Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - Liptói esperességből

425 Jurenka Pál miavai lakos felebbez a felügyelő választása ellen, mely mint nem eléggé megokolt el vettetik. A Baldácsiánumot illetőleg a bizottság előterjeszti mindazon pontokat, melyet a folyamodónak tekintetbe kell venni, hogy a bizottság teljes képet nyerhessen szegénységére vonatkozólag. Elfogadja ugyanis a bizottság indítványát, hogy a három renitens megyének adassék ki a neki járó részlet, de mindaddig tartassák vissza, mig a törvényes útra vissza nem térnek, az árvái és túróczmegyei egyházközségeknek küldjék a nekik járó segélyt, a bányai illetve a tiszai kerülethez. Az 1895-ik évi költségvetés meghallgatása s helybenhagyása után élénk vita támadt az állami segély jövő elosztását illetőleg. Sokan szóitak hozzá, különféle indítvány tétetett, de megállapodásra a gyűlés nem tudott jutni. Kiadja tehát az ügyet a pénzügyi bizottságnak, hogy ez tegyen a jövő kerületi gyűlésen jelentést. Á jegyzőkönyvet ' hitelesítő bizottság megválasztása után, más tárgy nem lévén, a gyűlés lelkes éljenben részesítvén a püspököt s társelnökét, szétoszlott. Maturus. Liptói esperességböl. Adventi bemenetelét ünnepelte a régi pozsonyi egyház könyvtári termében az uj fölosztás alapján együvé tartozó egyházmegyék, Kiisztus szereteteért lángoló kiküldöttek lelkes serege. S ugyan ki a bevonuló király? Mindenesetre, ha szabad ugyan a jelentkező érzületeket személyiséggel felruháznom, első sorban Krisztus és egyházának szeretete; de azonnal másodsorban, hogy az igazat el ne tagadjuk : a régi nemzetiségi eszmekör korlátai között mozgó egyházi közigazgatási rendszer uj hazafias fölelevenítésén működő igazi honszeretet. S valamint Üdvözítő Urunk lelki királyságának megalapításánál sokan bánkódtak csalódva, remélve annak földi királyságát : úgy a földi ünnepélyes jelenet tanúi sajnos nemcsak a tiszta öröm, de a rosszul értelmezett bánat és dacz lesznek. Avagy megtagadható s természetszerűleg eltitkolható-e azon örömérzet, mely a kerületek uj felosztásában találja indokát, jelezve az egyházi téren annyi fontos ügynek életteljes, komoly, üdvhozó menetét gátló nemzetiségi küzdelemnek közelgő végóráját, a mely jelenetnél oly jól esik az irás szavaival megkönnyebbülve sóhajtanunk : „ime a régiek elmultak stb." Avagy lebet-e minden örömérzet nélkül fogadni az uj kerületi felosztást, a mely nem contemplál egyebet — a vallásos érdekek megóvása mellett — csakis azt, hogy hódoljanak meg a régi s volt dunániuneni kerület egyházmegyéi, úgy magyar hazánk, mint egyházaink túlnyomó részében uralkodó ama közérzületnek, mely az Isten szeretetével a tiszta önzetlen hazafias érzületet köti össze. Avagy nem-e a megkönnyebbülés sóhaja lebben el ajkunkról, a midőn az uj ker. felosztás által ev. egyet, egyházunk hazafias érzületét gyanúsító s oly sok viszály után már majdnem megerősödött és megcsontosodott nyomasztó közvélemény hanyatlásának hajnalpirját látjuk. Valóban lehetetlen megfontolva ezeket azt nem mondanunk : „Debuisset pridem." De hát másrészi-ől oly igen bánatos dolog-e az eddigelé dédelgetett separatistikus ideákról való lemondás, a miket utóvégre egy öntudatos állam egészséges organismusa sem tűrhet meg? Oly bánatos dolog-e egy kissé több közeledés, különösen a fiatalabb egyházi férfiak nemzedékénél az államnyelv kezeléséhez? Oly szégyenteljes dolog, mondjuk kívánat e, meghajolni nemcsak