Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - Külső-somogyi esperesség

285 Szokoly és Döröcske, valamint Köttse és Bikács ügye. Az első két községet illetőleg, hogy azokban a pap és tanitó lakok kimeszeltetési költségek megfizettetését a végrehajtás útjára kellett terelni; a két utóbbiban, hogy a robott munka a legnagyobb indolentiás hanyagsággal, és szándékos roszhiszeműséggel hajtatik csak végre, melyre a főesperes úr szigorú intézkedést kér. Ugyan mit tegyen, mit tehet itt az esperesség, de még a kerület egész az egyetemig ezen valóban odiosus izetlenségekkel szemben? Tudjuk — Farbaky nyíregyházai lelkésztársunk kivételével (lásd az 1892. május 21-ikéről keltezett polit, napilapokat) — édes mindnyájan, kik e „költői hangulatra lelkesítő" csodabogárral küzdünk, hogy ez tengeri kígyója lesz prot. evang. egyházunknak egészen a jövő század végéig tartandó új zsinatig, a mikor is aligha már be nem teljesedtek (lásd „Ev. egyh. és iskola" 1892. 3-ik számát) Farkas collegánk iátnoki szavai és egyházunknak lesz az szégyene, hogy ezen valóban középkori intézményt zsinati törvényeiben fixirozva még a jövő századba is által viszi. Helyesebb úton jár itt a római egybáz, felsőbb hatósága által egyszerűen kimondatja a megváltást, és a nép minden zúgolódás nélkül teljesíti nálunk az egész környéken, sőt pár év alatt maga be is látja annak helyességét. Tekintély kell ily tekintetekben a népnek, ki maga megállapodásra jutni sehogy sem tud, ha mindjárt annak többsége is belátja az intézendő dolog czélszerűségét, a mellett folyton zúgolódik a maga tehetetlenségén, izetlenkedik, torzsalkodik, demoralizálodik, és az ily dolgok a szerződő felek viszonyaiba csak rosz vért szülhetnek, a kapcsot csak meglazítják, a munkakedvet csak megbénítják, lesz az emberből a mindennapi kicsinyes anyagi gondokkal küzdő napszámos, — de nem azok fölé emelkedő lelki atya. Mit tegyen itt esperességünk, kinek népe a területein levő nagy uradalmakban a mezei munka idejében erejein felül van elfoglalva, és a tisztviselőknek tartozó robott munkát csak honmaradt vénjeire bizza, de azt megváltani még sem hajlandó? Rég segítettek e bajon a megyékben, rég felszabadították e teher alól a jegyző urakat, csak mink legyünk a tehetetlenek autonom jogainknál fogva a tehetetlenekkel szemben? Segítsünk hát népünkön autonomiánk erejénél fogva ! Mit tegyünk hát, hisz kezeink meg vannak kötve ép a zsinati törvényeink „megváltható" kitételével szemben?! Jobb lett volna e kitételt a „semmi körülmények között, különbeni büntetés terhe alatt" kitétellel helyettesíteni, így talán, mint az az első krumpli ültetés időszakában hozott tiltó törvény immár az időnkben tanúsítja, hamarabb értünk volna czélt népünknél. A legjobb igyekezetünk itt hajótörést fog szenvedni, és igaz a mit Köttse lelkésze tapasztalatból mondott : „egyedül ez ügy oka a lelkész és község jó viszonyának és szerető egyetértésüknek felbontója, az egyes hivek iránti elhidegülés, közönyösségnek, lelkigondozásuk elkeseritője." Helyesebb lett volna, ha a zsinat vagy egészen ki hagyta volna törvényeiből ez ügyet és az esperességek belügyének deklarálja, vagy pedig a „megváltható" kitétellel együtt, az ismételt alapos panasz esetére a kötelező formát is megállapította volna, más különben autonomiai jogunk e tekintetben valóban illuzó- 1 riussá válik, és oly jog az, mely által magunkon egyházaink szent ügyén segíteni nem akarunk. Tudnék egy expedienst, ha nem késő ! Fogjunk össze e fizetés tételével megáldott lelkésztársak, petitionáljunk kerületeinknél, hogy a „szabályrendeletek" készítésénél tegye valamiképen jóvá ezen öreg hibát. Határoztatott, hogy főesperes urunk ezen kimerítő és jelesen szerkesztett jelentése köszönettel fogadtatik, és a bevezetés teljes tartalmán kivül a többi rész a jegyzőkönyvbe csak kivonatolva nyomtattassék. (Folyt, köv.) A külső-somogyi ev. egyházmegyéből. Ez évi rendes esperességi gyülésünket f. hó 15-én Vés én tartottuk meg. A gyűlést megelőzőleg gyámintézeti istentiszteletre gyülekeztünk össze a feldíszített templomban. Szalóky Elek egykm. főjegyző buzgó imája után Hütter Lajos nagykanizsai h. lelkész mondott egyházi beszédet. Beszédében meggyőzően hangoztatta a gyámintézetnek szükséges és magasztos voltát és lelkesen buzdított a gyámintézet oltárán leendő adakozásra. A buzdító szavak hatását hirdeti az a 26 frt 15 kr. is, mely az istentisztelet végén ott a templom bejáratánál, mint offertorium, a gyámintézet pénztárába befolyt. Negyedórai szünet után ismét a templomba vonultunk, hol tekintetes Andor ka Gyula felügyelő úr lelkes szavakat intéz az egybegyűltekhez és a gyűlést megnyitja. Ezután nagy tiszteletű Németh Pál esperes úr vette át a szót és olvasta fel nagy gonddal összeállított, igaz evangelikus buzgóságról tanúskodó évi jelentését. Prófétai tekintettel néz a jövendőbe. Látja a veszélyt, mely egyházunkat fenyegeti. Látja a vallásos közönyt, melyről már is minden oldalról halljuk a panaszt evangelikus egyházunkban. Látja a rosz gazdasági viszonyokat, melyek különösen föidmivelő híveinkre nézve teszik nehézzé az egyházi terheknek hordozását. „Nehéz időket élünk" — mondja és aggódva kérdi: „honnét veszünk erőt? miben keressük a' bajok orvoslását?" De Istenben bízó lelke azonnal megtalálja a feleletet. Eszébe jutnak az Üdvözítőnek szavai: „A te hited tégedet megtartott", és: „keressétek először az Istennek országát és annak igazságát és mindazok megadatnak nektek." Azért bátran kimondja, hogy 8z élő hit, mely a világot meggyőzi, volt a keresztyénségnek megtartója az üldözések idejében. Az élő hit ereje, mely evangelikus apáinkat is diadalra segítette, lesz orvosa a mi bajainknak is. Azért a lelkészeket és a felügyelőket, a tanítókat és a gondnokokat, az elöljárókat és a híveket hithűségre kéri, buzdítja. íme így beszélt, nyílt gyűlésben, az evangelikus lelkészi karnak egyik tagja. 0 tehát nem a fizetésemelésekben, hanem inkább a régi bitbuzgóság életrekeltésében látja evangelikus egyházunk biztos támaszát, diadalra emelőjét. Ezt az elvet vallották hivatalbeli elődeink is mindenkor. Apostoli szegénységgel indulva apostoli utjukra, apostoli buzgósággal hirdették a megfeszített, de feltámadott Krisztusnak evangéliumát. Es mi is tudjuk szerény jövedelmünk mellett is lelkesedéssel terjeszteni Istennek országát. Bár sokszor kénytelenek vagyunk tapasztalni, hogy bizonyos körökben éppen anyagi szegénységünk miatt a megkívánt eredményt elérni nem tudjuk, mégsem sürgetjük minden áron fizetéseink javítását, hanem kérjük és buzdítjuk híveinket, hogy legyenek hitbuzgók, igazán