Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - A kishonti egyházmegye rendkívüli közgyűlése

59 és megmásíthatlan nyilatkozatával, hogy a szavazásra ajánlott kérdést tartalmilag magára nézve bizalmi kérdés­nek tekinti, s állását az eldöntés eredményéhez köti. E jelentés után, az elnökség helyét elhagyván, azt Malatinszky Erigyes hivatalban legidősebb egyh. felügyelő és Liszkay János alesperes foglalták el. Következett erre az összes ügyiratok felolvasása, mi maga közel két órát vett igénybe. Az ügyiratok felolvasása után, Kubinyi Gréza kép­viselő, röviden ajánlotta az elnökség fentebbi kérdésének szavazás alá bocsátását. De hát nem azért voltak ott Markovics, Daxner, Bodiczkyék, hogy a vita elkerültessék, . . . gondoskodtak ők arról, hogy minél messzebb húzódjék az ügy felett való döntés, hogy ha harcz, hát legyen harcz 1 Fáradságuk csak részben sikerült, mert a megállapodás szerint a ma­gyar párt csak a szavazásnál mérte össze velük a kardját. (Folytatása következik.) Protestánsok szövetkezése katholikusokkal. Minek le­hetne másként nevezni a bánsági esperesség azon törek­vését, hogy az esperességek bevonásával mozgalmat óhajt indítani az úgynevezett egyházpolitikai reformjavaslatok ellen. A katholikusok megkezdték a mozgalmat, — ők folytatják. Ez a körülmény magában véve nem baj, mert hát azért a világ Össze nem omlik, ha Magyarország kép­viselőházában egy, esetleg két törvényjavaslat megbukik ; de baj ránk, protestánsokra nézve az, hogy ha a szőnyegen levő úgynevezett egyházpolitikai törvényjavaslatok meg­buknak azért, mert velük együtt bukik a kormány. Még ez sem volna a legnagyobb baj, de legnagyobb baj ránk protestánsokra nézve az, hogy ha ez a kormány meg­bukik, a legnagyobb valószínűséggel oly kormány fog az ország ügyei hajójának kormányához ülni, mely minket protestánsokat háttérbe szorít. Ki biztosít bennünket arról, hogy nem fog-e a katholikus párt uralomra jutni ! Akkor pedig jaj mi nekünk ! Pedig minden jel arra mutat ! A nemzeti kaszinó-választmányából kibuktatták a szabad elvű embereket s klerikálisokat választották be; a gyulai képviselő testületből egy országgyűlési képviselőt s több, az egyházpolitikai reformjavaslatokat pártoló egyént sza­badelvüségük miatt kiszorítottak és a katholikus eszméket és érdekeket szolgáló egyéneket választották be. Ki fog bennünket arról biztosítani, hogy nem így lesz-e másutt is? Mi protestánsok erőtelenek vagyunk ahhoz, hogy a gazdag és hatalmas katholikus egyházzal versenyezzünk. Most még a kormány i s küzd a katholicizmus megtörése érdekében, kötelességünk volna a kormányt ezen küzdel­mében támogatni. Es mi a helyett, hogy e kormányt a katholicizmus megtörésére irányzott törekvésében támo­gatnánk, némi csekély zsebbevágó dolog miatt a katho­likusokkal egyetemben az egyházpolitikai reformjavaslatok s ezekkel együtt a kormány megbuktatására törekszünk. Uraim, ez nem jól van ! Félek, rossz vége lesz ennek ! Kár protestánsoknak katholikusokkal egy czélra törekedni s így, habár nem is nyíltan, de tényleg katholikusokkal szö­vetkezni ! Igaz, hogy ha az úgynevezett egyházpolitikai reformjavaslatok megvalósulnak, akkor vesztünk néhány forintot s néhány lelket, de kérdés, nem vesztjük-e el létjogunkat, ha a jelen tusában a