. 10 órakor a batizfalvai ev. templomban megtartott gyászünnepély annak, mely ugyanakkor az olasz földön tartatott, hogy a magas Tátra és a nyugati Alpesek mintegy első tanúi lehessenek a hála, szeretet és tisztelet számtalan könnyűinek, a haza és külföld kesergésének, zokogásának. Maga a gyászünnepély következő rendben folyt le. Márczius 28-án d. e. 10 órakor megnyíltak az ev. templom ajtai és bús harangszó mellett tömegesen tódult a közönség a szent hely felé. A szomszéd falvak tanító uraikkal és szép számú küldöttségeikkel képviseltették magokat. A részvét impozáns volt. Vidékünk és falunk intelligentiája, az iparosok és gazdák, protestánsok, r. katholikusok és izraeliták együtt siratták és gyászolták templomunkban hazánk kidőlt nagyját. Két halotti ének eléneklése és oltári szolgálat után a helyi ev. lelkész jelent meg a szószéken, s rövid alkalmi fohász után e szentírási szavak alapján: „Megnyitom az én számat, szólok a régi dolgokról, a melyeket hallottunk és tudunk ; és melyeket a mi atyáink beszéltek nekünk" (78. Zsolt. 2. 3.) mondott alkalmi beszédet, kiemelvén a haza nagy gyászát, nagy jelentőségét és a hazafiak kötelességét. Beszéd után Kossúth Lajos terjedelmes életrajzát is felolvasta a szónok, mire ismét ének, alkalmi ima s oltári szolgálattal az ünnepély befejeztetett. A gyászünnepély alkalmával megtartott offertorium szabadságharczunfc; nagy hősének és alakjának síremlékére fog fordíttatni. Áldott legyen emléke örökre ! Bartal Andor, batiztalvi ev. lelkész. — A nemzeti gyász profanálása lett volna az elmúlt napokban előfizetési fölhívásokkal zaklatni a közönséget, és azért inkább bevártuk a gyász oszlásának idejét, hogy újból a nagy közönség figyelmébe ajánljuk J. Virág Béla, a Telefon hírmondó szerkesztőjének érdekes hetilapját, a Világnaplót. Az érdekes hirek és czikkek heti-lexikonja ez, mely hetenkint szombaton este jelenik meg. Közli úgy a belföldi, mint a külföldi sajtó érdekes hireit és czikkeit és az ezekre vonatkozó illusztrácziókat. Nélkülözhetetlen segéd-újság mindazok részére, a kik csak egy vagy két hírlapot járatnak. A Világnapló rendkívül szórakoztató olvasmány, mert a világsajtónak csak az érdekes anyagát dolgozza fel, még pedig mintegy 1700 bel- és külföldi újságból. Előfizetési ára negyedévenkint 1 frt 50 kr., mely összeg: Világnapló, Budapest, Rákos-utcza 2. sz. czímre küldendő be. — Lelkészválasztás. A lévai lelkészi állomás be van töltve. Egyértelmű, egyhangú választás volt, a mi napjainkban, sajnos, már ritka. Bándy Endre, eddigi helyettes lelkészt választották meg e hó 7-én, ki 8-án azonnal be is igtattatott hivatalába. A mint a megválasztott gratulálhat magának, mert igen kedves egyházat kapott (jövedelem 1000 en felül), úgy az egyház is jól járt, mert Bándy szép képzettségű törekvő fiatal, városba való ember. Lelkésztársunkat szívből üdvözölve, Isten áldását kérjük ezen választásra. — Halálozás. Sajó-gömöri lelkésztársunkat nt. Mikola Györgyöt súlyos veszteség érte: szeretett neje Szabó Klára életének 59 dik, boldog házasságának 40-ik évében hosszas szenvedés után f. hó 10-én elhunyt. Teme tése f. hó 12-én d. u. 3 órakor nagy részvét mellett folyt le. Nyugodjék békében, a megszomorodottakat vigasztalja meg a minden vigaszok forrása! Nagyt. Bierbrunner Gusztáv ó-kéri lelkésztársunkat ujolag ott sebezte meg az isteni gondviselés, a hol az leginkább fáj. A szerető s már több ízben gyermekeiknek ravatalához állított szülőket megfosztotta Vilma Amália leányuktól, mely április 2-án d, u. fél öt órakor életének 14. éve és 5. napján szülőinek karjai között lehelte ki lelkét. Hült porai ápr. 4-én adattak át az anyaföldnek. Ismét egy szerető szív az egekben ; egy új megszentelt kapocs a szülőkre nézve a föld és ég között. Az Úr kegyelmének vigasztalása oszlassa el a szülők lelkéről a reáborult gyászfelleget ! WIGAND F. K. NYOMDÁJA. POZSONYBAN.