Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - A hegyaljai egyházmegye

300 resfégi gyámintézetünk bizonyára ez évben is első lesz 542 frtnyi gyűjtésével a kerületi esp, gyámintézetek sorában. A megüresedett ker. gyámintézeti elnöki állásra a mostani egyházi elnök ntű Dianiska András lőcsei lelkész úr újólag egyhangúlag választatott, ki tekintettel nagy elfoglaltságára nem akarta ezt elvállalni, de a közgyűlés tüntető bizalma folytán, mely a gyámintézetet Dianiska nélkül s Dianiskát gyámintézet nélkül nem tudja elképzelni — mégis elfogadta. — A világi elnöki állásra a közgyűlés ngos Radvány István hegyaljai buzgó felügyelő urat választotta. A kisebb folyó ügyek elintézése után nagyobb vitára adott alkalmat a ker. nagybizottság által kidolgozott lelkészválasztási javaslat, melylyel szemben Homola István kassai lelkész s esp. főjegyző hangsúlyozza, hogy a lelkészválasztást rendezni kell, elismeri, hogy a jelen javaslatban ez ügyben sok helyes intézkedés történik, miután azonban ezen javaslat, mely maga is a szabad lelkészválasztási elvet hirdeti — ezen drága áron kivívott elvet sok felesleges és határozatlan paragrafusaival annyira körül sánczolja, hogy a terhet viselő egyházközségeknek abból alig marad valami, miben hierarchikus és autonómiánkat veszélyeztető törekvést lát — ezért ezen javaslatot általánosságban sem ajánlja elfogadni. — Hasonló értelemben felszólalt ezen javaslat ellen dr. Nagy Árpád lőcsei egyházfelügyelő, ki azon indítványt terjesztette elő, hogy a szabályrendelet a bizottságnak átdolgozás végett oly felhívással adassék vissza, miszerint abból mindazt kiküszöbölje, a mi az egyházközségek szabad választási jogát korlátozni és az egyházmegyei vagy egyházkerületi elnökség befolyását, illetve beavatkozási jogát növeszteni czélozza. — Ezen indítványt pártolta Szőnyey Kálmán lőcsei polgármester is, míg Csisko János kassai lelkész és Benczúr Géza egyházfelügyelő ezen szabályrendelet változatlan elfogadását javasolták. — Végre a közgyűlés szavazattöbbséggel dr. Nagy Árpád indítványát fogadta el, mely szerint a lelkészválasztási szabályrendelet az eljáró bizottságnak a fentebb kifejezett irányban való átdolgozás végett visszaadandó. Érdekes vitát provokált még a leginkább esperességünkben előforduló kettős egyházak sorsa. — A zsinati törvény 31, §-a ugyanis ez egyházaknak nyelv szerinti elnevezését többé nem tűri. — A gyűlés tagjai, egyesek, inkább érdekeltek, azt tartják, hogy ezen kérdés csak a jövőben valamely lelkészi állás megüresedése alkalmával oldható meg az egyesülés által, míg mások, a közvetlenül nem érdekeltek, azon nézetben vannak, hogy ha a zsinat a sokkal fontosabb és bonyolódottabb ügyekben, mint a kerületek és esperességek beosztásán tudott szerencsésen keresztül esni, fog tudni alkalmas módot találni a kerületi, illetőleg az egyetemes gyűlés is arra, hogy ezen kettős egyházak ügyét a közeg} ház javára sikeresen már most megoldja. — A közgyűlés, bár illetékes lett volna ez ügy, ben határozatot hozni, mégis az egyöntetű eljárás kedvéért áttette ügyet is a mindent bölcsen rendező kerületi, gyűlés elé. — Oly egyszerű s könnyen megoldható kérdés ez, hogy csak kölcsönös jóakarat és egyetértés kell hozzá, s minden ilyen kettős gyülekezet maga intézhetné el legczélszerfíbben ezen iigyet. — Ámde itt épen az