katholicizmus győzedel­meskedik az állam felett! Azért jó lesz, igen jó lesz, két­szeresen vigyázni s jól meggondolni, mi eredménye lesz annak, ha az egyházpolitikai reformjavaslatok ellen moz­galmat indítunk s így a katholikusokkal egy czélra — a jelen kormány megbuktatására — törekszünk! A rimaszombat-tamásfali ág. h. ev. egyház örömünnepe. (Folyt.) Épületes, — lélekemelő, — buzditó az a kép, mit vallásos melegséggel megrajzol ; — evangyéliomi protestáns egyházunk életképének mondhatni azt kicsiben, — s ép azért, — bár szerény vázlatban, ime bemutatjuk azt. A II. József-féle türelmi rendelet után, a rimaszom­bati és tamásfali egyesült hitsorsosok — kik istentiszte­leteiket addig mintegy titokban — Tamásfalán az Andrik család csűrében tartották, — élükön a lelkes, fáradhatlan és áldozatkész felügyelővel, Grörber Mihálylyal, lépést tesznek, sőt magénál, kőrútjában a várost meglátogató II. Józsefnél küldöttségileg kérvényeznek, hogy leányegyházzá alakulhassanak ; s mikor ez nem sikerül, — nagy erő­megfeszítéssel áldozatot hoznak arra, hogy engedélyt nyer­jenek anyaegyházzá szervezkedni, — templomot építeni. Hő vágyuk Hont megye közgyűlésének 1786, évi enge­délyével megvalósul, — a kiadott engedély-okmányban, — az ő s utódaik nyilvános szabad vallásgyakorlása elis­mertetik s biztosíttatik. Ez engedély megnyerése után, első öröm- s hála­ünnepüket 1786. febr. 5-én Töltéssy Sámuel hitsorsos csű­rében tartják, — se csűr a templom felépültéig áhitatos­kodásuk helyévé lesz. — Majd a kiszemelt közterületet 300 frton Hontmegyétől — az egyház beltelkéül — meg­veszik s rajta 1786. aug. 7-én a templom alapjait lerak­ják, — s vallásos lelkesedés szülte áldozatkészség mellett a templomot felépitik 6023 frt költséggel s azt 1790. évi jul. 4-re esett Szhsg. ut. 5. vasárnapon az Ur hajlékáúl felszentelik. Egy örök nevezetességű királyi tény emelkedik ki itt az egyház idejéből, — nevezetesen az, hogy III. Gusz­táv Adolf svéd király 1787-ben, a bécsi svéd királyi kö­vettség megszüntetett kápolnájának összes szent eszközeit, s ezek között a gyönyörű oltárképet, — mely Jézust a kereszten — tünteti fel — az építkező egyháznak aján­dékul küldi. így száll át a hitbuzgó elődöktől — a jelen nemze­dékre a vallásos örökség — a templom, A kedvezőtlen talajviszonyok miatt azonban, a templomban a penész üti fel fejét, — s zöld — polypkarjaival hova tovább szoro­sabban fonja át a templom belsejét. — Minden évvel szánalmasabb, — tarthatatlanabb helyzetbe jut, s fenn­állásának századik évfordulója elé — gyászos állapot­ban néz ! Ámde a jelen nemzedék megérti szent kötelességét ! Luther 400-éves emlékünnepén — életre kél a templom­újítás eszméje, s 36 frt ofFertoriummal letétetik ez eszme megvalósulásához az alapkő, melyen lassan lassan felépül, — megtestesül az eszme. Buzgó lelkek hordják hozzá a homokszemeket, az épületköveket, s bár közbe az evan­gyéliomi hitbnzgóság nsgy áldozatkészséggel, diszes isko­lát emel, . . . 1887-ben mégis közgyűlési határozat hir­deti, hogy az egyház a templom 100 ik évfordulóján jubi­leumot ül, jubileumi áldozatot hoz azáltal, hogy templomát a nedvess talaj behatásától alagcsövezés által meg­menti s avult belsejét megújítja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom