Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Kezdjük hát el! (Raffay Sándor)

beii s nem maradna oly színtelen, mint a minőnek kevés kivétellel minden téren találjuk. Ez volt tehát oka annak, hogy a minden téren fellépő tudományos haladás elnyomta nálunk az egyházi téren és theol. tudományokban való haladást s a sok líj eszme lejáratta a miveltebbek előtt nem csak az egyházi irodalomnak a tekintélyét, hanem az egyházénak is s vele szenvedett a vallásosság és egy háziasság és terjedett a vallásos közöny s hidegség. Hogy a sokat hangoztatott protestáns szegénység nem lehet eg\edüli oka, világosan mutatja azon sok szegény s kicsiny felföldi evang. gyülekezetnek buzgóikodása szemben az Alföld sok gazdag s népes gyülekezetének élettelenségével. így áll a dolog az egyházvezetés terén is. Kiváló lelkészekben s buzgó felügyelőkben nem volt szükségünk soha, hisz legújabb korszaka egyháztörténelmünk: nem egy hírneves egyházi emberről tesz említést s nem csekély behnissioi működésről tesz tanúságot. De menynyit tehettek volna, ha erejöket fel nem emészti vala a szervezet és az egységes evangelikus szellemnek s prot. önérzetnek a hiánya. Azonban igazságtalan volnék, ha fel nem említeném azokat a kezdeményező alkotásokat, a melyek a belmissió terén történtek, vagy rokon irányban keletkeztek. Ilyen első sorban a magyarhoni egyetemes evangelikus egyházi gyámintézet, mely a sors csapásai által sújtott és szegény egyházak gyámolítására teremtetett a német Gusztáv Adolf egylet mintájára; ilyen részben a Baldácsy-alapítvány, a mennyiben jövedelmének egy része belmissiói czélokat szolgál. Ezeknél jobban felel meg a belmissió követelményeinek a protestáns árvaház, a református Bethesda kórház, tiszakerületi evangelikus árvaházunk Rozsnyón, a nem régiben alakult diakonissa intézet Pozsonyban s egyes buzgó evangelikus gyülekezeteink szegényeket ápoló s betegeket segélyző intézetei. Irodalmilag is próbálkozunk már egyet mást tenni, hogy legalább némileg sikerüljön híveinkben az ev. önérzetet felkölteni s a nagy kath. áramlat ellenében megvédeni. Ez a rendeltetése a Luther-Társaságnak, mely a mint tudják nagy reformátorunk négyszázados évfordulója alkalmával azon czélból létesült, hogy népszerű kiadványai által az evangelikus hitéletet ápolja. Hogy czélját teljesen el nem éri, egyrészről annak tulajdonítható, hogy az érdeklődés iránta igen csekély, s hogy különösen tót atyánkfiai elfordultak tőle. Egy gazdag Maecenásra volna szüksége, hogy népies kiadványait ingyen terjeszthetné a nép között, mihez azonban annak is kellene járulnia, hogy kevés jövedelmét szét ne forgácsolja oly czélokra, melyek a maga elé tűzött feladattal semmi összefüggésben nincsenek. A Luther Társaság támogatja az a Mi Otthonunkat,ezen egyetlen evangelikus protestáns társadalmi lapunkat, mely hézagpótló rendeltetését vallásos irányú s erkölcsi tartalmú czikkeivel s a legújabb időben megindított Könyvesházával szépen tölti be. Más 32 nyelvű lapjaink közül ezen czélt szolgálja a jelesen szerkesztett Evangelische Glocken és a Stráz na Sione. A Protestáns Irodalmi Társaságban évek óta hangoztatják egy prot. népies vállalatnak létesítését, mikép sikerül s mikép nem, biz én nem tudom; félős azonban, hogy mint sok másban, úgy itt is hiába való lesz a törekvés. A Prot, irodalmi Társaság tulajdonképen tudományos ismertetések, tanulmányok s művek kiadására vállalkozott, nem hiszem, hogy egy egészen más irányú vállalatot is legyen képes létesíteni, holott anyagi ereje alig képes a Protestáns Szemle körüli kiadásait fedezni. De úgy ezek, mint a „Kis Tükör", „Téli Újság", „Keresztyén" „Koszorú" „Hajnal", vagy más czímmel bíró lapok s folyóiratok nem ölelik fel mind azt, a mit a belmissió körébe tartozónak kell tekinteni. Ezek a belmissionak egyetlen egy részét, a híveknek egyházias, vallásos olvasmányokkal való ellátását vállalták magukra; pedig de sok feladat vár még a belmissió tekintetében reánk ! (Folyt, köv.) Kezdjük hát el ! E becses lapok folyó évi 8. számában egy igen életrevaló, áldásos, de nem kevésbbé elhanyagolt ügyet hozott szőnyegre Löw Fülöp kartársunk. A gyermekistentiszteletekről emlékezik meg és ajánlja, sürgeti azok behozatalát. Felmerül ez a kérdés is a többi más üdvös kérdésekkel együtt néha-néha, de csak azért, hogy aztán ismét tovább élvezhesse háborítlan nyugodalmát. Pedig bárcsak már annyira juthattunk volna ezzel a kérdéssel is, hogv ne csak j beszélgetnénk róla nagy néha napján, hanem meg is oldottuk volna valósággal. Hozzá szólok én is ehez a tárgyhoz nemcsak azért, hogy agyonhallgatás ne legyen a sorsa, hanem azért is, mert magamnak is nagyon kedvencz eszmém, mert véghetetlen nagy áldásnak tartanám annak megvalósítását éppen a jelen egyházunkra nézve, lehet, nagyon is kemény megpróbáltatásokat eredményező viszonyok között, s mert magam is megkezdettem már e téren a szárnypróbálgatásokat. Teljes valóságában tudom a gyermekistentiszteletek roppant fontosságát és áldásos voltát méltányolni nemcsak a kicsinyekre, hanem a felnőttekre nézve is. Magam is igazán nagy örömmel vettem részt azokon Németországban és mindig tanultam rajtuk és lelkileg felüdülve távoztam azok után a templomból. Olyanformán voltam velők, mint a gyermekmesékkel, az érett ember is tanulhat belőlük. És ez nemcsak a theologus érdeklődése volt, hanem a vallásos embernek lelki vágya, önkéntelen vonzalma az ártatlan, tiszta légkör után. S hogy valóban az volt, tapasztaltam legutóbb a saját egyházamban. Ugyanis az adventi időszak alatt az ismétlő