Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Egyetemes nyugdíjintézeti tervezet

66 gyújtó anyagot eleget, hogy elkeseredésüket szítsák, fokozzák, minden ürügy alkalmat szolgáltat nekik arra. Ha valami, ha csak kis részben is képes lesz a nemzetiségi izgatásokat ellensúlyozni — hát ép a polgári házasság lesz az. Azt az egyet, a javaslatnak magyar nemzetísítő befolyását tagadni vagy elvitatni, holmi másod-harmadrendű stólakérdéssel nem lehet. S a mint meg nem áll ez érv a nemzetiségi izgatásokra nézve, ép oly gyönge az a papi jövedelmet tekintve is. Kétségtelen, hogy a papi jövedelem csonkulni fog, főkép az első időkben. S ez nekünk, kisebb felekezetek papjainak fog legjobban fájni. Köszönjük is a honatyák ebbeli aggodalmait s jó indulatú gondoskodását. De itt már csak egy lépés választ el attól, hogy az az akadály, a mely e tekintetben a törvényjavaslat útjában áll, elháríttassék. Tudni való, hogy a polgári házasság javaslata után tárgyaltatni fog az anyakönyvekről szóló törvényjavaslat. Itt ismét egy papi jövedelemcsonkítással állunk szemben, a mely nem kevésbé érzékeny mint az első. Ugy ezt (az anyakönyvit) mint amazt (az esketésit) az állam kárpótlás nélkül nem hagyhatja! E kárpótlás módja különféle lehet. Legméltányosabb s az államra nézve legolcsóbb az lesz, ha az anyakönyveket az evangelikus lelkészeknél meghagyja, illetőleg őket az anyakönyvezéssel megbizza. Ha a kormány az anyakönyvekről szóló törvényjavaslatból azon §-t, hogy anyakönyvvezető lelkész nem lehet, törli, ezzel az államnak kettős szolgálatot tesz, nemcsak hogy legolcsóbb államhivatalnokot nyer a lelkészi karban, de egyszersmind a leghivatottabbakat s a mi fő, a legmegbizhatóbbakat. De e tárgy bővebb fejtegetése nem vág jelen fejtegetésünk keretébe, említéséhez eszmetársítás útján jutottam. S mert már benne vagyok, megengedje a tiszt, olvasó, ha eszmetársítás útján még egy fontos tárgyat említek. Hire járt nem rég a lapokban, hogy az 1868. LIII. t.-cz. 12. §-ának módosítására a vallás- és közoktatásügyi miniszter módozatokat keres, mert hogy mi protestánsok nem vagyunk megelégedve az eredetileg tervelt módosítással, mely szerint a szülők előzetesen fognának a gyermekek vallása felől megegyezni, s hogy ennek ellenében illetékes protestáns körökben az a nézet merült föl s nyert a kormány előtt is kifejezést: hogy a szülők egyezkedése utólagosan a házasság megkötése után történjék. Nem tudom, mennyire bir e híresztelés alappal. Részemről e gondolatot éretlennek tartom, s ha volna a dolognak alapja, akkor azt mondanám : medicina pejor morbo. Ilyen úton ép azt érnők el, a mit ki akarunk kerülni. Ez lenne a legjobb módja annak, hogy kell a vegyes házasságokba az örökös viszály magvát elhinteni. Ily megoldástól mentsen Isten! Ez ellen előre tiltakoznunk kell! Visszatérve kiindulásunk pontjához, még csak egyet kivánok ezúttal megjegyezni, mint a mi jellemző fényt vet a helyzetre. A „Magyar Állam" tiltakozik a polgári házasság ellen s hogy valami nyomósat mondjon, úgy argumentál, hogy téves az a felfogás, mintha a haladás a reformatio következménye lenne, mert a haladást épen a reformatio visszahatása idézte elő. Majd meg felbuzdul szent hevében s azt mondja : hogy uj választások útján adjanak alkalmat a valódi közvélemény nyilvánítására, mert a nélkül csalás és hazugság a polgári házasság tekintetében minden a parlamentben kiejtett szó, a mely a nemzetre való hivatkozásképen mondatik ki. Lám a nagy drámai darabokban nem hiányoznak a bohóczok. E szerep betöltésére vállalkozik a most folyt drámában a „Magyar Állam." Reméljük, ez lesz az utolsó rugkapálódzása az ultramontanismusnak a szabadelvű alkotások ellen. Farkas Gejza. Egyetemes nyugdíj-intése ti tervezet. I. Czél. Czélja a magyarhoni ág. h. evang. ker. egyház elöregedett vagy hivataluk folytatására képtelenné vált lelkészeinek s — a mennyiben róluk az állam nem gondoskodnék — tanárainak is a nyugdíjjárói, avagy mind ezek özvegyeinek és árváinak az ellátásáról gondoskodni. II. Tagok. Tagja az intézetnek 1896. jan. 1-től fogva a magyarhoni ág. h. ev. ker. egyháznak valamennyi hivatalban levő lelkésze és olyan tanára, a kinek a nyugdijáról az állam nem gondoskodott. III. Tagok biztosítása. 1896. jan. 1-től minden állandóan alkalmazott lelkész és a föntebbi pontban jelzett tanár köteles magát 400 frtra, családját pedig ennek a felére biztosítani; 400 frtig s családját 200 frig pedig biztosítja a lelkészt azon egyház, a melyben lelkészkedik s a tanárt azon iskola, a melyben tanít. IV. Tagsági díj, a) Minden belépő tag belépése alkalmával beiratkozási díj fejében fizet : ha összes fizetése az 1000 frtot meg nem haladja (III. osztály) 50 frtot: ha fizetése 1000 és 2000 között van (II. osztály) 75 frtot; és ha ezt meghaladja (I. osztály) 100 frtot egyszer s mindenkorra. b) Évi illetékül fizet pedig a III. osztályú fizetésben levő 20 frtot, II. osztályú 25 frtot, az I. osztályú 30 frtot. c) Minden egyház fizet évente papja biztosítására a lélekszáma vagyis nagysága szerint : ha lélekszáma 500-nál kisebb 15 frtot; ha lélekszáma nagyobb,