formailag,"de belsőleg is a hazafias közérzület nyilatkozatai előtt? S a dacz s elzárt titkos lázongás s az elválást hangoztató ideák helyett nem-e magasztosabb a hazafias közérzülethez való melegebb közeledés? Igaz, bánatot rejt magában a régi társak közös és megszokott működési körének megváltoztatása; de ez tisztán személyes és nem dologi ügy. Jelzett rosszul értelmezett bánatnak létalapja nincs; egyszerűen azon okból, mert az uj kerületfelosztás nem lényeg, hanem formaváltoztatás. A törzs — bár mikép alakuljon is a felosztás — mindig egy, csupán az itt-ott jelentkező vadhajtások lettek levágva. Az a nézet pedig, mely az uj kerület felosztásában a nazarenismus, baptismus és Isten tudja miféle ismus rémképét látja, annyi mint saját hibánk takargatása és gyöngeségeinket a felosztás rovására hárítani. Egyes felmerülő vallásos kinövéses szekták, a mint Krisztus idejében voltak, úgy lesznek más-más képződő alakban tovább i?. Micsoda káros befolyással lenne az uj kerületi felosztás az egyházhivek lelki életére, azt legjobb akaratom mellett sem ' vagyok képes felfogni. Egy eshetőség lehet, de ezt nem akarom feltételezni a lelkészi kar egy tagjáról se; s ez az, ha magunk lázítanók a népet hithagyásra s az egyházi felsőség iránti engedetlenségre. Egy szóval az egész felosztás jellege távolról sem az, a mit a nemzetiségi gárda a jelen pillanatban imputál a magyar elemre értve a diadalittas mámor érzetét a győzők és legyőzöttek fölött. Sokkal komolyabb háttere van az uj felosztásnak s ez a magyarországi ev. egyházak közérzületének ünnepélyes megnyilatkozása s magasztos felhívás a testvéries, hazafias szellemű, válvetett szerény munkálkodásra az egyházi téren, egy uj életerős egyházi élet megteremtésére az evangyéliomi alapon. — Ezeket előrebocsájtva a következőkben ecsetelem az ideiglenesen a dunáninneni kerülethez tartozó liptói esperesség f. évi deczember 10-ikére összehívott s megtartott esperességi gyűlés tárgyalásának rövid folyamát, a melynek egyedüli tárgyát a f. évi deczember 19-én tartandó s kerületi gyűlésre választandó kiküldöttek kijelölése és megválasztása képezte. Hogy a hovátartozandóság ideiglenessége veszélyt hozó s igen kedvező talaja úgy a szakadás rémképének rettegtetésére, valamint a kerület s szeretett püspökünk iránt kimutatandó ellenszenves dacz és demonstrationalis tüntetésekre, azok részéről, kik az uj ker. felosztás bevégzett tényével s meghaladott álláspontjával nincsenek megelégedve, azt úgy látszik, hogy az imént jelzett indulatok befolyása alatt álló liptói esperesség többsége, az alább jelzendő indítványával eléggé dokumentálta. Az indítvány maga nem árul el se magasabb conceptiót, sem nem ösztönzi az embert az egyházi ügyek körültekintő magasabb szempontból való megfigyelésére s a zsinati törvények prokátori s betiiölő szellemű magyarázatán alapszik. Jaj neked Korazaim! jaj neked Betsaida ! jaj neked zsinati törvény ! Hogy esperességünk a foganatosítandó uj kerületi szervezkedés s az uj helyzettel szemben nem lesz elkapatva az eget rengető buzgalom tüze által, se Illyés tüzes szekerén az egekbe nem ragadtatik, ez részünkről mint kisebbség részéről várt dolog volt, s így maga az indítvány a meglepetés körén kivül érve nem sebzett. Mindamellett fájdalom hatotta át az egyházi ügyekért — különösen a jelen pillanatban — buzgólkodó leikeinket, hogy a consolidálás sokkal czélravezetőbb symptomái helyett, a