Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - A róm. kath. nagy népgyűlésről

r Tizenkettedik évfolyam6. sz. Pozsony, 1894. évi Február 10-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. I Előfizetési ár: Egész évre ... 12 kn. félévre .... G „ negyedévre... 3 „ Egy szám ára : 24 flr. ^VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom: A római kath. nagy népgyülésről. Vége. (Kund Samu.) — Papok és tanítók. (Kulik Márton.) — Belföld. — Vegyesek. Pályázatok. & romai kath, mgj nép, (Vége.) Egyházközi szempontokból foglalkoznom kell a K aj n er Lajos úr esztergomi kanonok ő nagyságának megokolása alapján elfogadott határozati javaslattal is. Nagyon ártatlan a czime: „A katholikusok kötelmeiről a magán és közéletben." Galamblelkű a bevezetése : „az egyház müve nem rombolás, hanem az építés .... a haladás .... az élet nagy feladatainak Isten akaratával megegyező megoldása ... a társadalom földi jólétének megalapítása." — Harcziasabb a folytatása . „Ha megperdül a dob, riadót fuj a harczi kürt, a katona kardot köt, teljes tudatában van annak, hogy az ő vitézségétől függ a haza szabadsága, élete a hazáé. . . . Azt nevezem én kath. önérzetnek, midőn a kath. egyház minden hive a hit bajnokának tekinti magát és kész azon állásban, melyet a társadalomban elfoglal, eszét, szivét, befolyását érvényesíteni." És mikép érvényesítse? Ne olvasson, ne pártoljon más irodalmi munkát, mint a mely a róm. kath. érdeket szolgálja, bocsássa a római kath. actio rendelkezésére erszényét, vigye be a társadalomba a római kath. kovászt, iparkodjék minél nagyobb számban római kath. egyleteket alakitani s védje azokat; vegyen részt a községi, megyei és országos képviselő testületek megválasztásában és legyen azon, hogy oly férfiak nevei kerüljenek ki a választó urnából, kiknek kath. lelkületéhez szó nem fér és jellemszilárdságuk biztosítékul szolgál arra, hogy a kath. zászlót semmi körülmények közt cserben hagyni nem fogják. A nagyságos kanonok úr nem mondotta ki, de eszmemenetébe egészen bele illik, „hogy pedig annál biztosabbak legyünk hitbajnoki hű magukviseletéről, követeljünk tőle térítvényt." A határozati javaslatban már ez is benne van : „megbizható katholikus férfiak hiányában csak olyanokra szavazzunk, kik az egyházat és a kath. hitet meg nem támadják, hanem annak védelmére vállalkoznak és ezt határozottan meg is fogadják." „Katholikus lelkiismeretünket fogjuk követni a magán életben, a családban, a társadalomban, a választó urnánál, a parlamentben, a közhivatalokban." . . . Hová fog ez vezetni? . . . Kath. közigazgatás, dogmák alá vetett törvényhozás minden igazságtalanságaival, felekezeti állam minden félszegségeivel ! Hová fog ez vezetni? Tisztviselőnél nem fogjuk azt nézni, mikép forgolódik hivatalában, hanem hányszor hallgat misét; megválasztásánál nem azt, mi a képessége, hanem mi a hite; vizsgájánál nem mennyit és miből tanult, hanem mennyit és miből imádkozik. Társaságba azzal együtt nem megyünk, a ki velünk együtt egy templomba nem jár; egy asztalhoz nem ülünk azzal, a ki velünk nem áldozik; cselédnek, munkásnak meg nem fogadjuk, a ki nem „mifélink" ; közművelődési, jótékony társulatba be nem fogadjuk, a ki nem keresztény; legfelebb pénzét fogadjuk el; a felhő elébe harangozásért megveszsziik tőle a kepét, de ha meghal, ki nem harangoztatjuk ; párbérrel megterheljük, de a temetőben helyet nem adunk (legfelebb a temető árokban), lia csak az utolsó kenetet fel nem veszi! Épen tegnap voltam fültanuja két római kath. keresztény polgártársunk beszélgetésének a házassági jogról. A szentségvédő azt mondotta: „tudom, hogy sok kath. országban megvan a polgári házasság, például Francziaországban; de sehol sem ment az háború s vérontás nélkül, nálunk sem fog az a nélkül létrejönni." Kezdem sejteni, mit érthetett az a másik, kiről egy héttel ez előtt hallottam azon nyilatkozatot : „mi háromszor annyian vagyunk, mint amazok, vallásunkat nem hagyjuk, ha késhegyre kell is mennünk, akkor is hárman vagyunk egy ellen." így érti a félrevezetett nép a katholikusok kötelességeit a magán és közéletben ! Bizony bizony mélyen belehat az életbe annak a tévelygő lelkiismeretnek ébresztése, annak a rosz irányba terelt felekezeti szellemnek túlhajtása! Bizony