Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - Veszprémi egyházmegye

215 Igy voltakép az állomás meg sem üresedvén valamennyi pályázó hiába tette ki magát a pályázattal együtt járó izgalmaknak, fel lett ültetve. Micsoda eljárás ez? Talán abban gyönyörködik az egyház, miként törik magukat a pályázók hiába s végül kikaczagja ó'ket? Szeretném, ha a nemes budai egyház e tekintetben felvilágosítást s a pályá­zóknak eljárása felől megnyugtatást nyújtana itt a nyil­vánosság előtt, a hol pályázatát hirdette nem tréfából, de komolyan. Vagy talán ez a mostani választás sem komoly, mint volt az 1890-iki, akkor csak sajnálni lehet azt a vallástanítót!? B. — A soproni felső egyházmegyének, f. é. július 4-én tartott papi értekezlete kimondotta, hogy az „Evangelikus Egyház és Iskolá"-t mint egyházi hivatalos közlönyt min­den gyülekezet által járatni fogja. Bizony, bizony, szükség van ily támogatásra, ha nem akarjuk, hogy e lap is rövid időn az Őrálló sorsára jusson. A derék testvérek fogadják ez elhatározásért őszinte köszönetemet. — Szép ünnepély. Csáder Gyula, az evang. népiskolá­nak 50 éven át volt hű munkása, s közel egy negyed­századon a pozsonyi elemi iskolának volt igazgató-tanítója, nyugalomba vonult. Folyó évi július 1 én tartott közgyű­lésében a pozsonyi egyház a gyűlés elnöksége Günther M. V. helyettes felügyelő és Ebner Gusztáv lelkész elismerő, szivet-lelket elragadó beszédeik által tolmácsolta köszönetét a távozónak és nyugalmának idejére Istentől áldást kért. Tanitótársai, valamint volt tanítványai és a szülők is szép emlékajándékkal tisztelték meg a jubilánst, s a társadalmi életben is kedves egyéniségétől július 2-án tartott díszvacsorán vettek bucsut mindazok, kik az egy­ház veteményes kertjének ezen szerény, de hű munkását nagyra becsülték és szerették. A fáradt munkásnak legyen édes a megérdemelt nyugalom. — Kis Semlak felek, iskoláját, miután a több mint egyszáz tanköteles gyermek befogadására túlszűknek bizo­nyult, azzal akart segíteni magán, hogy azt meghossza­bítja. De terve dugába dült, mivel a rozzant iskola fala­zata és gerendázata oly nagy mérvben lett szúett, hogy a szakvélemény előtt meghajolva, kénytelen az egyház egy teljesen új iskola építéséhez fogni. Pénzhiányában a püspök ur kegyes közvetítésével egyházkerületünk nyugdíjin­tézetéből olcsó kölcsönhez jutott. De így is alig pihen­hetvén ki magukat a hivek a paplaképités fáradalmaitol, külsegélyre nagyon is szorulnak, annyival inkább, miután az ön megadóztatáson kivül semmi más jövedelmük nincs. A házaspárok száma 100, kiknek 2/ 3-da zsellér és napszá­mos. Isten és híveink szeretetére appellálunk, s tőlük a segélyt kérjük. Kis-Semlak, 1894. junius 27. Nyácsik E., lelkész. — Felügyelőválasztás. A pozsonyi evangelikus gyüle­kezet a megboldogult Dr. Samarjay Károly helyébe gyüle­kezeti felügyelőjévé szavazat többséggel a megdicsőűltnek fiát : Dr. Samarjai Emilt választotta meg. E helyről is kí­vánjuk, hogy az apa örökébe lépő fiu hivatalos állásába magával vigye az elhunytnak szerzeményét, a közszere­tetet és köztiszteletet ! — Az „őrálló" temetése. Lapunk 25. számában az „Őrálló" fejlesztése czím alatt ajánlottuk ezen, különben ajánlásunkra nem szorult, szelleménél, tartalmánál és irályá­nál fogva az evangyéliom i protestáns egyházakban hézag­pótló vállalatot. Most, fájdalom, szólanunk kell egy min­den tekintetben rátermett férfiú áldozatainak sikertelen­ségéről és ajánlatunk s kérelmünk hiábavalóságáról. A z „Őrálló" pártolás hiánya miatt egyelőre meg­szűnt ! Protestánsok ! egyháziak és világiak egyaránt, nem szökik-e szégyenpír arczotokba ? Én sajgó szivemnek fájdalmát leírni nem birom, sőt azt sem birom megmon­dani, mi fáj jobban ? Az-é, hogy egy oly férfiú, mint dr. Bartha Béla 3800 - 4000 frtnyi anyagi kár mellett, megfeszített, czéltudatos munkásság mellett, fáradozásának megérdemlett erkölcsi jutalmát nem vette ; az-é, hogy a két^ protestáns egyház nem emelkedett saját érdekei ápo­lásának magaslatára; vagy az, hogy anyagilag és szel­lemileg oly szegények vagyunk, hogy egy ily közelisme­résben részesült vállalatot támogatni nem birunk. De mint a haldokló, még a sír szélén, sem bír lemondani az élet reményéről; én is bizom, az Űr Lelkének erejében, bízom a protestáns hivek tudatában s remélni merem, hogy „a leányzó nem halt meg, hanem csak aluszik." Adja Isten, úgy legyen! Ugyanis az „Őrálló" szerkesztője ki­jelentette, hogy a mint elegendő előfizető jelentkezik, a lapot újra megindítja. — „Pál apostol élete és levelei" czimű, Dr. Masznylk Endre pozsonyi theol. tanár által irt műnek első része, „Pál élete" 8—10. megjelent hármas füzetével be van fejezve. A műnek, mint tudományos munkának kritikai méltatását a szakférfiaktól várjuk. Mi csak arról a hatás­ról számolhatunk, a melyet reánk gyakorolt e derék mun­kásnak jeles, kiváló alkotása. Hazai prot. egyházi s kivált szakirodalmunkban alig van az exegetikai tudomány kö­rében a most bevégzett munkához hasonlítható. A mű conceptiója, mély és terjedelmes tanulmányon nyugvó tar­talma nagybecsüvé teszi a munkát a tudós előtt; irálya és kidolgozása a nem tudósnak is kedves olvasmányul szolgál, s még az eltérő nézetüek sem tagadhatják meg, hogy a tehetséges és tudós szerző szép és kedves munkát végzett. A mű második fele „Pál apostol levelei", a jövő iskolai év folyamán fog megindulni, még pedig két hóna­ponkint 6 íves füzetben, egy-egy ily füzet ára 60 kr., három füzet 1 frt 80 kr., hat füzet 3 frt 60 kr^ A „Pál élete és levelei"-nek azon előfizetői, kik e kiegészítő részt nem óhajtanák (mi majdnem képzelhetetlen), szívesked­jenek szept. 1-éig szerzőt értesíteni; előfizetők pedig még a fentebbi Összegekhez 20 krt csatolni, mint a Pál életéhez szükséges térkép árát. Mind az értesítés, mind az előfize­tési pénzek a szerző nevére, Pozsony, Temető utcza 3. sz. küldendő. — Római kath. nagygyűlés Pozsonyban. Erről is meg­emlékezünk, mert itt esett meg. KülÖmben egyik római kath. nagygyűlés úgy hasonlít a másikhoz, mint ugyanazon fának két levele, még a főszereplők is ugyanazok, Zichy Nándor és Esterházy Móricz Miklós s a plébános urak a tanítók segítségével ép úgy toborozzák a népet Pozsonyba, mint az történt a komáromi, soproni, szabadkai, zsolnai és n9gy-tapolcsányi róm. kath. nagygyűlések alkalmával. Az egybesereglettek száma a nyugodt nézők szerint 4—6000, a pártfelek szerint 13—14000, — nagy hűhó,előre megállapí­tott határozatok és erős nekigyűrközés az államellenes action ik. Igy volt ez Pozsonyban is. A Dubszky-féle helyiség nem fogadhatta be a jelenlevők nagy számát, a szűrős atyafiak kint rekedtek, a méltóságosak és főtiszte­lendők keményen dikczióztak. A vége következő tartalmú négy határozat volt: 1. A katholikus egyház alkotmányos helyzete az állam törvényhozása útján, egyoldalúlag, jog­sértés nélkül meg nem másítható. 2. A nagygyűlés fölír a magyar kath. püspöki kar fejéhez, a főmagasságú bibornok herczegprimás úrhoz, hogy a magyarországbeli katholiku­sok önkormányzati ügyét, mely a katholikusok elveinek diadalra juttatására van hivatva, hathatós pártfogásában részesíteni kegyeskedjék. 3, A társadalmi kérdés megoldása érdekében mindenek előtt a társadalmi forradalom minden árnyalata ellen a nyilvános életben állást foglalnak, a munkások köreiben a mértékletességet és takarékosságot meghonosítani, azoknak anyagi, szellemi és vallási érdekeik körül fáradozni, őket oltalmazni és segélyezni s e czélra keresztyén társadalmi egyletekbe gyűjteni igyekeznek, me­lyeknek életbe léptetését a szükséghez képest teljes ere­jökből támogatni fogják. 4. Egy országos bizottságot katho­likus alapon alakítanak avégből, hogy a vallás nélküli állam részéről a katholikus egyház és a keresztyén társa­dalomnak az élet minden terén veszélyeztetett jogainak tör­vényes alapon való védelme országosan szerveztessék. Ezen czél valósítása érdekében a pozsonyi kath. nagygyűlés

Next

/
Oldalképek
Tartalom