hibázik; a kapzsi önérdek, a kölcsönös bizalmatlanság, féltékenység, az erősebb gőgje, uralom vágya a gyengébb fölött sokkal ellenségesebb indulatú saját testvére iránt, mint a közös ellenséggel szemben. De hagyjuk ezt, s csak jelezzük, hogy épen azért nagyon helyesen intézkedett a közgyűlés, hogy ezen ügyben a kerületet szólítja fel döntő határozatra. — Annyi természetes, hogy pl. Kis-Sítbenben, hol a vidékkel együtt alig egyezer evangelikus lélek van, két rendes lelkészi erőre nincs szükség, de Bártfán, s még inkább Eperjesen s főleg Kassán, a Felvidéknek ezen exponált helyein, melyekkel áll és bukik itt a protestantizmus — hol nemcsak a hivek gondozása, a lelkészi hivatal kettős (vallástanári) foglalkozása, hanem a katholicizmusnak óriási terjeszkedése, e gyülekezetek múltja, jelene, s még inkább jövője követeli, hogy ezen gyülekezetekben, hol az anyagi helyzet is megengedi, a rendes lelkészi erőket inkább szaporítsuk, erősítsük, mint gyengitsük. — Ám csináljanak itt is jó rendet az arra hivatottak, csak ne vezesse eljárásukban azon, e gyűlésen is egyik lelkésztársunk által kifejezett opportunus meggyőződés, hogy vannak egyes luxus gyülekezetek, melyekre nincs szükség. — Mi úgy tudjuk, hogy éppen ezen állítólagos luxus gyülekezetekben nem üres a templom s nem puszta az oltár. Vajha igaz lehetne, hogy a protestantismusnak immár luxus gyülekezetei is vannak ! A gyűlés után a város szép kaszinó helyiségében kedélyes közebédet költöttünk el. Szívélyes üdvözlet és köszönet ez úton is a vendéglátó gyülekezetnek. II. A hegyaljai ág. h. ev. egyházmegye ez idei évi közgyűlését augusztus 15-kén egyik kis egyházában, a szatmármegyei Kölesén tartotta meg. A kölesei egyház már tavalyra meghívta az egyházmegyét kebelébe gyűlésre, ez azonban a tavalyi járvány miatt nem volt megvalósítható, s a közgyűlés, soron kívül Nyíregyházán tartatott meg. A túrparti kis lelkes egyház megújította meghívását s az egyházmegye be is váltotta igéretét. Lehetetlennek látszott évek előtt ez, hogy nagy egyházmegyénk ilyen kis helyen megférjen s nem épen aggodalom és cíodálkozás nélkül fogadtuk a bátor meghivást. Képzeljünk egv 8-900 lélekből álló falucskát a vasúti vonaltól kissé távol, a mely falunak harmadrészét képezik csak evangélikusok, kivétel nélkül földmivesek, a hol van ugyan szép számú intelligentia, de az egyházunkhoz nem tartozik, a testvéries viszony czímén azonban ahhoz közel érzi magát. Egyházunk ottani buzgó lelkésze, a kis egyház szegény népének erejét meghaladó áldozatkészsége, a ref. lelkész és intelligentia testvéries közreműködése lehetővé tették azt, a mi eleintén álomszerűnek tűnt fel. Az egyházmegye elnöksége s az egyházak küldöttei, ezek között lelkészi minőségben szeretve tisztelt püspökünk, augusztus 13-án este és 14-en reggel érkezett be a tiszaújlaki állomásra, a hol a kölesei egyház elöljárósága s az egyház vendéglátó gondjaiban testvériesen osztozó kölesei intelligentia fogatokkal várakozott az érkező vendégekre. Aug. 14-én reggel történt meg a bevonulás Tisza-Ujlakon, Tiszabecsen keresztül, Sonkád mellett Kölesébe. Ref. tornyokban megszólaltak a harangok; harangzúgás közepett érkezett meg a hosszú kocsisor Kölesére, hol a község szélén felállított diszkapu mellett a község jegyzője, az egyház udvara előtt felállított diadslkapunál pedig a lel-